KÁPTALANI KRÓNIKA A 2009. ÉVRŐL

A világi év utolsó napja a hálaadás ideje. Noha időnként minket is megkísért a kishitűség és az elégedetlenkedés, utólag visszatekintve az elmúlt esztendőre örömmel állapíthatjuk meg, hogy Isten kegyelme nemcsak tovább segített minket a megkezdett úton, hanem sok — nem egyszer váratlan — ajándékkal is elhalmozott, és amit az egyik kezével esetleg elvett, azt a másik bőséges áldással viszonozta.

A Szentatya által meghirdetett Annus Sacerdotalis idején először is azért kell hálát adnunk, hogy Alácsi Ervin János barátunk hosszas hányattatások után eljutott a diakónussá, majd az áldozópappá szentelésre. Budapesti szentmiséinken egyaránt szolgált prédikációval és a diakónus liturgikus szerepében, később pedig mi szolgálhattunk Hódmezővásárhelyen az ő újmiséjén.

Hatvanadvasárnapi énekelt szentmise — Prédikáció
(Budapest, belvárosi templom, 2009 február 15.)

Nagyböjt I. vasárnapjának ünnepélyes szentmiséje — Az adományok előkészítése
(Budapest, belvárosi templom, 2009 március 1.)

Fehérvasárnapi ünnepélyes újmise — Prefáció
(Hódmezővásárhely, Szt. István-templom, 2009 április 19.)

A papsággal kapcsolatos másik örömünk, hogy idén is megtarthattuk a liturgikus tanfolyamot, amelynek fő célja segíteni az érdeklődőket a hagyományos római liturgia megismerésében és a misézés gyakorlatának elsajátításában. A közösségünkhöz valamilyen formában kötődő misealkalmak száma az év folyamán két újabbal bővült: Kecskeméten mostantól P. Galaczi Tibor piarista, Sümegen pedig Fr. Barsi Balázs ferences szerzetes celebrál nagyjából havonta régi rítusú szentmiséket. Vácott természetesen tovább folytatódnak Varga Lajos püspök úr miséi, a szegedi szentmisét viszont Gellért atyától a frissen felszentelt Ervin atya vette át, aki itt minden vasárnap, Hódmezővásárhelyen pedig hetente három hétköznap misézik nyilvánosan.

Ötvenedvasárnap énekelt püspöki szentmiséje — Szenteltvízhintés
(Vác, Karolina-kápolna, 2009 február 22.)

Hálát kell adnunk Istennek azért is, hogy a vasárnapok mellett szinte hiánytalanul megülhettük a liturgikus év egyéb jeles ünnepeit, különösen a böjti, húsvéti és pünkösdi időben, és hogy ezeket a hívek is egyre nagyobb számban látogatták (a részletes statisztikát l. a bejegyzés végén). A húsvéti szent háromnap liturgikus ünneplésére sajnos idén sem volt lehetőségünk, viszont először sikerült megtartanunk halottak napjának szertartásait. Íme, néhány kép ezekről az alkalmakról:

Hamvazószerdai énekelt szentmise — Hamvazkodás
(Budapest, a pálosok Szt. István-kápolnája, 2009 február 25.)

Virágvasárnapi körmenet — Gloria, laus et honor
(Budapest, belvárosi templom, 2009 április 5.)

Virágvasárnapi énekelt szentmise — Úrfelmutatás
(Budapest, belvárosi templom, 2009 április 5.)

Nagycsütörtöki sötét zsolozsma — Zsoltározás
(Budapest, Szt. Mihály-templom, 2009 április 8.)

Pünkösdi vigília — Vízszentelés
(Budapest, belvárosi templom, 2009 május 30.)

Pünkösdi vigília — Litánia
(Budapest, belvárosi templom, 2009 május 30.)

Pünkösdi vigília, ünnepélyes szentmise — A szubdiakónus tömjénezése
(Budapest, belvárosi templom, 2009 május 30.)

Pünkösdi matutínum — Responzórium
(Budapest, pasaréti ferences templom, 2009 május 30.)

Úrnapi körmenet az ünnepélyes szentmise után
(Budapest, Szt. Mihály-templom, 2009 június 11.)

Halottak napja, ünnepélyes gyászmise — Ecce, Agnus Dei
(Budapest, Szt. Mihály-templom, 2009 november 2.)

Halottak napja, feloldozás a ravatalnál
(Budapest, Szt. Mihály-templom, 2009 november 2.)

A 2009. év különlegessége volt, hogy rendes vasárnapi szentmiséink közül többet rendkívüli körülmények között tarthattunk meg, hiszen rajtuk a gregorián ének mellett két jeles zeneszerző: a XVI. századi Heinrich Isaac és a 200 éve elhunyt Joseph Haydn művei is megszólaltak. A Haydn-sorozat 13 alkalma kifejezetten ehhez az évhez kötődött, a Choralis Constantinus 500 viszont, amelynek nagyszabású programjába eddig összesen négyszer kapcsolódtunk bele, jövőre is folytatódik. A Haydn-misék közül álljon itt emlékül három, eddig még nem publikált kép:

Fehérvasárnapi énekelt szentmise — Szenteltvízhintés
(Budapest, belvárosi templom, 2009 április 19.)

