A JÁNOS-NAPI BORSZENTELÉS

December 27., Szent János apostol és evangelista ünnepe hagyományosan a borszentelés ünnepe is (a szokásról és eredetéről részletesen ld. itt). A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban véghezvitt csodájára vezethető vissza: „Aristodemus, a bálványok papja azonban olyan nagy lázadást szított a nép közt, hogy az egyik párt a másik ellen fegyvert ragadott. Az apostol így szólt: Megteszem, amit csak akarsz, hogy megengesztelődj. Az így válaszolt: Ha azt akarod, hogy higgyek a te istenedben, mérget itatok veled, és ha semmi kárt nem tesz benned, ki fog derülni, hogy a te Urad az igazi Isten. Mire az apostol: Tégy úgy, ahogy mondtad. Erre ő: Azt akarom, hogy előbb láss másokat meghalni, hogy jobban megrémülj! Aristodemus pedig elment a proconsulhoz, és két halálra ítéltet kért tőle, majd mindenki szeme láttára mérget adott nekik. Rögtön ki is itták a mérget, és kilehelték lelküket. Akkor az apostol kezébe véve a méregpoharat, és a kereszt jelével magát megerősítve az összes mérget kiitta, de semmi baja nem esett, ezért valamennyien dicsérni kezdték az Istent.” (Ford. Grüll Tibor, in Jacobus de Voragine: Legenda aurea. Helikon, Budapest 1990. 32.)

A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb, két könyörgésből álló, és egy hosszabb, a 22. zsoltárból, préceszből, majd három, de a magyar hagyományban ismertektől eltérő könyörgésből álló formulát. A bort mindkét formula végén szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

A szokás kidolgozottabb és a magyar hagyományban szokásos könyörgéseket alkalmazó változata volt elterjedt Közép-Európában. Ezt tartalmazta az áldozópap által kiszolgáltatható szentségek-szentelmények esztergomi rítusú könyve, az Obsequiale vagy Baptismale Strigoniense is, amelynek 1500-tól kezdve jelentek meg nyomtatott kiadásai. Ezek közül az utolsó, az 1560-ban Bécsben kiadott Ordo et ritus szerint közöljük az alábbi átírást. A szöveget alig módosította a már a Tridenti Zsinat döntéseinek ismeretében átdolgozott, 1583-as esztergomi Agendarius. A címből, amely eredetileg „Szent János bora vagy szerelme megáldása” volt, itt már elmarad a szerelem említése, a rubrikák kissé hosszabbak lesznek, a rövidítéseket föloldják, és kiküszöbölnek néhány nyelvi hibát is. Lényegében ezt a szöveget veszi át kisebb, szintén nyelvi-stilisztikai javítgatással az 1625-ös, ún. Pázmány-rituále, az egykori esztergomi szokások és az 1614-es, V. Pál-féle Rituale Romanum szintézise, amely egy 1907-es, Vaszary Kolos prímás nevéhez fűződő revízió után is megőrizte a középkori Esztergom örökségét. Mivel ez a Rituale Strigoniense egészen a II. Vatikáni Zsinat utáni reformokig érvényben volt mint a Rituale Romanum törvényes hazai alternatívája, ma is a „rendkívüli forma” hivatalos szerkönyvének tekinthető, s ezáltal a legnagyobb folytonos múltra tekint vissza a hagyományos rítusú szerkönyvek között. Mivel azonban a borszentelést a még többé-kevésbé hagyományos, de már kétnyelvű, 1961-es Collectio rituum nem vette föl anyagába, és mert az egyszerűbb szentelmények népnyelvű kiszolgáltatásának jelentékeny előzményei vannak, alább az átírás mellett a szövegek fordítását is közöljük. Aki az Ordo et ritus és az Agendarius szertartásának szerkesztett, normatív, kritikai átírása iránt érdeklődik, letöltheti innen.

A mai borszentelésnek további jelentőséget ad, hogy ehhez kapcsolódóan veszi át a káptalan legidősebb tagja és a hazai borászat elismert szaktekintélye, Rohály Gábor az idén neki ítélt Hamvas Fürt Díjat. Ezt a díjat máskülönben az esztergomi főszékesegyházban celebrált nagymise után, az Adalbertinumban szokás átadni. Véletlenül alakult így, de a belvárosi, hagyományos rítusú szentmise ez alkalommal tehát a bazilika szentmiséjét helyettesíti... Végül, ha már a személyes vonatkozásoknál tartunk, hadd emlékezzünk meg itt barátunk és munkatársunk, Alácsi Ervin János atya nevenapjáról is. Isten éltesse sokáig Szent János közbenjárására!

F.M.

BENEDICTIO VINI SEU AMORIS SANCTI IOANNIS
TERTIO DIE POST DOMINI NATIVITATEM

Et primo legatur Evangelium In princípio erat Verbum, ut supra, in principio I. Deinde Evangelium secundum Ioannem II.

