Virágvasárnap és a nagyheti főszertartások (Holy Week)

Giotto

Virágvasárnap (Palm Sunday)
2014. április 13-án, vasárnap, a szokott vasárnapi énekelt mise kezdési időpontjánál egy órával későbben tartjuk a virágvasárnapi ágszentelést, körmenetet, majd az énekelt misét a passióval a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban (Március 15. tér). Kérjük, aki tud, hozzon magával barkát a szentelésre!

Nagyhét Gyömrőn (Sacred Triduum in Gyömrő)  
Nagyheti szertartásaink idén is Gyömrőn lesznek, a Nepomuki Szent János titulusát viselő régi plébániatemplomban, a következőképpen:

• NAGYSZERDA (Spy Wednesday; ápr. 16., Gyömrő)
  21.00: Nagycsütörtöki lamentáció (Lamentation; ~23.45-ig) 
• NAGYCSÜTÖRTÖK (Maundy Thursday; ápr. 17., Gyömrő)
  17.00: Nagycsütörtöki szentmise (Mass of the Lord’s Supper), az Oltáriszentség elrejtése, vesperás, lábmosás, oltárfosztás (~19.30-ig), utána búcsúbeszéd-olvasás
  21.00: Nagypénteki lamentáció (Lamentation; ~23.45-ig) 
• NAGYPÉNTEK (Good Friday; ápr. 18., Gyömrő)
  17.00: Előszenteltek liturgiája (Liturgy of the Passion): János-passió, kereszthódolat, vesperás, a szentsír megnyitása (~19.30-ig); innentől kezdve a nagyszombati vigíliáig szentsírőrzés)
  21.00: Nagyszombati lamentáció (Lamentation; ~23.45-ig) 
• NAGYSZOMBAT (Holy Saturday; ápr. 19., Gyömrő)
  19.00: Feltámadási szertartás (Easter Vigil): tűzszentelés, Exsultet, próféciák, keresztvízszentelés és keresztelés, allelujás szentmise, majd feltámadási körmenet (~22.45-ig) 
• HÚSVÉTVASÁRNAP (Easter; ápr. 20., Gyömrő)
  08.00: Húsvétvasárnapi szentmise (Easter Mass)

De természetesen minden egyéb nagyheti szertartáson (zsolozsmahórákon, keresztúton stb.) szívesen látjuk az érdeklődőket (teljes programot lásd itt).     

A helyszín térképe

   
A gyömrői helyszín megközelítése
Gyömrő Budapestről a legkönnyebben vonattal közelíthető meg. Hétköznap félóránként (minden óra 20 és 50 perckor), hétvégén óránként (minden óra 50 perckor) a Keleti pályaudvarról közlekedő sülysápi személyvonattal kell 33 percet utazni. Visszafelé éjszaka az utolsó járat 23 óra 41 perckor indul. A templom a vasútállomástól viszonylag messze van, de minden beérkező vonathoz autóbusz csatlakozik. Ezzel a református templom megállójáig kell menni (mindössze néhány perc), az Öregtemplom ugyanis azzal szemközt, a körforgalom túloldalán található (bejárata a Gróf Teleki Pál utca 10. felől).
     Távolsági busszal érkezőknek | Autóbusz Budapestről az Örs vezér teréről indul hétköznap minden óra 15, illetve 45 perckor (hétvégén csak 45-kor) Monorra. Ez is megáll a gyömrői református templomnál (ez a megálló neve is), de menetideje majdnem egy óra, tehát csak az Örs vezér tere, illetve Rákoskeresztúr környékéről indulóknak éri meg ezzel közlekedni.
     Autóval érkezőknek | Gépkocsival Budapest felől érdemes az új 4-es úton jönni a repülőtérnél balra fordulva, de ha valaki Vecsésnél továbbmegy, Üllőnél ismét mutatja a tábla a Gyömrő felé való lekanyarodást.
     A gyömrői szertartásokkal kapcsolatban felvilágosítást a +36 20 828-0441-es telefonszámon tudunk adni, szükség esetén.

Húsvét Budapesten 
Húsvétvasárnap és hétfőn ünnepi szentmise lesz Budapesten, a szokott helyen, a belvárosi Nagyboldogasszony-főplebániatemplomban (vasárnap a nagymisét követő körmenet miatt egy órával a szokottnál később):

• HÚSVÉTVASÁRNAP (ápr. 20., Budapest)
  13.00: Húsvétvasárnapi szentmise
• HÚSVÉTHÉTFŐ (ápr. 21., Budapest)
  12.00: Húsvéthétfői szentmise   

A szertartások nyilvánosak, minden kedves érdeklődőt szeretettel látunk! | Visitors are welcome to attend.

