Időszerű | A bérmálás rendjének változatai

A X. századból való poitiers-i pontifikále (Arsenal Ms. 227)
bérmálási ordójának második oldala (213v)

Az egyházi év eseményeinek szokásos rendjéhez igazodó, egy-egy kapcsolódó témát mélyebben körüljáró anyagokat ajánló cikksorozatunk aktuális darabja a bérmálás rendjének a nyugati liturgikus hagyományban elterjedt változataival foglalkozik.

—————————

A bérmálás rendjének változatai

Néhány évvel ezelőtt közöltük a bérmálás rendjének fordítását némi kommentárral az 1595-ös, első „tridenti” Pontificale Romanum szerint. A római rítus helyi változatai iránti érdeklődésünk jegyében most hasznosnak látszik betekintést adni azokba a kutatásokba is, amelyek a „tridenti” ordó előtti állapotokat tárják föl és rendszerezik. A bérmálás mint a legrövidebb főpapi ordó alkalmas bevezetést jelent a téma iránt érdeklődőknek.
     Mint az a történészek körében közismert, a "tridenti" pontifikále (PR) közvetlen leszármazottja a XIII. század végén Guillelmus Durandus által összeállított pontifikálénak (PGD), amelyet az avignoni pápai udvar is magáévá tett, majd a következő évszázadokban hatékonyan terjesztett egész Európában. A PGD a Róma-városi (PR12, PRC) és az Európa központi kontinentális területein legbefolyásosabb német-római (PRG) típusú szertartásrendek szintézisét nyújtja, de Durandus származásának (Béziers) és püspöki székhelyének (Mende) megfelelően erős dél-francia színezettel, amely az ibériai liturgikus hagyományokkal áll szoros rokonságban.
     Az ordó jellegzetesen állandó elemei érzékeltetik, hogy mit tekinthetünk a római liturgia lényegi egységének, a különbségek pedig fölhívják a figyelmet azokra a részletekre, amelyek egy-egy változatnak helyi vagy táji jelleget kölcsönöznek. E két tényező kölcsönhatását tanulmányozva végül megragadhatóvá válik az a folyamat, amely az általunk is használt gyakorlathoz vezetett. Az anyaggyűjtés itt, az adatok rendszerezése itt érhető el, végül itt egy ismeretterjesztő esszében (Régiók, történelem és önazonosság a középkori Európában: A liturgiatörténet tanúsága) mutatjuk be a kérdésfeltevést és a munkamódszert, éppen Durandus pontifikáléjának apropóján.

FM

Úrnapja, bérmálás és Keresztelő-matutínum

Úrnapi körmenet, 1680 körül (Cuzco, Peru)

• ÚRNAPJA | 2014. június 19-én, csütörtökön lesz Krisztus Legszentebb Testének ünnepe (festum SS.mi Corporis Christi), amelyről hagyományos rítusú ünnepélyes szentmisét és körmenetet tartunk — az előzetesen hirdetettnél korábban — 17 órai kezdettel a Belvárosi Szent Mihály-templomban (Váci utca 47/B.). Ehhez kapcsolódó hír, hogy az éveken át megszokottal ellentétben az Úrnapjára következő vasárnap (június 22.) a déli hagyományos rítusú énekes mise nem egy órával később, hanem 12 órakor kezdődik (elmarad ugyanis az a körmenet, amely miatt későbbre szokott kerülni.

• BÉRMÁLÁS | 2014. június 21-én, szombaton lesz Vácott, a Karolina-kápolnában az immár hagyományosnak mondható évenkénti régi rítusú bérmálás (ez alkalommal 6 bérmálandó számára) és szentmise. A bérmálást Varga Lajos püspök úr, váci segédpüspök végzi, majd Gonzága Szent Alajosról mond misét. A szertartás kezdete 15 óra 30 perc (várható időtartama ~ 2 óra). A Karolina-kápolna Vácott a székesegyház szomszédságában, a Gasparik utcában található, a vasútállomástól gyalog negyedórányi távolságra.

• KERESZTELŐ SZENT JÁNOS | 2014. június 23-án, hétfőn lesz Keresztelő Szent János születésének matutínuma, a Váci utcai Szent Mihály-templomban, 20 óra 30 perces kezdettel (várható időtartama ~ 2 óra). A zsolozsma anyaga letölthető a Gloria.tv oldaláról.

