GYÁSZMISE HOLNAP

December 20-án, hétfőn délután 3 órai kezdettel énekelt gyászmisét tartunk egyik elhunyt nővérünkért, aki a belvárosi szentmisék rendszeres látogatója volt. Lelkét minden olvasónk imáiba ajánljuk, nyugodjék békességben.

BÚCSÚ MARTIN JUDITTÓL

Az igaz pedig, ha a haláltól hirtelen megelőztetik is, nyugodalomban lészen. Mert nem a hosszú ideig való, sem az esztendők számával megmérettetett vénség becsületes, hanem az ember értelme az ősz haj, és a vénség ideje a makula nélkül való élet. Aki az Istennél kedves, szerelmetessé lett, a bűnösök között élvén elvitetett. Elragadtatott, hogy a gonoszság el ne változtatná az ő értelmét, vagy hogy a tettetés meg ne csalná az ő lelkét. [...] Rövid időben vége lévén, sok időket töltött be: mert kedves volt az Istennek az ő lelke, azért sietett őtet kivinni a hamisságok közül. A népek pedig látták, és nem értették... (Bölcsesség könyve 4, 7—14)

Megrendülve tudatom, hogy feleségem, Martin Judit, három kisgyermek édesanyja, a laikus káptalan tagja, a gödöllői premontrei gimnázium latintanára harmincharmadik életévében, Mindenszentek éjszakáján agyvérzés következtében hirtelen meghalt a kistarcsai kórházban. Gyászszertartását és temetését a jövő pénteken tartjuk Gödöllőn.

F.M.

HALOTTAK NAPJA

A mai napon, Halottak napján a Gellérthegyi Pálos Sziklatemplom Szent István-kápolnájában tartunk gyászmisét és a halottakért végzett abszolúciót este fél 7 órai kezdettel, énekelt formában.

KECSKEMÉTI GYÁSZMISE

Kecskeméten legközelebb e hónap 16-án lesz hagyományos szertartású szentmise a Piarista Templomban. A Mindenszentek utáni időszakra való tekintettel a szervezők novemberben votív Requiem bemutatása mellett döntöttek. További részletekhez, valamint az ez alkalomra összeállított misefüzet letöltéséhez kattintson ide.

AZ ÜNNEPÉLYES GYÁSZMISE SAJÁTOSSÁGAI

A fekete színű paramentumokon kívül előkészítendő fekete palást, szenteltvíz és körmeneti kereszt, valamint a szentély bejáratánál a tumba (ravatal vagy jelképes sír) hat gyertyával (ha lesz absolutio a mise után). Az oltáron nem lehet virág, és a gyertyák lehetőleg méhviaszból legyenek (sötét sárga színűek). Az orgona csak az ének kíséretéhez szólhat. Az antependium is fekete, de ha az illető oltáron őrzik az Oltáriszentséget, akkor lila. A jelen lévő klérusnak is legyenek kikészítve gyertyák. A kehely a kredencián legyen kikészítve, de vélum nélkül. Tömjén csak az offertóriumtól használatos. A pap minden éneket feriális tónusban énekel. Minden kézcsók elmarad.

LÉPCSŐIMA. A lépcsőimában elmarad az Introíbo-zsoltár, csak az antifónáját mondják. Nincs oltárfüstölés az introitus előtt. Az introitus elején nincs keresztvetés, hanem a celebráns a könyvre vet keresztet, a szolgálattevők egyáltalán nem vetnek keresztet. Az introitus végén és minden más helyen, ahol egyébként szokásos, elmarad a Glória Patri. A kollekta és a posztkommúnió alatt a celebránst kivéve mindenki térdel.

SZENTLECKE. A szentleckét recto tono énekli a szubdiakónus, és a lecke éneklése után nem megy a paphoz áldást kérni, sem kezet csókolni, hanem visszaadja a könyvet a ceremonárnak. A hosszú szekvencia alatt a pap és a ministerek rövid úton a helyükre mennek és leülnek. Szokásban van, hogy a klérus az evangélium alatt, valamint Sanctustól az áldozás végéig égő gyertyákat tart a kezében. Ha ezt betartják, a szekvencia végén kell kiosztani a gyertyákat.

EVANGÉLIUM. Evangélium előtt (a celebráns által elolvasott evangélium után) nincs tömjénbetét; a diakónus elmondja a Munda cor-t, de nem kér áldást a paptól. Az evangéliumi menetben az akolitusok nem visznek gyertyákat (de azért ott állnak az evangéliumos könyvet tartó szubdiakónus jobbján és balján), és tömjént sem használnak. Az evangélium után sem tömjénezik meg a papot, és a szubdiakónus sem viszi a könyvet a paphoz csókra, hanem csak átadja a ceremonárnak.