AZÉRT GYÜMÖLCSEIKRŐL ISMERITEK MEG ŐKET...

Amikor ezekben a napokban a Summorum Pontificum motu proprio hatásait vizsgáljuk, prófétai erővel szólal meg a mai evangéliumban az Úr figyelmeztetése (Mt 7, 20): Igitur ex fructibus eorum cognoscetis eos — „Azért gyümölcseikről ismeritek meg őket”. A jó és a rossz fa megkülönböztetésének fő ismérve tehát a gyümölcs minősége. Nem a mennyisége: a minősége — amelyet leginkább azon a személyes elköteleződésen lehet lemérni, amellyel ki-ki egyénileg magáévá teszi és igyekszik valóra váltani Krisztus tanítását az ő Egyházának közösségében. Amikor tehát ezeket a gyümölcsöket próbáljuk számba venni, nem annyira szertartásaink gyakoriságára vagy látogatottságára gondolunk, noha nyilván ezek is jelzik a hagyományos rítus képességét arra, hogy sokakat vezessen el — avagy vissza — a katolikus hit megvallására és gyakorlására, hanem inkább azokat a rendkívüli alkalmakat szeretnénk kiemelni, amelyekben ez a Krisztus és az Egyház melletti egzisztenciális döntés ünnepélyes és rituális formában is kifejeződik. Egyéni szempontból gyümölcsök a jócselekedetek, az egész Istennek tetsző és szentségre törekvő élet, közösségi szempontból viszont a kiváltképpeni gyümölcs minden olyan lélek, akivel Krisztus Teste, az Egyház gyarapszik. Ezekért a jó gyümölcsökért szeretnénk most hálát adni a jelen rövid áttekintésben annak, aki a növekedést adta (vö. 1 Kor 3, 7).

1. Az első és legalapvetőbb elköteleződés természetesen a keresztség. A motu proprio 9. cikkelyének 1. §-a lehetővé teszi „a régi Rituále használatát” e szentség kiszolgáltatásában, ami nemcsak az egész latin egyházban törvényesen használható Rituale Romanumot jelenti, hanem az összes többi jóváhagyott rituálét is — a mi esetünkben tehát az esztergomi rítusváltozat saját szerkönyvét.
2007 óta összesen 8 keresztelési szertartást tartottunk ennek alapján: a 7 gyermekkeresztelés a szülők erős hitéről tanúskodott, amelyet gyermekeiknek is csorbítatlanul át kívánnak adni, eddigi egy felnőtt keresztelendőnk viszont az előírt szertartásrend szerint hosszú felkészülés után saját nevében tett hitvallást.

A káptalani archívumban csak a legelső keresztelőről vannak képek, ezekből közlünk most kettőt illusztráció gyanánt (nagyon hálásak lennénk azonban, ha a többi szertartáson készült fotók közül is kaphatnánk néhányat emlékbe).


2. A megkereszteltek — a latin egyház újabb gyakorlata szerint egy későbbi időpontban — a Szentlélek ajándékát is megkapják a bérmálás szentségében. A motu proprio 9. cikkelyének 2. §-a lehetővé teszi, hogy ez a „a régi Római Pontifikále szerint” történjék. Varga Lajos váci segédpüspök úr, aki e szertartások elvégzésére vállalkozott, 2007 óta 3 alkalommal bérmált meg összesen 9 jelentkezőt, akik ezzel azt is kifejezésre juttatták, hogy katolikus hitüket — lehetőség szerint — a hagyományos római rítusban kívánják megélni.

A legutolsó ilyen bérmálás 2010 június 20-án volt; ekkor készült ez a két kép, amelyeken a püspök úr és a bérmálkozók láthatók (akik közül ketten a káptalani szkólában is énekeltek).


3. A keresztelés és a bérmálás után a Krisztus Testébe való betagozódást egykor az Eucharisztia vétele tette teljessé. A latin egyházban ez a mozzanat idővel elvált a két beavató szentségtől, X. Pius pápa reformjai óta pedig gyakorlatilag a bérmálás előttre helyeződött. Az elsőáldozás nem külön szentség, ezért a motu proprio nem rendelkezik róla, viszont a felnőttkeresztséghez és a bérmáláshoz hasonlóan kifejezi azt a személyes elköteleződést, amellyel az Oltáriszentséghez járuló megvallja hitét és az Egyházzal való közösségét. A káptalan liturgiáin 2007 óta 5 alkalommal került sor elsőáldozásra.