Június végi szertartásaink

BÉRMÁLÁS, SZENTIVÁN, PÉTER-PÁL | az alábbi közelgő liturgikus és kapcsolódó programokat ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe egy tömbösített hirdetésben:

1. 2013. június 22-én, szombaton lesz Vácott, a Karolina-kápolnában az immár hagyományosnak mondható évenkénti régi rítusú bérmálás (ez alkalommal 10 bérmálandó számára) és szentmise. A bérmálást Varga Lajos püspök úr, váci segédpüspök végzi, majd Szent Paulin püspök hitvallóról mond misét. A szertartás kezdete 15 óra 30 perc (várható időtartama ~ 2 óra). A Karolina-kápolna Vácott a székesegyház szomszédságában, a Gasparik utcában található, a vasútállomástól gyalog negyedórányi távolságra.

Másnap, 2013. június 23-án, vasárnap lesz Keresztelő Szent János születésének matutínuma, a Váci utcai Szent Mihály-templomban, 20 óra 30 perces kezdettel (várható időtartama ~ 2 óra). A zsolozsma anyaga letölthető a Gloria.tv oldaláról.

2013. június 26-án, szerdán folytatódik Kovács Ervin Gellért atya januárban megkezdett liturgikus témájú előadás-sorozata, a következő előadással. A helyszín ismét a pesti ferencesek Szent Ferenc közösségi terme lesz (Ferenciek tere, bejárat a templom melletti kapun), kezdési időpont a megszokottak szerint: 18 óra.

2013. június 29-én, szombaton ünnepeljük az apostolfejedelmeket, Szent Pétert és Szent Pált. A mise helyszíne a Váci utcai Szent Mihály-templom lesz, kezdési időpontja: 17 óra.

Végezetül egy emlékeztető: június 20-ig nyitva áll a jelentkezés az alább hirdetett káptalani nyári táborba, melynek idei témája a zsolozsma. Többek érdeklődésére e helyen is közöljük, hogy a terv szerint a zsolozsma nyelve magyar lesz. A tábor teljes hirdetése itt található.

 
BÉRMÁLÁS, SZENTMISE ÉS ZSOLOZSMA VÁCOTT

Az immár szokásos régi rítusú bérmálásra idén 2012 június 23-án, szombaton kerül sor az elmúlt négy évben kialakult rendnek megfelelően: a helyszín a váci Karolina-kápolna, a celebráns Varga Lajos váci segédpüspök úr, a szertartás kezdő időpontja pedig 16 óra. Mivel a jelen liturgikus évben erre a napra esik Keresztelő Szent János születésének vigíliája, a bérmálást követő ünnepélyes szentmise is erről lesz, továbbá itt, a Karolina-kápolnában tartjuk meg szokásos szentiváni virrasztó zsolozsmánkat, várhatóan 19 óra 30 perces kezdéssel.

A Budapestről érkező szolgálattevők (asszisztencia és szkóla) a Vác—Szob felé tartó zónázó vonattal indulnak 13 óra 7 perckor a Nyugati pályaudvarról. A bérmálkozókon és családjukon kívül mindenki mást is szeretettel látunk a szertartásokon. A Karolina-kápolna Vácott a székesegyház szomszédságában, a Gasparik utcában található, a vasútállomástól gyalog negyedórányi távolságra. 

A bérmálás rítusának magyar fordítását, amely bevezetéssel és jegyzetekkel ebben a 2010-es bejegyzésben olvasható, ezúttal is ajánljuk mindenki figyelmébe, s kérjük, hogy imádkozzanak a bérmálkozókért és a káptalan egész közösségéért.

ISMÉT BÉRMÁLÁS ÉS SZENTMISE VÁCOTT

Jövő szombaton, július 16-án Varga Lajos váci segédpüspök úr negyedik alkalommal szolgáltatja ki a bérmálás szentségét a római rítus rendkívüli formájában. A szertartás 16 órakor kezdődik a váci Karolina-kápolnában, utána pedig ünnepélyes szentmise lesz a Boldogságos Szűz Máriáról. A tavalyi alkalomhoz hasonlóan ismét hét bérmálkozó készül e szentség felvételére, akiket ezúton is olvasóink imáiba ajánlunk. A bérmálás rítusának magyar fordítása bevezetéssel és jegyzetekkel ebben a tavalyi bejegyzésünkben olvasható.