FÖLAJÁNLÁS. Offertóriumkor a szubdiakónus a szokásos módon hozza a kelyhet az oltárra, de vállvélum nélkül. A diakónus ekkor teríti ki a korporálét. A kehelyvélumot a szubdiakónus veszi le a kehelyről, majd átadja a második akolitusnak, aki a kredenciára viszi. A szubdiakónus (ill. a diakónus, ha nincs felszentelt szubdiakónus) áldás nélkül önt vizet a kehelybe. A szubdiakónus nem tartja a paténát, hanem azonnal a celebráns baljára megy, útközben középen térdet hajtva. Ő kíséri a papot az oltár tömjénezése közben is, a diakónussal együtt. A pap a paténtát a korporále alá rejti. A tömjénezés a szokásos módon zajlik, de a pap tömjénezése után senki mást nem füstölnek meg. A kézmosás után a diakónus és a szubdiakónus a pap mögé állnak sorban.

KÁNON. Amikor a diakónus a Quam oblatiónem-re átmegy a leckeoldalra, a szubdiakónus mögötte, vele egyszerre térdet hajt, és ő is a leckeoldalra megy, ott oldalt letérdel a legalsó lépcsőre, és tömjénez úrfelmutatáskor. A tömjént a ceremonár teszi előzetesen a füstölőbe. Úrfelmutatás után visszaadja a füstölőt a turifernek, és visszamegy középre, ahol térdet hajt, és ott marad Pax Dómini-ig.

MIATYÁNK–ÁLDOZÁS. A Pater noster vége felé a diakónus térdet hajt, felmegy a celebráns jobbjára, és csók nélkül átadja neki a paténát. Agnus Dei előtt a szubdiakónus is felmegy a pap baljára, és közösen mondják: Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, dona eis réquiem, közben nem ütik a mellüket. Békecsók nincs.

BEFEJEZÉS. A posztkommúnio és a Dóminus vobíscum után a diakónus az Ite missa est helyett Requiéscant in pace-t énekel, közben nem fordul a nép felé. Az áldás elmarad, de a Pláceat után azonnal következik az utolsó evangélium a szokásos módon. A turifer már kimehet a füstölőért, az akolitusok már mehetnek a gyertyákért, a pap és a diakónusok a szédeszhez mennek, és átöltöznek az absolutióhoz, amely máris következik.

K.E.G.

ABSOLUTIO SUPER TUMULUM
FELOLDOZÁS A JELKÉPES SÍRNÁL

Mint a Halottak napi hirdetésben utaltunk rá, az ünnepélyes szentmise után az idén az absolutio szertartását is elvégezzük. Ennek mibenlétét és lefolyását közöljük az alábbi összefoglalóban.

A halottakért bemutatott szentmisék után a pap a halottnak a szentély bejárata előtt felállított ravatalánál néhány könyörgést végez, és beszenteli az elhunyt földi maradványait, mielőtt kivinnék azokat a temetőbe és sor kerülne a temetésre. Noha a szertartás neve absolutio (feloldozás), nem beszélhetünk tényleges értelemben vett szentségi feloldozásról, hiszen azt csak élő ember kaphatja meg őszinte bűnvallás és bűnbánat után. Ez a szertartás viszont az Egyház közbenjáró imája azért, hogy elhunyt gyermeke mielőbb elnyerje bűnei hátralévő büntetéseinek elengedését, így a tisztítóhelyen lerovandó elégtétel enyhüljön és rövidüljön, a halott lelke pedig mielőbb elérje az örök boldogságot. Miután az engesztelő szentmiseáldozat megtisztította és megszentelte az elhunyt lelkét, az absolutio szertartása megtisztítja és megszenteli annak testét is. Ha az elhunyt teste fizikailag nincs jelen (például azért, mert már régebben eltemették), a templomban jelképes ravatalt állítanak fel: egy asztalt és rajta esetleg koporsót is, fekete lepellel letakarva, körülötte hat méhviaszból készített égő gyertyával, és ennél végzik a szertartást. Végszükség esetén a földre terített fekete lepel is elegendő, hogy felidézze elhunyt testvéreink jelenlétét. Mindenszentek másnapján vagy a nyolcad első, erre alkalmas napján, amikor minden elhunyt hívőért imádkozunk, hogy őket is mielőbb a szentek közösségében tisztelhessük (ez a Halottak napja és a Mindenszentek ünnepe közötti tényleges eszmei kapcsolat), ugyancsak egy jelképes sírnál végezzük el a feloldozást. Az absolutio szertartása a következő.

