2009. december 1.


EMELJÉTEK FÖL FEJEITEKET...

Miközben az Úr szavai csengenek a fülünkben, amelyeket a vasárnapi evangéliumban hallottunk (Lk 21, 28: His autem fieri incipientibus, respicite, et levate capita vestra: quoniam appropinquat redemptio vestra — „Midőn pedig ezek elkezdődnek, tekintsetek föl, és emeljétek föl fejeiteket, mert közelget a ti váltságtok”), Szentséges Atyánk, XVI. Benedek pápa sem szűnik meg újabb és újabb jelekkel erősíteni testvérei és a hívek lelkét. Íme, a legújabb sorozat, ádventi biztatásul:

1. A november 18-i általános kihallgatáson a pápa a középkori székesegyházak esztétikájának teológiai üzenetét fejtegette. A beszédről l. a Magyar Kurír összefoglalóját és a Vatikáni Figyelő elemzését. A Szentatya természetesen ezúttal is hangsúlyozta, mennyire egymáshoz tartozik a szépség és a liturgia, hiszen a via pulchritudinis kiváltságos módja az Istenhez való eljutásnak (s éppen ezért áll távol azoktól, akik „profán betolakodók a szakrális nyelv irodalmi felségterületén”).

2. November 21-én XVI. Benedek a Sixtus-kápolnában, Michelangelo freskói alatt talákozott a kortárs művészet képviselőivel, akiknek névsorát a Kultúra Pápai Tanácsa válogatta össze. Beszédében a hiteles szépség ideálját állította a megjelentek elé, amely lényegénél fogva nyitott a misztériumra, a természetfelettire. [FRISSÍTÉS: L. erről a Vatikáni Figyelő december 8-i bejegyzését.] Bár a találkozót nagy várakozások előzték meg mindkét oldalról, számos világhírű katolikus művész a távolmaradásával tüntetett. Többen közülük aláírták azt a Szentatyához intézett felhívást, amely a hiteles szakrális művészethez való visszatérést sürgeti az Egyházban (ezt szolgálta többek között a Rómában párhuzamosan zajló egyházzenei fesztivál). A háttérhez l. a firenzei Pietro De Marco professzor kommentárját, amely élesen világít rá a problémára: miközben a II. Vatikáni Zsinat és nyomában VI. Pál egyre csak azt hangsúlyozta, hogy az Egyháznak szüksége van a művészekre, valahogy elsikkadt, hogy a művészeknek is szükségük van az Egyházra mint a hit közvetítőjére az Istennel való kapcsolatban. Úgy tűnik, a pápai beszéd e téren is szerencsés ellenpontja a negyvenöt évvel korábbi üzenetnek.

3. November 28-án a pápa ádvent I. vasárnapjának első vesperását ünnepelte a Szent Péter-bazilikában (l. az NLM képes beszámolóját, ill. a teljes videót). A szertartás során először láthattuk a Szentatya kezében azt az új ferulát, amelyet a jövőben állandóan használni fog. A fejlődés ismét szimbolikus: a VI. Páltól örökölt kortársművészeti alkotást a pápa előbb egy korábbira cserélte le, amelyet még IX. Pius kapott ajándékba, most pedig egy teljesen újonnan készült, ám a szakrális művészet hagyományos kánonjához is igazodó ferulát vesz használatba. (A vesperás alkalmával mondott homíliájában a Szentatya a várakozás tartalmáról elmélkedett: érdemes összevetni, hogyan emésztette meg ezt a Vatikáni Rádió magyar szerkesztője és az amerikai Father Z.)

4. És végül a mai nap: december 1-jén XVI. Benedek szentmisét celebrált a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjai számára, akik ezekben a napokban tartják szokásos évi ülésüket. A szentmise helye a nemrég felújított Szent Pál-kápolna volt, amelynek főoltárán a pápa kelet felé (ad orientem) fordulva mutatta be a legszentebb áldozatot a római rítus rendes formájában (l. az NLM képes beszámolóját). Mivel az oltárt úgy állították helyre, hogy mindkét irányból lehessen rajta misézni, a pápai gesztus ismét szimbolikus jelentőségű, és teljesen összhangban van azzal, amit Ratzinger bíboros írt Uwe Michael Lang Az Úr felé fordulva című könyvének előszavában. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert tavaly év elején nagy port vert föl és egészen a Vatikánig eljutott egy magyar megyéspüspök értetlenkedő nyilatkozata, amely sokáig az interneten is megtekinthető volt a http://www.mtv.hu/videotar/?id=16309 címen (a vonatkozó rész átirata: „egy olyan kedves, egy olyan idős embernek a kedves kis vicce -- haha --, hogy megvicceli a világot, hogy hát ő most fölvesz egy ilyen régebbi miseruhát, vagy, vagy most, azt hiszem, hogy a legutóbb, nem is tudom, hogy hol volt, hogy háttal misézett, na, valahol Rómában…”).