A Budapestről érkező szolgálattevők (asszisztencia és szkóla) a Vác—Szob felé tartó zónázó vonattal indulnak 13 óra 7 perckor a Nyugati pályaudvarról. A bérmálkozókon és családjukon kívül mindenki mást is szeretettel látunk ezen a két rendkívüli szertartáson. A Karolina-kápolna Vácott a székesegyház szomszédságában, a Gasparik utcában található, a vasútállomástól gyalog negyedórányi távolságra.

AZÉRT GYÜMÖLCSEIKRŐL ISMERITEK MEG ŐKET...

Amikor ezekben a napokban a Summorum Pontificum motu proprio hatásait vizsgáljuk, prófétai erővel szólal meg a mai evangéliumban az Úr figyelmeztetése (Mt 7, 20): Igitur ex fructibus eorum cognoscetis eos — „Azért gyümölcseikről ismeritek meg őket”. A jó és a rossz fa megkülönböztetésének fő ismérve tehát a gyümölcs minősége. Nem a mennyisége: a minősége — amelyet leginkább azon a személyes elköteleződésen lehet lemérni, amellyel ki-ki egyénileg magáévá teszi és igyekszik valóra váltani Krisztus tanítását az ő Egyházának közösségében. Amikor tehát ezeket a gyümölcsöket próbáljuk számba venni, nem annyira szertartásaink gyakoriságára vagy látogatottságára gondolunk, noha nyilván ezek is jelzik a hagyományos rítus képességét arra, hogy sokakat vezessen el — avagy vissza — a katolikus hit megvallására és gyakorlására, hanem inkább azokat a rendkívüli alkalmakat szeretnénk kiemelni, amelyekben ez a Krisztus és az Egyház melletti egzisztenciális döntés ünnepélyes és rituális formában is kifejeződik. Egyéni szempontból gyümölcsök a jócselekedetek, az egész Istennek tetsző és szentségre törekvő élet, közösségi szempontból viszont a kiváltképpeni gyümölcs minden olyan lélek, akivel Krisztus Teste, az Egyház gyarapszik. Ezekért a jó gyümölcsökért szeretnénk most hálát adni a jelen rövid áttekintésben annak, aki a növekedést adta (vö. 1 Kor 3, 7).

1. Az első és legalapvetőbb elköteleződés természetesen a keresztség. A motu proprio 9. cikkelyének 1. §-a lehetővé teszi „a régi Rituále használatát” e szentség kiszolgáltatásában, ami nemcsak az egész latin egyházban törvényesen használható Rituale Romanumot jelenti, hanem az összes többi jóváhagyott rituálét is — a mi esetünkben tehát az esztergomi rítusváltozat saját szerkönyvét.
2007 óta összesen 8 keresztelési szertartást tartottunk ennek alapján: a 7 gyermekkeresztelés a szülők erős hitéről tanúskodott, amelyet gyermekeiknek is csorbítatlanul át kívánnak adni, eddigi egy felnőtt keresztelendőnk viszont az előírt szertartásrend szerint hosszú felkészülés után saját nevében tett hitvallást.

A káptalani archívumban csak a legelső keresztelőről vannak képek, ezekből közlünk most kettőt illusztráció gyanánt (nagyon hálásak lennénk azonban, ha a többi szertartáson készült fotók közül is kaphatnánk néhányat emlékbe).


2. A megkereszteltek — a latin egyház újabb gyakorlata szerint egy későbbi időpontban — a Szentlélek ajándékát is megkapják a bérmálás szentségében. A motu proprio 9. cikkelyének 2. §-a lehetővé teszi, hogy ez a „a régi Római Pontifikále szerint” történjék. Varga Lajos váci segédpüspök úr, aki e szertartások elvégzésére vállalkozott, 2007 óta 3 alkalommal bérmált meg összesen 9 jelentkezőt, akik ezzel azt is kifejezésre juttatták, hogy katolikus hitüket — lehetőség szerint — a hagyományos római rítusban kívánják megélni.