ÁTÖLTÖZÉS ÉS VONULÁS. A mise utolsó evangéliuma után a pap és a szolgálattevők a papi székhez vonulnak, ahol a pap leveti miseruháját és manipulusát, a diakónus és a szubdiakónus csak a manipulust. A pap fekete palástot ölt. A szubdiakónus a körmeneti kereszttel két, égő gyertyát vivő akolitus között a ravatal fejéhez vonul. Ha az elhunyt klerikus, fejjel az oltár, lábbal a nép felé kell felravatalozni, ha pedig laikus, lábbal az oltár és fejjel a nép felé. A szubdiakónus előtt vonul a turifer, kezében füstölővel és a navikulával, mellette a ceremonár szenteltvízzel és hintővel. A diakónus, kezében a halotti misekönyvvel, a pap balján vonul. Amikor a ravatalhoz érnek, a szubdiakónus a kereszttel és két oldalán a két, gyertyát vivő akolitussal a ravatal fejéhez áll, kissé távolabb a ravataltól, hogy lehetővé tegyék a papnak a ravatal körbejárását. A celebráns, balján a diakónussal és jobbján a szenteltvizet tartó ceremonárral, a ravatal lábához áll. A turifer a diakónus balján áll. Az esetlegesen jelenlévő klerikusok, akik a menetben a kereszt után haladtak égő gyertyával a kezükben, a ravatal jobbján és balján foglalnak helyet úgy, hogy a rangosabb klerikusok közelebb álljanak a celebráló paphoz.

BESZENTELÉS. A pap tehát szemben állva a kereszttel (kissé a leckeoldal felé állva) elmondja a Non intres kezdetű imádságot, amely elmarad, ha nincs jelen a holttest. A könyvet a diakónus tartja a pap elé. Ezután a szkóla elénekli a Líbera me antifónát, amelyet a holttest távolléte esetén már az utolsó evangélium után elkezdhet. A Líbera vége felé a pap tömjént tesz a füstölőbe és megáldja azt. Eközben minden kézcsók elmarad, mint minden, fekete színben mondott misében. A turifer a pap jobbján nyújtja a füstölőt és a ceremonár tartja a palást végét. Most az evangéliumoldalon álló énekesek éneklik a Kyrie eléison-t (egyszer), utána a leckeoldalon állók a Christe eléison-t (egyszer), és mindenki közösen a Kyrie eléison-t (egyszer). A pap intonálja a Pater noster-t, amelyet mindenki csendben folytat, miközben a pap a diakónus és a ceremonár kíséretében körbejárja és meghinti a ravatalt szenteltvízzel, balról indulva. Eközben a diakónus a pap jobbjára áll (a ceremonár a baljára) és ő nyújtja a papnak a hintőt, csókok nélkül. Amikor a kereszt elé érnek, a pap meghajol, a diakónus és a ceremonár térdet hajt a kereszt felé.

PRÉCESZ. Amikor visszaértek kiindulási pontjukra, a diakónus átadja a papnak a füstölőt, és ugyanilyen módon körbefüstölik a ravatalt.
Ekkor helyükre visszatérve a pap intonálja: Et ne nos indúcas in tentatiónem.
Válasz: Sed líbera nos a malo.
Pap: A porta ínferi.
Nép: Erue, Dómine ánimam eius (ánimas eórum).
Pap: Requiésca(n)t in pace.
Nép: Amen.
Pap: Dóminus vobíscum.
Nép: Et cum spíritu tuo.
Ekkor a pap elénekli az Absólve, quáesumus, Dómine kezdetű imádságot, és a holttest jelenlétében a Deus, cui próprium est kezdetűt is.
Pap: Réquiem aetérnam dona ei(s), Dómine.
Nép: Et lux perpétua lúceat ei(s).
Ekkor az előénekesek éneklik: Requiéscant in pace.
Válasz: Amen.
A pap recto tono hozzáteszi: Anima eius (ánimae eórum) et ánimae ómnium fidélium defunctórum per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
Válasz: Amen.

KIVONULÁS. Ekkor a pap elkezdi a Si iniquitátes antifónát, és a papsággal együtt recto tono recitálja a De profúndis zsoltárt, miközben elindulnak a sekrestyébe. A sekrestyében még néhány verzikulus és egy könyörgés következik. Ha az absolutio-t minden elhunyt lelki üdvéért végezték, akkor a De profúndis zsoltár és az utána következők elmaradnak.


A fenti szertartás kiválóan tanulmányozható két rövid videón (itt és itt), amelyek a római FSSP plébániatemplomban készültek. Mivel az egyik Requiem egy görögkatolikus pap lelki üdvéért volt bemutatva, a ravatalon egy görög stóla (epitrachélion, ejtsd: epitrakílion) látható. Szokás ugyanis a ravatalra kihelyezni az elhunyt címerét (ha volt neki) és néhány attribútumát is (birétum, kehely, stóla, mitra és pásztorbot, bíborosi kalap vagy pl. hölgyek esetében egy pár hosszú kesztyű).

Az érdeklődők ezen a címen megnézhetnek egy teljes, kiváló, sollemnis Requiem-misét is Mozart Requiemjének zenéjével, az ő lelki üdvéért bemutatva, melynek celebránsa P. Bernward Deneke FSSP, akitől magam is tanultam a régi rítust és aki első régi rítusú szentmisémen ministrált. Ennek végén sajnos nincs absolutio.

K.E.G.