In illo témpore. Núptiæ factæ sunt in Cana Galilǽæ, et erat mater Iesu ibi. Vocá­tus est autem Iesus, et discípuli eius ad nú­ptias. Et de­ficiénte vino, dicit mater Ie­su ad eum: « Vinum non habent. » Dicit ei Iesus: « Quid mi­hi et tibi est, mú­lier? Non­dum venit hora mea. » Dicit ma­ter eius minístris: « Quodcúmque dí­xe­rit vobis, fácite. » Erant autem ibi lapídeæ hýdriæ sex pósitæ secúndum purific­atió­nem Iudæó­rum, ca­piéntes síngulæ metrétas binas vel ternas. Dicit eis Iesus: « Im­pléte hý­dri­as aqua. » Et im­plevérunt eas usque ad summum. Et di­cit eis Iesus: « Hauríte nunc, et ferte archi­tri­clí­no. » Et tulérunt. Ut autem gu­stá­vit architriclínus aquam vinum factam, et non sci­ébat, unde es­set, minístri autem sciébant, qui háuserant aquam, vocat spon­sum ar­chi­tri­clí­nus, et dicit ei: « Omnis homo primum bonum vinum ponit, et cum in­ebriáti fú­e­rint, tunc id, quod detérius est. Tu autem servásti bo­num vinum usque ad­huc. » Hoc fecit inítium signórum Ie­sus in Ca­na Galilǽæ, et manifestávit glóriam suam. Et cre­didérunt in eum di­scí­puli eius.

Azon időben. Menyegző lőn galileai Kánában, és ott vala Jézus anyja. Meghívaték pedig Jézus is és az ő tanítványai a menyegzőre. És elfogyván a bor, mondá Jézus anyja neki: „Nincs boruk.” És mondá neki Jézus: „Mi közöm nekem és neked? Asszony! Még nem jött el az én órám.” Mondá anyja a szolgáknak: „Amit nektek mond, cselekedjétek.” Vala pedig ott hat kőveder helyezve a zsidók tisztulására, mindenik két vagy három mértékű. Mondá nekik Jézus: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És színig tölték azokat. És mondá nekik Jézus: „Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak.” És elvivék. Amint megízlelte a borrá lett vizet a násznagy, és nem tudta, honnét való az, de tudták a szolgák, kik a vizet merítették vala, hívá a násznagy a vőlegényt, és mondá neki: „Minden ember először jó bort ad, és miután megrészegülnek, akkor azt, mi alábbvaló, te pedig mindeddig tartottad a jó bort.” Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete a galileai Kánában, és kijelenté az ő dicsőségét, és hívének őbenne tanítványai.

Concludendo:

Per istos sermónes sancti Evangélii indúlgeat nobis Dóminus noster, Iesus Christus univérsa crímina et delícta, amen. Bene + dícat Dóminus noster, Iesus Christus hanc creatúram vini.

A Szent Evangéliumnak e beszédjei által bocsássa meg nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus, minden bűneinket és vétkeinket, ámen. Áldja + meg a mi Urunk, Jézus Krisztus a bornak e teremtményét.

V. Adiutórium nostrum in nómine Dómini. Qui fecit.

Deinde legatur:

Dóminus regit me, et nihil mihi déerit, in loco páscuæ, ibi me collocávit. Super aquam refectiónis educávit me, ánimam meam convértit. Dedúxit me super sémitas iustítiæ propter nomen suum. Nam et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala, quóniam tu mecum es. Virga tua et báculus tuus, ipsa me consoláta sunt. Parásti in conspéctu meo mensam advérsus eos, qui tríbulant me. Impinguásti in óleo caput meum, et calix meus inébrians quam præclárus est; Et misericórdia tua subsequétur me ómnibus diébus vitæ meæ; Et ut inhábitem in domo Dómini in longitúdinem diérum! Glória Patri.

Úr az én pásztorom, nincsen hiányom semmiben, zöldellő réteken ád helyet nékem. Csöndes folyóvizek mellett nevelt föl engem, felüdítette az én lelkemet. Az igazság ösvényein vezetett engem az ő nevéért. Ha a halál völgyében járok is, nem félek a rossztól, mert te ott vagy velem. A te vessződ és pásztorbotod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem, hogy szorongatóimat megszégyenítsed. Megkented olajjal fejemet, színültig töltöd kelyhemet; És a te irgalmasságod kísér engem életemnek minden napján; Hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig. Dicsőség az Atyának.

Preces sequuntur:

Kýrie eléison. Christe eléison. Kýrie eléison. Pater noster. Ave María.
V. Salvos fac fidéles tuos et ancíllas tuas.
R. Dómine Deus meus, sperántes in te.
V. Et si quid mortíferum bíberint.
R. Non eis nocébit.
V. Gustáte et vidéte, quóniam suávis est Dóminus.
R. Beátus homo, qui sperat in te, Dómine.
V. Dómine exáudi. Dóminus vobíscum.