5. Őszentsége a mai liturgián annak jelentőségéhez méltó homíliát is mondott. Sajnos ennek szövegét a Szentszék nem tette közzé, Marco Tosatti olasz újságíró azonban igen részletesen ismerteti San Pietro e dintorni nevű blogján. A beszámoló főcíme: „Teológusok vagy írástudók? — kérdezi a pápa”, az alcíme: „Meghívás lelkiismeret-vizsgálatra, hogy megkérdezzük magunktól: mi a teológia, mik vagyunk mi, teológusok, hogyan lehet jól művelni a teológiát.” A Szentatya szerint az a valódi teológus, akit szívében, létében érint meg a misztérium, s ezért képes azt hirdetni. Az ellenpélda a nagy specialista, a bibliai írástudó, aki pontosan tudja, hol születik meg a Messiás, ennek az akadémikus ismeretnek azonban semmi hatása nincs az életére. Mindez a mi korunkról is elmondható: az elmúlt kétszáz évben számos nagy teológus volt képes behatolni a Szentírás titkaiba, mégsem tudták benne meglátni a misztériumot — azt, amely megmutatkozott az olyan kicsinyeknek, mint Bernadette Soubirous, Lisieux-i Teréz, Bakhita nővér vagy Teréz anya. A pápa az ő alázatukat, az ő sajátos racionalitásukat nevezte a teológus igazi hivatásának. [FRISSÍTÉS: December 2-án a teljes szöveg felkerült a vatikáni honlapra, hazai ismertetése a Magyar Kurírban olvasható.]

* * *

A fentieket összefoglalva el kell ismernünk, hogy még mindig túl sok püspök és teológus van, aki alaposan félreérti XVI. Benedeknek a liturgia szépségéről és a kicsinyek alázatáról szóló tanítását. Ezek alapján ugyanis leginkább ilyennek szeretnék elképzelni a pápát:


Velük szemben minket inkább az bátorítson, hogy Krisztus helytartója akkor a legszebb és a legkisebb, amikor teljesen az Urat ölti magára:


Ezzel az örömmel kívánunk áldott ádventi várakozást mindenkinek.

R.Z.

9 megjegyzés:

CLSMA PR írta...

Mielőtt még valaki megkérdezné, ezúton erősítem meg: igen, a két utolsó kép egyaránt "Szent Péternél" készült. Az első kint a téren, a fáradhatatlan John P. Sonnen kamerájával (http://www.orbiscatholicus.org/2009/12/from-vatican-city-parents-bring-their.html), a második bent a bazilikában, az említett vesperás során.

Névtelen írta...

Minden amit láttunk és olvastunk, az nagyon szép, dicséretes és örvendetes. De az én adventi örömömbe sajnos üröm is vegyül. Miért olyan toleránsak a muzulmánokkal szemben? A Római Birodalom bukása óta, Európa kereszény vallású volt és egyenlőre még talán az is, - de meddig? Nagymama

Névtelen írta...

Jó lenne, ha minden külföldre szakadt hazánkfia atya hazatalálna, és itthon Magyarországon erősitené a tradiciót. Ebből soha nem elég. Nagymama

CLSMA PR írta...

Kedves Nagymama, a Vatikán nem egyenlő a Szentatyával (még a mi blogunkon is külön címkéjük van...). Hogy a poszt témájánál maradjunk: érdemes összevetni pl. a pápa megnyilatkozásait szépségről és zenéről azzal, amit Ravaszdi -- bocsánat, Ravasi érsek mondott Palestrináról és a dodekafóniáról:

http://fidesetforma.blogspot.com/2009/11/dodecafonia-in-chiesa-no-grazie.html

De hogy ne legyünk igazságtalanok, íme egy teljes interjú ővele:

http://fidesetforma.blogspot.com/2009/11/la-croix-intervista-mons-ravasi.html

Ami pedig a katedrálisok esztétikáját illeti, manapság ilyen templomok épülnek a pápa egyházmegyéjében:

http://fidesetforma.blogspot.com/2009/12/nuove-chiese-roma-si-purche-siano.html

Szóval nem lehet könnyű a Szentatyának...

Névtelen írta...

Nem is a Szentatyát hibáztatom, hanem azt a sok méltatlan szolgát, akik magas posztokon ülnek. Azt sok hamis prófétát, akik katolikusnak merik mondani magukat. Nagymama

Göttinger írta...

Nagyon köszönöm a híreket a Szentatya munkájáról és a jól fordított beszédrészleteket. Ezt is és a korábbiakat is.

Göttinger Márk

Névtelen írta...

Gusztustalanok az új modern templomok. Inkább csillagvizsgálónak néznek ,vagy pedig egy iskolai tanteremre emlékeztatnek. Nem tudom, hogyan lehet ilyen izlésficamban imádkozni....Nagymama

Névtelen írta...

Nagyon komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy a Magyar Katolikis Rádió és a Mária Rádio katolikusnak nevezhető-e még? Kétségeim vannak. Vallásközi párbeszéd Rádiónak kellene nevezni őket. A katolikus sajtótermékek sem nevehetőek katolikusnak. Mi lesz veled Szent Katolikus Egyház??? Nagymama

CLSMA írta...

Kedves 'Nagymama'! Nyilván sok probléma van az Egyház mai életében (is), de talán nem biztos, hogy mindegyikre itt kell kitérnünk. A sok kesergés egyébként is inkább annak a lelkét mérgezi, aki kesereg, de nem javít a helyzeten.