A húsvét utáni IV. vasárnap énekelt szentmiséje — Introitus
(Budapest, belvárosi templom, 2009 május 10.)

Krisztus Király vasárnapjának ünnepélyes szentmiséje — Kánon
(Budapest, belvárosi templom, 2009 október 25.)

A rendes budapesti alkalmakon kívül számos rendkívüli szentmisénk is volt, amelyek három csoportra oszthatók: négy misét barátaink felkérésére az ország más pontjain végeztünk (Hódmezővásárhelyen, Sümegcsehiben, Véneken és Vácott), kétszer ünnepeltük káptalani tagjaink esküvőhöz kapcsolódó nászmiséjét (Egerben és Budapesten), ezenkívül négy további szentmisét tartottunk Gödöllőn különféle rendezvények alkalmából (szkólatábor, lelki napok). A sümegcsehi szentmise utóbb országos jelentőségűvé vált, mivel a Magyar Televízió rögzítette és az M1 csatornán 2009 július 12-én, vasárnap délelőtt bemutatta, azóta pedig az internetre is felkerült.

Gödölle Gáspár és Heim Anna nászmiséje — Kivonulás
(Budapest, belvárosi templom, 2009 május 9.)

Énekpróba a pünkösd utáni II. vasárnap énekelt szentmiséjére
(Sümegcsehi, Newman-kápolna, 2009 június 13., szombat)

Amint az újmise és az esküvő képeiből látható, a káptalan egyes tagjait Isten kegyelme ebben az évben különösen elhalmozta, ami nem maradt hatás nélkül a közösség egészére sem. Rövid történetünkben ez az év más szempontból is vízválasztó volt. A pünkösdi ünnepek során tartottuk meg második nagykáptalanunkat, amelynek tanácskozásain sok fontos kérdést sikerült tisztáznunk küldetésünkkel és a ránk váró kihívásokkal kapcsolatban. Ekkor derült ki az is, hogy zenei életünk két tartóoszlopa, Fehér Judit és Nényei Sára a szerzetességre való isteni hívást elfogadva kiválik a káptalan fizikai közösségéből, amelynek azonban lelkileg továbbra is szerves tagja marad. Juditot és Sárát…


…bensőséges ünnepséggel búcsúztattuk…


…és mint kitűnő zenészeket egy kis zenei programmal leptük meg…



Távozásukkal komoly veszteség érte a káptalant, de szerencsére már a láthatáron van az utánpótlás…


…sőt a nagykáptalan három tagjelölt: Faller László, Lachegyi Máté és Rohály Gábor rendes taggá választásáról is döntött, akik a Szent Mihály-napi matutínum előtt öltötték magukra a káptalani habitust.

Szent Mihály-napi matutínum — Olvasmány
(Budapest, Szt. Mihály-templom, 2009 szeptember 28.)

A rendes tagok munkája után külön szeretnénk megemlékezni pártoló tagjaink nagylelkű szellemi és anyagi támogatásáról. Közülük többen klerikusok, akik nemcsak rendszeresen látogatják liturgiáinkat, hanem bekapcsolódásukkal ahhoz is hozzásegítettek minket, hogy ebben az évben minden korábbinál nagyobb számban: összesen 12 alkalommal ünnepelhessük a szentmisét annak legteljesebb liturgikus formájában, vagyis missa sollemnis keretében, amikor a négy ministránson kívül az áldozópap (presbyter) mellett szerpap (diaconus) és alszerpap (subdiaconus) is szolgál az oltárnál. Hadd fejezzük ki efölötti örömünket az öröm egyik egyházi színével (color rosaceus, vagyis „rózsás”):

P. Juhász Csaba, P. Kovács Ervin Gellért OPraem és Fülep Dániel
ádvent III. vasárnapjának ünnnepélyes szentmiséje előtt
(Budapest, belvárosi templom, 2009 december 13.)

Végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondunk mindazoknak a híveknek, akik szertartásaink rendszeres résztvevőiként liturgikus tevékenységünk hátterét és bázisát alkotják, és akik működésünket kitartó imádságukkal és komoly anyagi hozzájárulással is támogatták. Még az év elején elhatároztuk, hogy minden alkalommal feljegyezzük a liturgiákon megjelentek számát, ezért most először tudunk viszonylag megbízható statisztikát adni arról az érdeklődésről, amelyet a mi régi rítusú szertartásaink iránt tapasztaltunk.