Mivel minden esetben egy-egy felnőttről volt szó, nem alkalmaztuk a gyermekeknél megszokott külsőségeket, és fotók sem készültek. Hogy azonban mégis illusztráljuk, milyen ünnepélyesebb formát lehet adni ennek a fontos életeseménynek, álljon itt egy friss példa az FSSP római személyi plébániájáról (forrás: John P. Sonnen).

4. Azokat, akik a keresztséget nem a Katolikus Egyházban nyerték el, oda később mégis megtérnek, mielőtt az Eucharisztia és a bérmálás szentségéhez járulnának, be kell fogadni az egyházi közösségbe. Ez az esemény, a konverzió szintén nem szentség, viszont van önálló szertartása, amelyet a rituálék külön fejezetben tartalmaznak (De absolutione ab excommunicatione in foro exteriori, nálunk Ordo recipiendi haeretici). A rítus a személyes elköteleződés kifejezésére hitvallás letételét írja elő (esetünkben ez a Tridenti Zsinat hitvallását jelenti). 2007 óta három nem katolikus keresztény testvérünket fogadtuk be az Egyház közösségébe, közülük azóta ketten elsőáldozók voltak, egy pedig bérmálkozott is.

Az utolsó megtérés éppen a mai szentmise előtt történt; az alábbi képek ebből örökítik meg a Szentlélek segítségül hívását és a hitvallás letételét.

5. A személyes elköteleződés legmagasabb foka az, amikor valaki magát teljes egészében az Úrnak ajánlja fel. Férfiaknál ez gyakran a papi hivatással jár együtt, amely logikusan a papszenteléshez vezet, erről a szentségről azonban — mivel kiszolgáltatása nem a híveket megillető jogok, hanem az Egyház szuverén döntése alapján történik — a motu proprio nem rendelkezik. Ennek megfelelően a szent rendeknek a régi rítusban történő kiszolgáltatására jelenleg csak olyan klerikusi intézményekben (pl. FSSP, ICRSS, IBP, tradicionalista apátságok) vagy egyházmegyékben (pl. Fréjus-Toulon) van lehetőség, amelyek ezt a formát a maga teljességében gyakorolják, illetve ahol a főpásztor ezt a szentelendőknek rendes lehetőségként felkínálja. Úgy tűnik, hogy ezek közül Magyarországon egyelőre egyiknek sincs realitása.

A közvetlenül Istennek szentelt élet másik formája a szerzetesség. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, büszkén mondhatjuk el, hogy a laikus káptalan csekély méretéhez képest örvendetes számú szerzetesi hivatás kialakulásához járult hozzá: két rendes tagunk tavaly egy-egy kontemplatív apácarendhez csatlakozott, egy másik pártoló tagunk pedig nemsokára megkezdi jelöltidejét az egyik hazai férfiszerzetben. Bár a hagyományos római rítussal való kapcsolatukat innentől saját közösségük liturgikus preferenciái fogják meghatározni, a káptalannak továbbra is tagjai maradnak, s az imádság közösségében velünk együtt folytatják a megkezdett utat.

Az imént írtakból következően a gyümölcsöknek erről a fajtájáról nem tudunk olyan saját illusztrációs anyagot bemutatni, amely a régi rítus valamely szertartásához volna köthető. Ezért hadd zárjuk ezt az áttekintést egy filmrészlettel (H. M. Robinson A bíboros című regényének szabad feldolgozásából), amely a valóság helyett reményeink tárgyát — s egyúttal az Egyház jövőjének zálogát — ábrázolja.

FELNŐTTEK MEGKERESZTELÉSÉNEK RENDJE

Bár a nagyszombati szertartásokat, amelyek legmegfelelőbb kerete lettek volna a keresztség kiszolgáltatásának, idén még nem tudtuk a hagyományos liturgia szerint ünnepelni, a budapesti és a szegedi régi rítusú közösségben is vannak olyan felnőtt hittanulók, akik most, a húsvéti időben fognak megkeresztelkedni.

