A karácsony előtti Magnificat-antifónák római sorozatának utolsó darabja Krisztust, a Törvény beteljesítőjét szólítja meg azon a néven, amelyet a próféta megjövendölt (Iz 7, 14 ; vö. Mt 1, 23):
Ó, Emmánuel, a mi királyunk és törvényhozónk, a nemzeteknek várakozása és az ő Üdvözítőjük: jöjj, hogy üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!
* * *
Az eddigiekben szándékosan közöltük az antifónákat a latin eredetit szorosan követő és a régi magyar egyházi nyelv fordulatait, szókincsét alkalmazó fordításban. Alább valamelyest értelmező, énekelhető fordításban is összefoglaljuk a sorozatot az Énekes Zsolozsma az Esztergomi Breviárium alapján. II/A. Ádventi diurnale (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége — Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom, s.l. 1991) szövege szerint:
December 17.: Ó, Bölcsesség, ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől a másikig erősen átfogod s szelíden el is rendezed: jöjj el, s mutasd meg nékünk az okosság útját!
December 18.: Ó, Ádonáj, Izráel házának vezére, ki Mózesnek a vöröslő tűzlángban megjelentél, s neki Sína hegyén törvényt adtál: jöjj el, és válts meg minket kinyújtott karral!
December 19.: Ó, Jessze gyökere, ki jelként állsz a népek között, kit látván, a királyok megnémulnak, kire a népek vágyakoznak: jöjj el, és szabadíts meg minket, már ne késlekedjél!
December 20.: Ó, Dávid kulcsa, Izráel házának jogara, ki megnyitsz és nincs, aki bezárja, bezársz és nincs, ki megnyitja: jöjj el, és vidd ki a börtönből a bilincsbe verteket, kik sötétben ülnek, a halál árnyékában!
December 21.: Ó, Napkelet, örök fény sugara, igazság napja, jöjj el, s világosíts meg minket, kik sötétben ülünk, a halál árnyékában!
December 22.: Ó, népek Királya, s mindnyájuk vágyakozása, te Szegletkő, két népet egybefoglaló: jöjj el, és mentsd meg az embert, kit a porból alkottál!
December 23.: Ó, Emmánuel, Törvényünk és Törvényhozónk, népeknek reménysége, s mindenek Üdvözítője: jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!