A 2009. évben összesen 87 alkalommal tartottunk nyilvános és rendes liturgiát, amelyekből 75 volt szentmise és 12 volt zsolozsma; rendkívüli liturgiaként 10 szentmisét ünnepeltünk. A vasárnapi misék közül a legnagyobb látogatottságot a Haydn-sorozat alkalmai hozták (összesen 13): ilyenkor mindig megtelt a templom, ami legalább 200-250 fő részvételét jelenti. A többi vasárnapi mise (39 alkalom) átlagos látogatottsága 57 fő volt: a legkisebb érték 40 (január 4.), a legnagyobb pedig 85 (december 27.). E két számot természetesen befolyásolja az adott ünnepek társadalmi megítélése is (közvetlenül karácsony után többen mennek templomba, mint január elején, amikor az ünnepek már véget értek), alapvetően mégis jól mutatják, hogy vasárnapi híveink száma az év folyamán megkétszereződött.

A nem vasárnapi szentmisék (21 alkalom) körében az átlag 43 fő, s bár a minimum 15 (Szent József ünnepén), a maximum pedig 65 volt (karácsonykor), az éves eloszlás elég egyenletes, ezért növekedés helyett inkább a tartós látogatottságnak örvendhetünk. Noha a zsolozsmákat sajátos jellegük miatt nem érdemes a misékhez mérni, mégis megemlítjük, hogy a rajtuk részt vevők száma az idén az 1-3-tól a 35-ig terjedt (ez utóbbi az új tagok beöltözésének is köszönhető).

Mindezek az adatok természetesen a káptalan szolgálatot teljesítő tagjai nélkül értendők. A miséken tehát hozzá kell még venni a celebráns papot, a rendszerint négy ministránst és időnként a két szent szolgálattevőt, valamint a kórus tagjait (2-től 8-10 főig) és az orgonistát (többnyire egy fő, ám egyszer már hárman is voltak). A nyilvános zsolozsmákat elvileg a káptalan mint közösség végzi az összes rendes tag jelenlétével.

E kissé hosszúra sikerült beszámoló maga is az elején megfogalmazott gondolatot igazolja: van miért — éspedig egyre több mindenért — hálát adnunk a mindenható Istennek az ő nagy kegyelméért, amelyben minket eddig megtartott, általunk pedig másokat megerősített. Ennek örömében kívánunk hasonlóan áldott, boldog új esztendőt minden kedves olvasónknak, s zárjuk a káptalani krónikát három reprezentatív karácsonyi képpel:

Apparuit gratia Dei Salvatoris nostri omnibus hominibus

Énekelt szentmise karácsony éjjel — Gloria
(Budapest, a pálosok Szt. István-kápolnája, 2009 december 24.)

Tu autem servasti bonum vinum usque adhuc
Borszentelés a Szent János-napi énekelt szentmise után
(Budapest, belvárosi templom, 2009 december 27.)

Natum vidimus in choro angelorum Salvatorem Dominum
Pótkarácsonyi matutínum — Invitatórium
(Budapest, Szt. Mihály-templom, 2009 december 29.)

POST SCRIPTUM:

A Magyar Kurír az év utolsó napján egy rendkívül hasznos áttekintést közölt „Mi történt a magyar egyházban 2009-ben?” címmel. Anélkül, hogy kritizálni akarnám ezt az összeállítást, a fentiek után nem tudom nem megjegyezni, milyen érdekes szemléletbeli különbség mutatkozik a két összefoglaló között. Egy országos hírportálnak nyilván egészen más céljai vannak, mint a mi kissé belterjes blogunknak, mégis jellemzőnek érzem, hogy amíg nálunk az év nagyböjtből, húsvétból és pünkösdből állt, vagyis elsősorban a mi Urunk szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, valamint a Szentlélek eljöveteléről szólt (pedig voltak híreink és elemzéseink is szép számmal), addig a magyar egyház életét a hírek tükrében csupa különleges emberi megmozdulás (beiktatás, konferencia, találkozó, világnap, ülés, gyűjtés) alkotta.

A liturgiának, a par excellence egyházi év eseményeinek ezek szerint a mai világban nincs hírértéke, legföljebb karácsonykor vagy ha búcsúkhoz vagy zarándoklatokhoz (azaz ismét csak nagy embertömeget megmozgató vagy érintő eseményekhez) kapcsolódik. Ez egy lehetséges és jogos megközelítésmód, csak éppen azzal a veszéllyel jár, hogy kisajátítja az egyházi élet fogalmát, sőt az emberi szervezkedés intézményes dimenzióira redukálja azt. Amikor az Egyház a II. Vatikáni Zsinaton saját magát többek között Isten népeként határozta meg, ezt a kifejezésben rejlő dinamika teljes tudatában tette. Jó volna, ha sikerülne újra meggyőzni a köztudatot (a vallásosat is), hogy az Egyház életében nem a népé, hanem Istené az első hely — s éppen ezt fejezi ki a liturgia mint az Egyház életének csúcsa és forrása.

R.Z.