A legutolsó ilyen bérmálás 2010 június 20-án volt; ekkor készült ez a két kép, amelyeken a püspök úr és a bérmálkozók láthatók (akik közül ketten a káptalani szkólában is énekeltek).


3. A keresztelés és a bérmálás után a Krisztus Testébe való betagozódást egykor az Eucharisztia vétele tette teljessé. A latin egyházban ez a mozzanat idővel elvált a két beavató szentségtől, X. Pius pápa reformjai óta pedig gyakorlatilag a bérmálás előttre helyeződött. Az elsőáldozás nem külön szentség, ezért a motu proprio nem rendelkezik róla, viszont a felnőttkeresztséghez és a bérmáláshoz hasonlóan kifejezi azt a személyes elköteleződést, amellyel az Oltáriszentséghez járuló megvallja hitét és az Egyházzal való közösségét. A káptalan liturgiáin 2007 óta 5 alkalommal került sor elsőáldozásra.

Mivel minden esetben egy-egy felnőttről volt szó, nem alkalmaztuk a gyermekeknél megszokott külsőségeket, és fotók sem készültek. Hogy azonban mégis illusztráljuk, milyen ünnepélyesebb formát lehet adni ennek a fontos életeseménynek, álljon itt egy friss példa az FSSP római személyi plébániájáról (forrás: John P. Sonnen).

4. Azokat, akik a keresztséget nem a Katolikus Egyházban nyerték el, oda később mégis megtérnek, mielőtt az Eucharisztia és a bérmálás szentségéhez járulnának, be kell fogadni az egyházi közösségbe. Ez az esemény, a konverzió szintén nem szentség, viszont van önálló szertartása, amelyet a rituálék külön fejezetben tartalmaznak (De absolutione ab excommunicatione in foro exteriori, nálunk Ordo recipiendi haeretici). A rítus a személyes elköteleződés kifejezésére hitvallás letételét írja elő (esetünkben ez a Tridenti Zsinat hitvallását jelenti). 2007 óta három nem katolikus keresztény testvérünket fogadtuk be az Egyház közösségébe, közülük azóta ketten elsőáldozók voltak, egy pedig bérmálkozott is.

Az utolsó megtérés éppen a mai szentmise előtt történt; az alábbi képek ebből örökítik meg a Szentlélek segítségül hívását és a hitvallás letételét.

5. A személyes elköteleződés legmagasabb foka az, amikor valaki magát teljes egészében az Úrnak ajánlja fel. Férfiaknál ez gyakran a papi hivatással jár együtt, amely logikusan a papszenteléshez vezet, erről a szentségről azonban — mivel kiszolgáltatása nem a híveket megillető jogok, hanem az Egyház szuverén döntése alapján történik — a motu proprio nem rendelkezik. Ennek megfelelően a szent rendeknek a régi rítusban történő kiszolgáltatására jelenleg csak olyan klerikusi intézményekben (pl. FSSP, ICRSS, IBP, tradicionalista apátságok) vagy egyházmegyékben (pl. Fréjus-Toulon) van lehetőség, amelyek ezt a formát a maga teljességében gyakorolják, illetve ahol a főpásztor ezt a szentelendőknek rendes lehetőségként felkínálja. Úgy tűnik, hogy ezek közül Magyarországon egyelőre egyiknek sincs realitása.

A közvetlenül Istennek szentelt élet másik formája a szerzetesség. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, büszkén mondhatjuk el, hogy a laikus káptalan csekély méretéhez képest örvendetes számú szerzetesi hivatás kialakulásához járult hozzá: két rendes tagunk tavaly egy-egy kontemplatív apácarendhez csatlakozott, egy másik pártoló tagunk pedig nemsokára megkezdi jelöltidejét az egyik hazai férfiszerzetben. Bár a hagyományos római rítussal való kapcsolatukat innentől saját közösségük liturgikus preferenciái fogják meghatározni, a káptalannak továbbra is tagjai maradnak, s az imádság közösségében velünk együtt folytatják a megkezdett utat.