Korábban különféle szertartásokkal kapcsolatban már említettük, hogy a misén és zsolozsmán kívüli, áldozópap által is kiszolgáltatható szentségek-szentelmények könyve, a rituále, amely a keresztelés rendjét is közli, kiváltságos helyzetben van a számunkra különösen fontos helyi hagyományok, így az esztergomi rítus megőrzése szempontjából. Az V. Pál pápa jóváhagyásával 1614-ben kiadott Rituale Romanum (előzményét ld. itt, egy XVIII. századi spanyol kiadását itt, ma érvényes kiadását angolul pedig itt) ugyanis az egyedüli volt a Tridenti Zsinat rendelkezése nyomán felülvizsgált és kiadott szerkönyvek között, amelyet semmilyen szinten nem tettek kötelezővé Rómán és a hozzá tartozó területeken kívül. Így az emberi élet legfontosabb fordulópontjai, mint a születés, a házasodás vagy a halál továbbra is a középkorban kialakult, egyházmegyés rítusok közepette váltak a keresztény gyakorlat részévé.

Magyarországon sem volt más a helyzet: Pázmány Péter jóváhagyásával még az esztergomi rítus föladása előtt, 1625-ben megjelent a Rituale Strigoniense első kiadása, amely — más magyar egyházmegyék részben hasonló rituáléival együtt — szinte változatlanul érte meg a XX. századi liturgikus reformot, sőt az 1961-es, teljesen kétnyelvű és helyenként átszerkesztett Collectio rituum révén a 70-es évek után is használatban maradt. Így elmondhatjuk, hogy a rituáléban közölt szertartások minden liturgikus cselekmény közül a legnagyobb folytonos múltra tekintenek vissza, és hogy e könyvtípus szintjén távlati célunk, az esztergomi rítus részleges fölelevenítése jelenvaló, törvényesen biztosított lehetőség.

A keresztelés rendje szokás szerint a rituálék nyitó fejezete. Az esztergomi források nem tesznek különbséget gyermekek és felnőttek megkeresztelése között, de a Rituale Romanum önállóan, kissé kibővítve ad egy rendtartást a felnőttek megkeresztelésére. Ezt alkalmazza a Rituale Strigoniense is, amelynek összeállítása lényegében úgy történt, hogy az esztergomi hagyomány szertartásrendjét és szövegeit igazították a Rituale Romanum rubrikaanyagához és fölépítéséhez. E régi rítusú keresztelés a bevezető, fakultatív zsoltáros rész után valójában a VI—VII. századból már dokumentált nagyböjti skrutíniumokat, a katekumenekkel kapcsolatos előkészítő rítusokat egyesíti a tulajdonképpeni keresztelés előtt. Legkorábbi forrásaink, az ún. Sacramentarium Gelasianum és a XI. Ordo Romanus rendje megdöbbentően változatlan maradt a rituále imaanyagában (ezek, valamint az esztergomi és a „tridenti” könyvek viszonyát szemlélteti ez a táblázat).

A rituále sajátos liturgikus műfaj volt a tekintetben is, hogy már a középkorban számos népnyelvű részt tartalmazott, a XX. századra pedig a nagyobb európai nyelveken sorban jelentek meg teljesen kétnyelvű rituálék. Magyarországon ez csak a már említett, 1961-es Collectio rituum-mal következett be, amely viszont — sajnálatosan — már nem őrizte meg tisztán a liturgikus örökséget és sok szempontból engedett a korabeli közhangulat olykor káros hatásának. A Rituale Strigoniensé-nek ezért mindmáig nincs teljes magyar fordítása, ami azért is fájdalmas, mert a rituále szertartásait — amelyekre a Summorum Pontificum éppúgy kiterjed, mint a misére — bizonyára sokan és szívesen végeznék a régi rítus szerint. Ezek a szertartások nem igényelnek olyan képzettséget és fölszerelést, mint a misézés, viszont szellemiségük, szövegeik, áttekinthetőségük (nyoma sincs bennük az új rítus rengeteg szabadon választható megoldásának) a papok és a hívek szintjén is kívánatossá teszik használatukat. Nem hivatalos forrásból többször hallottuk, hogy egyes magyar prelátusok is jóindulattal tekintenek a szentségkiszolgáltatások hagyományos módjára. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy e szertartások széles körben való mai alkalmazását egyedül a magyar fordítás hiánya hátráltatja, és — mielőtt a római rítust és a latin nyelvet azonosító, szigorú hangok megszólalnának — sietünk leszögezni: e szentségkiszolgáltatások népnyelvű végzése évszázadok óta elfogadott gyakorlat a latin egyházban.