V. Üdvözítsd a te híveidet.
R. Én Uram, Istenem, kik benned remélnek.
V. És ha valami halálost isznak.
R. Nem árt nekik.
V. Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az Úr.
R. Boldog az az ember, ki benned bízik, Uram.

Orémus. Deus, et Pater Dómini nostri, Iesu Christi, cuius verbo cæli firmáti sunt, cui omnis creatúra desérvit et omnis potéstas subiécta est et métuit et expavéscit: nos te ad auxílium nostrum invocámus, cuius audíto nómine, serpens conquiéscit, draco fugit, vípera silet, et súbdola illa, quæ dícitur rana inquiéta, torpéscit, scórpius exstínguitur, régulus víncitur, squalángus nihil nóxium operátur, et ómnia venenáta et adhuc ferocióra animália nóxia terréntur: tu exstíngue omnes diáboli fraudes et omnes humáno géneri adversántes nequítias, et hunc potum per intercessiónem beatíssimæ Vírginis Maríæ et beáti Ioánnis apóstoli et evangelístæ et ómnium sanctórum méritis et intercessiónibus tua virtúte béne + dic, ut omnes ex eo gustántes, ab omni malo custódias, et ad regnum glóriæ tuæ perdúcas. Per eúndem.

Isten, és a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, kinek igéje által az egek megerősíttettek, kinek minden teremtmény szolgál és minden hatalom alávettetett, kitől mindegyik fél és reszket: téged hívunk mi segítségül, kinek neve hallatán a kígyó elnyugszik, a sárkány elmenekül, a vipera elhallgat, és amaz ármánykodónak, ki nyughatatlan békának mondatik, ina szakad, a skorpió elpusztul, a baziliszkusz legyőzetik, a pikkelyes semmi ártalmat nem cselekszik, és minden mérges és igen vad, ártó állat elriad: te oltsd ki az ördög minden cselvetését és az emberi nemmel szembeni álnokságát, és ezt az italt a Boldogságos Szűz Mária és Szent János apostol és evangelista és minden szentek érdemeiért és közbenjárására a te erőddel áldd + meg, hogy mindazokat, kik megízlelik, minden gonosztól megőrizzed, és a te dicsőségednek országába elvezesd. Ugyanazon a mi Urunk.

Oratio

Dómine, Iesu Christe, qui ex quinque pánibus et duóbus píscibus quinque mília hóminum satiásti, et in Cana Galilǽæ vinum ex aqua fecísti, qui es vitis vera: multíplica super nos misericórdiam tuam, et pietátis tuæ cleméntiam nobis osténde, quemádmodum fecísti cum pátribus nostris misericórdiam tuam sperántibus, bene + dícere et sancti + ficáre dignéris hanc creatúram vini, quam ad sustentatiónem fidélium tuórum tribuísti, ut quicúmque ex hac usus fúerit, vel a quólibet potátum, divínæ benedictiónis tuæ opuléntia repleátur, et ómnibus accipiéntibus ex eo, cum gratiárum actióne sanctificéntur in viscéribus eórum. Per eúndem.

Úr Jézus Krisztus, ki az öt kenyérből és két halból ötezer embert megelégítettél és a galileai Kánában a vizet borrá változtattad, ki az igaz szőlőtő vagy: sokasítsd meg mirajtunk a te könyörületességedet, és a te kegyességednek irgalmát mutasd meg nékünk, amiképpen cselekedtél a mi atyáinkkal, kik a te könyörületességedben reméltek, méltóztassál meg + áldani és meg + szentelni a bornak e teremtményét, melyben, hogy fönntartsd őket, a te híveidet részeltetted, hogy mindaz, ki ezt használja vagy megissza, az isteni áldás bőségével teljék el, és mindazok, kik magukhoz veszik, hálaadással megszenteltessenek az ő bensejükben. Ugyanazon a mi Urunk.

Oratio

Deus, cuius potestáte beátus Ioánnes evangelísta potum venenósum tóxicum digéssit: bene + dícere et consecráre dignéris hanc creatúram vini, ut omnes ex eo gustántes, expúlso omni gustu nocívo, infúso tuæ benedictiónis mystério, sit in terris córporis et ánimæ remíssio críminum, et in cælis perpétua consolátio. Per Dóminum.

Isten, kinek hatalma által Szent János evangelista a mérges, halált hozó italt megemésztette: méltóztassál meg + szentelni és meg + áldani a bornak e teremtményét, hogy mindazoknak, kik megízlelik, eltávoztatván minden ártó ízt és beléöntvén a te áldásodnak misztériumát, legyen a földön a test és a lélek bűneinek elengedése, és a mennyekben örök vigasztalás. A mi Urunk.

Dóminus vobíscum. Benedicámus Dómino.

Et bene + díctio Dei Patris omnipoténtis et Fí + lii et Spíritus + Sancti descéndat, et máneat super hanc creatúram vini, amen.

És a mindenható Atya + Isten és a Fi + ú és a Szent + Lélek áldása szálljon le, és maradjon meg a bornak e teremtményén, ámen.