Az imént írtakból következően a gyümölcsöknek erről a fajtájáról nem tudunk olyan saját illusztrációs anyagot bemutatni, amely a régi rítus valamely szertartásához volna köthető. Ezért hadd zárjuk ezt az áttekintést egy filmrészlettel (H. M. Robinson A bíboros című regényének szabad feldolgozásából), amely a valóság helyett reményeink tárgyát — s egyúttal az Egyház jövőjének zálogát — ábrázolja.

A BÉRMÁLÁS RENDJE
A PONTIFICALE ROMANUM (1595—1961) SZERINT

A vasárnapi bérmálásra készülve jónak láttuk magyar fordításban közölni annak rubrikáit és szertartásszövegeit. A fordítás különlegessége, hogy eredeti, szigorúan szöveghű változatát maga az egyik jelenlegi bérmálkozó, Németh Zsuzsanna készítette liturgikus latin tanulmányai és bérmálási előkészülete során. Fordításán, ami a szertartásszöveget illeti, csak a legszükségesebb mértékben változtattunk, a rubrikákat viszont — természetesen az eredeti tartalom megváltoztatása nélkül — gyakorlatiasabban, egyszerűbben adtuk vissza, hiszen nem az eredeti kissé emelkedett stílusának érzékeltetése, hanem a rendtartás világos, pontos bemutatása volt a célunk. Ugyanezért néhány magyarázó jegyzetben tértünk ki azokra a pontokra, amelyekben a mai és közelmúltbeli gyakorlat általában eltér a XIII. század óta (!) változatlan rubrikáktól. Az eltéréseket legitimáló forrásokra minden szükséges esetben pontos helymegadással hivatkoztunk.


A bérmálkozókról

A püspök, ha megkeresztelt csecsemőket, gyermekeket,[1] vagy felnőtteket készül megbérmálni, a rochetumra, vagy ha szerzetes, a karingre vállkendőt, stólát és fehér színű palástot vesz, majd fején püspöksüveggel az oltárközépen vagy más, alkalmas helyen előkészített faldisztóriumhoz járul. Ott az oltárnak háttal, arccal az álló gyülekezet felé leül, és a pásztorbotot bal kezében tartva figyelmezteti őket a következőkre:

Rendes körülmények között egyedül a püspök szolgáltathatja ki a bérmálás szentségét. Senkinek, aki már bérmálkozott, nem szabad újra bérmálkoznia. Nem lehet bérmaszülő az, aki maga még nem bérmálkozott, sem a bérmálandó apja, anyja, férje vagy felesége. Senki nem bérmálkozhat vagy lehet bérmaszülő, aki kiközösítés vagy felfüggesztés alatt áll, aki súlyos bűn állapotában van, vagy a keresztény hit alapjait nem ismeri. Ha felnőttek járulnak e szentség vételéhez, előbb meg kell gyónniuk, vagy legalább őszinte bűnbánatot kell tanúsítaniuk elkövetett bűneik miatt. A bérmálás szentsége lelki rokonságot létesít a bérmáló, a bérmálkozó, annak bérmaszülője, apja és anyja között; e lelki rokonság házassági akadályt jelent, és a már megkötött házasságot érvénytelenné teszi. Senki nem lehet kettőnél több bérmálkozó bérmaszülője.[2] A megbérmálandóknak előzőleg böjtöt kell tartaniuk. A megbérmált homlokát be kell kötni, és úgy kell hagyni, amíg a krizma föl nem szárad vagy le nem töröltetik. Ezért minden bérmálandónál legyen egy tiszta, lenvászonból való szalag a feje bekötésére.[3] A megbérmáltak mindegyike maradjon a helyén az áldásig, amelyet a püspök mindannyiuk megbérmálása után ad. A csecsemőket a bérmaszülők jobb karjukon tartsák a püspök előtt. A nagyobb gyermekek és a felnőttek viszont helyezzék lábukat a bérmaszülő jobb lábára[4] (aminek következtében sem férfi nőnek, sem nő férfinak nem lehet bérmaszülője).[5]

Miután a bérmálandók rendben fölsorakoztak a püspök előtt, ő ülve kezet mos, majd leveszi a püspöksüveget, fölkel, és összetett kézzel megáll a bérmálkozók előtt. Ők letérdelnek és szintén összeteszik a kezüket. A püspök mondja:

A Szentlélek szálljon le reátok, és a Magasságbelinek ereje őrizzen meg titeket a bűnöktől! R. Ámen.