E hiányt igyekszünk pótolni a rituále szertartásainak modern átírásával és (egyelőre természetesen csak kísérleti jellegű) lefordításával. Eddigi, szűk körben terjesztett kiadványainkhoz képest a felnőttkeresztelés rendje tipográfiai újdonsággal is szolgál: míg eddig a szövegek magyar fordítását az illető tétel alatt, kurziválva adtuk meg, most a latin szöveg a páros (bal), míg a magyar szöveg a szemközti páratlan (jobb) oldalon olvasható, bizonyára növelve ezzel az áttekinthetőséget és nagyban megkönnyítve a folyamatos liturgikus alkalmazást. Ajánljuk minden olvasónknak, keresztelő papoknak, keresztelendőknek, szülőknek és keresztszülőknek egyaránt.

ÉVFORDULÓK HETE III.
KÉPEK A KÁPTALAN TÖRTÉNETÉBŐL: 2007

A 2007. polgári év a kegyelmek esztendeje volt. Július 7-én jelent meg, majd szeptember 14-én lépett hatályba Szentséges Atyánk, XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum kezdetű motu propriója, amely véglegesen megszüntette a hagyományos római rítusú liturgia végzésének jogi akadályait. Ez a mi számunkra elsősorban a nyilvános misézésben jelentett nagy előrelépést, hiszen a zsolozsmára a korábbi korlátozások nem vonatkoztak. Nagy örömünkre Kovács Ervin atya tartósan csatlakozott közösségünkhöz, és miután Andrzej Komorowski atyát rendi elöljárói májustól Amsterdamba helyezték át, magára vállalta a káptalani liturgiák celebránsi feladatkörét. Íme, az év eseményei képekben és rövid kommentárral.

A Jáki kápolnában vízkereszt ünnepén tartottuk a második szentmisét, amelyet házszentelés követett. A vízkereszti zsolozsmára, amely először egészült ki a középkori magyar forrásból ismert Csillagjátékkal (Tractus stellae, szövegét l. itt, előadását pedig ebben a filmben), kivételesen egy héttel később került sor.

Ünnepélyes szentmise (2007 január 6.) — Szentáldozás

Csoportkép a szentmise után, amelyre a képen láthatók mindegyike
Magyarország, ill. Európa más-más városából érkezett a Jáki kápolnába

Házszentelő (2007 január 6.)

Vízkereszti zsolozsma (2007 január 12.) — Genealógia

Vízkereszti zsolozsma (2007 január 12.) — Csillagjáték

2007-ben igen rövid volt a vízkereszt utáni idő, s már február elején megkezdődött az előböjt, amit a káptalan virrasztó zsolozsmával szokott megünnepelni. A szertartáson pap hiányában ezúttal Földváry Miklós dékán officiált.

Hetvenedvasárnapi matutínum (2007 február 3.) — IX. olvasmány

A következő hétvégén a káptalan kirándulást tett a Szombathely közelében fekvő Perenye községbe, ahol Rétfalvi Balázs és Medgyessy-Schmikli Norbert tagtársaink szervezésében a templombúcsú alkalmából népvecsernyét adott elő Szent Ágota szűz és vértanú tiszteletére (erről az eseményről videófelvétel is készült, amelynek feltöltése a Gloria.tv-re folyamatban van). A népvecsernye előtt privátim esztergomi vesperást tartottunk, vasárnap pedig Ervin atya szentmisét celebrált a Nepomuki Szt. János-kápolnában.

Szentmisére menet, a háttérben a plébániatemplommal (2007 február 11.)

Káptalani csoportkép (2007 február 11.)

Nagyböjt I. vasárnapján újabb szentmise volt a Jáki kápolnában, amelynek videófelvétele a Gloria.tv-n megtekinthető [jelenleg csak az első két és fél perc, valószínűleg technikai probléma miatt].

Ünnepélyes szentmise (2007 február 25.) — Bevonulás előtt

A nagyhét szerdáján tartottuk a káptalan első általános közgyűlését, a Capitulum Generalét, majd este átvonultunk a Szent Mihály-templomba, hogy elvégezzük a nagycsütörtöki virrasztó zsolozsmát, az ún. Officium tenebrarumot.

Capitulum Generale (2007 április 4.)

Nagycsütörtöki sötét zsolozsma (2007 április 4.) — Belülről

Nagycsütörtöki sötét zsolozsma (2007 április 4.) — Kívülről

A liturgikus hagyományoknak megfelelően húsvétvasárnap került sor Földváry Luca keresztelőjére a Szent Mihály-templomban az esztergomi rítus szerint.

