TRACTUS STELLAE
A vízkereszti matutínumban megszólaló Tractus stellae, magyar nevén Csillagjáték más liturgikus drámákhoz hasonlóan a matutínum és a laudes illeszkedésénél kijelölt "lágy" ponton, a Te Deum előtt kap helyet. A már ünnepélyes körülmények között, palástban és gyertyával olvasott 9. olvasmány, a rá következő responzórium, majd az ünnep sajátosságai közé tartozó Lukács-genealógia után a szertartás kibontakozását jelenti. Egyértelműen paraliturgikus jellege mellett is tényleges liturgikus tételeknek a liturgia keretei közül kiemelt szövegéből és dallamából áll. Ezek a tételek a megfelelő szereplő vagy szereplők szájába adva, egy stilizált tér megfelelő részéről elénekelve állnak össze a napkeleti bölcsek történetévé, ekkor még anélkül, hogy a zsolozsma egyébkénti anyagától eltávolodnának, majd a Te Deum-mal szinte észrevétlenül csatlakoznak vissza a hóra rendes menetébe. Alább az ún. Hartvik-agenda, egy XI. századi, magyarországi pontifikális szerkönyv (Zagreb, Metropolitanska Knjižnica / Bibl. Univ. MR 165.) alapján közlöm a Csillagjátékot saját kritikai kiadásom szerint.
F.M.
In nocte Epiphaniæ in Romana /21v/ ecclesia invitatorium non canitur. Finito nono responso, legatur evangelium Factum est. Quo finito, incipiatur Te Deum laudamus, et sic finiatur matutinum. Missa vero agatur ordine suo.
In vigilia Epiphaniæ benedicatur aqua, ut mos est Græcorum, ante vesperas, sive in octavis. Dicamus omnes Domine miserere […] /28v/ Finita oratio,[1] incipiatur antiphona Fontes aquarum sanctificati sunt a Christo apparente, et dum dixerint: « Haurite aquas », hauriant aquam cum calice, et sic bibant in Domino propter diversas infirmitates, et a[?] benedictio superius testatur.
Ad matutinum post nonum responsum fiat tractus stellæ in hunc modum, ita ut tres magi[2] sint parati, uno stante ante altare sanctæ Mariæ, et incipiente alta voce: Stella fulgore nimio rutilat, et alio in dextro altari repetenti: Stella fulgore nimio, tertioque prosequente in ipsum:[3] Stella fulgore nimio rutilat. Et simul cantantes, veniant simul ante altare sanctæ Mariæ: Quæ regem regum[4] /29r/ natum monstrat quem venturum olim prophetæ signaverant. De altari autem accipiant vascula, mystica munera continentia: aurum Caspar, thus Melchior, myrrham Balthasar. Et sic cantantes, descendant ad Herodem: Eamus ergo et inquiramus eum offeramus ei munera aurum thus et myrrham. Herodes autem, residens in solio suo in media ecclesia coronatus, inquirat magos hoc modo: Regem quem quæritis natum esse quo signo didicistis? At contra magi: Ipsum natum esse didicimus in oriente stella monstrante. Et Herodes: Si illum regnare creditis dicite nobis. Et magi: Hunc regnare fatentes cum mysticis muneribus de terra longinqua adorare venimus. Scribæ vero, subtilibus induti, et mitras habentes in capitibus, sedeant circa Herodem, librosque teneant in manibus, sciscitante eos hoc modo: O vos scribæ interrogati[5] dicite si quid de hoc puero scriptum videretis in libris. Respondeant scribæ: Vidim[us][6] domine in prophetarum lineis nasci Christum in Bethlehem civitate David propheta sic vaticinante. Et sic imponat testimonium chorus: Bethlehem non es minima. Tunc Herodes, dimittens magos a se, dicat: Ite et de puero diligenter investigate et invento redeuntes mihi renuntiate. Redeuntes ergo magi ab Herode, et inspicient[7]/29v/es stellam, digitoque monstrantes, dicat unus: Ecce stella, et alter: Ecce stella, tertiusque: Ecce stella, et sic simul incedentes, diffiniant: In oriente prævisa iterum præcedit nos lucida. Et duo clerici, [c]appis[8] induti, stantesque iuxta imaginem sanctæ Mariæ, tenentis Dominum parvulum in manibus, imponant hunc versum: Qui sunt quos stella ducit nos ad exitos inaudita ferentes? Respondeant magi: Nos sumus quos cernitis reges Tharsis et Arabum et Saba dona ferentes Christo regi Domino nato quem stella ducente venimus adorare.[9] Iuxta stantes, imaginemque Domini digito monstrantes, dicant ad magos: Ecce puer adest quem quæritis iam properate et orate quia ipse est redemptio nostra. Tunc, salutantes tres magi Dominum, dicat: Salve princeps populorum. Auriger dans munus, dicat: Suscipe rex aurum. Similiter et thuriger: Tolle thus tu vere Deus. Myrrhiferque: Myrrham signum sepulturæ. Angelicus puer, indutus dalmatica, stans superius, dicat: Impleta sunt omnia quæ prophetice dicta sunt ite viam remeantes aliam. Tunc magi, redeuntes per aliam viam, angelicoque responso ovantes, et imponant antiphonam, usque ad chorum, cantando, venientes: O regem cæli cui talia famulantur obsequia stabulo ponitur /30r/ qui continet mundum iacet in præsepio et in nubibus tonat. Finita autem, incipiat cantor alta voce: Te Deum laudamus, et sic propagatur matutinum ordine suo.
[1] Sic. Malim: oratione
[2] Orig. del. de magis
[3] Sic. Malim: idipsum
[4] In ima pagina posteriore manu: En gentes venerantur me reverentes / me metuunt Arabes mihi parent usque fideles / impero Tharsensi proprio sub iure cohorti.
[5] Littera « i » deleta videtur, sed restitui.
[6] Adi.
[7] In ima pagina posteriore manu: Hæc est causa viæ reges sumus ex Arabicis / quærimus hic regem regnantibus imperitantem / quem natum mundo lactat Iudaica virgo.
[8] Adi.
[9] Verbum ultimum in margine.