KIS SEGÍTSÉG ZSOLOZSMÁZNI TANULÓKNAK

Nemrég egy internetes antikváriumban érdekes könyvecskére bukkantam, amely Breviárium-kalauz címmel a zsolozsma végzésének rendjét ismerteti. A 48 oldalas füzetet 1942-ben jelentette meg a Szombathelyi Papnövendékek Szent Ágoston Egyesülete, ekkor már 7. kiadásban. A magyar nyelvű — de persze rengeteg latin szerkezetet és fordulatot tartalmazó — segédanyag bizonyára azt a célt szolgálta, hogy a zsolozsmára kötelezettek már akkor megismerkedjenek a szükséges gyakorlati tudnivalókkal, amikor önállóan még nem teljesen értik és tudják alkalmazni a breviáriumban latinul közölt hivatalos rubrikákat. Az összeállítás ugyanis főleg ezek tartalmát közvetíti, mégpedig rövid pontokba szedve, egyszerű nyelvezettel és gyakorlatias elrendezésben. A maga nemében egyedülálló alkotás, más hasonló magyar kiadványt nem is ismerek.

Olvasóink tudhatják, hogy a káptalan a vasár- és ünnepnapi szentmisék mellett a zsolozsmát is rendszeresen végzi: hétköznap egyénileg és legalább egy imaóra erejéig, a nagyobb ünnepeken pedig közösségileg és ünnepélyes, énekelt formában. Az utóbbihoz az esztergomi rítusváltozat forrásait vesszük alapul azok XIII—XIV. századi állapotában, az előbbi téren viszont ki-ki szabadon meríthet a római liturgikus hagyomány teljességéből. Ezenkívül vannak olyan pártoló tagjaink, sőt bizonyára más, e sorokat olvasó érdeklődők is, akik — klerikusként vagy világi hívőként — szívesen imádkoznának a régi római breviáriumból. Rajtuk segíthet elsősorban ez a kis szombathelyi füzet, akik a zsolozsmavégzés pontos szabályait eddig csak latin vagy más idegen nyelvű forrásokból ismerhették meg. Az ő kedvükért beszkenneltem és feltöltöttem a Gloria.tv-re: használják — ahogy a végén olvasható rövidítés mondja — O(mnia) A(d) M(aiorem) D(ei) G(loriam), vagyis „mindezt Isten nagyobb dicsőségére”!

R.Z.