Régi (esztergomi) rítusú keresztelő (2007 április 8.) — Miatyánk-
Üdvözlégy-Hiszekegy

A pünkösd ünnepe ebben az évben különös módon valósult meg a káptalan életében. Komorowksi atya sajnos utoljára látogatott Magyarországra, viszont a vasárnapi mise után hétfőn is velünk maradt, s együtt tettünk káptalani kirándulást Esztergomba, ahol Cséfalvay Pál kanonok vendégei voltunk. Ünnepélyes szentmisét tartottunk a Vízivárosi-plébániatemplomban (néhány méterrel a prímási lakosztály oda nyíló ablaka alatt), majd Cséfalvay atya végigvezetett minket a prímási palotán és a keresztény múzeum gyűjteményén. Ekkor még nem tudhattuk, hogy a Szentlélek kiáradása két hónap múlva a motu propriót is meghozza számunkra.

Pünkösdi matutínum után (2007 május 26.) Füzes Ádám atyával, az akkori templomigazgatóval, akinek a Szent Mihály-templomba való befogadásunkat köszönhetjük

Ünnepélyes szentmise Budapesten (2007 május 27.) — Szentlecke

Ünnepélyes szentmise Esztergomban (2007 május 28.) — Oltárfüstölés
a felajánlás alatt

Június 25-e és 27-e között Győr városa és egyházmegyéje tudományos konferenciát rendezett a Szent László-herma Győrbe kerülésének 400. évfordulója alkalmából, amelynek keretében a káptalan ünnepélyes virrasztó zsolozsmát énekelt a szent királyról a győri székesegyházban.

A virrasztó zsolozsma után (2007 június 27.)

Július utolsó hetében, Szent Jakab apostol ünnepe körül rendeztük meg a szokásos nyári latintábort Gödöllőn, amelynek Földváry Miklósék és a premontrei atyák adtak otthont.

Közös zsolozsma (2007 július 25.) — Laudes

Énekes magánmise (2007 július 25.) — Evangélium

A budapesti nyilvános szentmisék a motu proprio hatályba lépése után indultak meg újra. Az első alkalommal magáért a pápai intézkedésért adtunk hálát a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban. A szertartáson a Schola Hungarica és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke énekelt.

Ünnepélyes szentmise (2007 október 7.) — Az adományok előkészítése

Három héttel később a káptalan a felvidéki Észak-Komáromba utazott, hogy a plébániatemplom újraszentelésének 147. évfordulóján, az ezzel egybekötött kórusfesztivál keretében ünnepélyes szentmisét mutasson be (vendéglátónk Stubendek László volt). Ezzel a kirándulással tevékenységünk átlépte az országhatárt.

Ünnepélyes szentmise (2007 október 27.) — Ecce, Agnus Dei

Bár a motu proprio szeptember 14-én hatályba lépett, az előző két szentmise még alkalmi jellegű volt. Ma is folyó állandó miséink az isteni gondviselés különös gesztusaként a káptalan saját ünnepével, a középkori esztergomi székesegyház felszentelésével indultak meg (akárcsak az engedélyezett misék egy évvel korábban). A virrasztó zsolozsmát pontosan két évvel ezelőtt, 2007 november 17-én tartottuk, az első szentmisére pedig vasárnap délután 15.30-kor került sor a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket és hálánkat Osztie Zoltán plébános úrnak, aki nagylelkűen befogadta templomába a római rítus rendkívüli formáját és az azt végző közösséget.

Egyháznapi matutínum (2007 november 17.) — IX. olvasmány

Énekes szentmise (2007 november 18.) — Kánon

A káptalani szentmisék rendes formája a missa cantata, időnként azonban igyekszünk egy-egy missa sollemnist is megszervezni. Az első ilyen alkalom a belvárosi misék sorában a szeplőtelen fogantatás ünnepe volt.

Ünepélyes szentmise (2007 december 8.) — Úrfelmutatás

KERESZTELŐ A FÓTI NAGYTEMPLOMBAN

Örömmel hirdetjük, hogy a fóti Nagytemplomban hagyományos szertartású keresztelő lesz 2009. augusztus 23-án, déli 12 órakor. A keresztelőn a család érintettsége miatt, akiknek hozzájárulásával a hírt is közöljük, a Templomos Lovagrend hivatalosan is megjelenik. A lelki és személyes vonatkozásokon túl örvendetes, hogy az ősi liturgikus formák egyre inkább az élet szerves részévé válnak Magyarországon, és a szentmise, illetve a zsolozsma végzése mellett egyre gyakrabban kerül sor a szentségek-szentelmények kiszolgáltatására ezen a módon.