Ezután keresztet vet, és mondja:

V. A mi segítségünk az Úr nevében.
R. Aki az eget és a földet alkotta.
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!

Akkor kezét a bérmálandók fölé terjeszti, és mondja:

Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, aki ezen szolgáidat vízből és Szentlélekből megújítani méltóztattad, és aki megadtad nekik minden bűneik elengedését: bocsásd ki rájuk a te hétalakú, vigasztaló Szentlelkedet a mennyből! R. Ámen.
A bölcsesség és értelem lelkét. R. Ámen.
A tanács és erősség lelkét. R. Ámen.
A tudomány és jámborság lelkét. R. Ámen.

Töltsd be őket a te félelmednek a lelkével, és pecsételd meg őket Krisztus + keresztjének jelével, kiengesztelődvén az örök életre. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik ugyanazon Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. R. Ámen.

Ezután a püspök a faldisztóriumban ülve, vagy ha a bérmálkozók ehhez túl sokan vannak, és ezért a szentélylépcsőn vagy máshol helyezkednek el, állva, püspöksüvegben megbérmálja őket.[6] Akik éppen bérmálkoznak, letérdelnek, és miután egy sor bérmálkozott, fölkelnek, majd mások térdelnek le és bérmálkoznak, amíg mindenki nem részesült a szentségben. A püspök egyenként megkérdezi az éppen letérdelő bérmálkozó bérmanevét, amelyet a bérmaszülő mond meg,[7] majd jobb kezének hüvelykujját a krizmába mártva mondja:

N., megjelöllek téged a kereszt + jelével. Ezalatt hüvelykujjával a kereszt jelét rajzolja homlokára, majd folytatja: És megerősítelek téged az üdvösség krizmájával az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. R. Ámen.

Ezután finoman arcul üti, mondván:

Béke veled!

Miután mindannyian megbérmáltattak, a püspök kenyérbéllel megtörli és lemossa hüvelykujját és egész kezét egy tál fölött. Az így keletkezett vizet és a kenyérbelet a szakráriumba kell önteni. A kézmosás alatt a következő antifónát éneklik:[8]

Erősítsd meg, Isten, azt, amit bennünk műveltél, a te szent templomodból, amely Jeruzsálemben van. V. Dicsőség az Atyának. Miképpen. Ezután visszatér az antifóna: Erősítsd meg Isten.

Az antifóna visszatérése alatt a püspök felkel, és az oltár felé fordulva, fedetlen fővel mondja:

V. Mutasd meg nekünk, Urunk, a te irgalmasságodat!
R. És add meg nekünk a te üdvösségedet!
V. Uram hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!

Ezután a megbérmáltak áhítatosan térdre borulnak, a püspök pedig összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk! Isten, aki a te apostolaidnak a Szentlelket megadtad és úgy akartad, hogy általuk és az ő utódaik által más híveknek is továbbadassék: tekints kegyesen a mi alázatosságunk áldozatára, és add, hogy azoknak szíveit, akiknek homlokát a szent krizmával megkentük és a szent kereszt jelével megjelöltük, ugyanazon rájuk leszálló Szentlélek — méltóképpen lakozván bennük — dicsőségének templomává tegye. Aki az Atyával és ugyanazon Szentlélekkel élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön örökké. R. Ámen.

Ezután ezt mondja:

Íme, így áldatik meg az ember, aki féli az Urat.

Ekkor visszafordul a megbérmáltak felé, és keresztet rajzolván fölöttük, mondja:

Áldjon meg titeket az Úr Sionból, hogy meglássátok Jeruzsálemnek javait a ti életetek minden napján és elnyerjétek az örök életet! R. Ámen.

A bérmálás végeztével a püspök a faldisztóriumon ülve, fején püspöksüveggel inti a bérmaszülőket, hogy tanítsák lelki gyermekeiket jó erkölcsökre: meneküljenek a rossztól és cselekedjék a jót, és figyelmezteti őket, hogy kötelességük megtanítani nekik a Hiszekegy-et, a Miatyánk-ot és az Üdvözlégy Máriá-t.
___________________________________________________________
[1] Eleinte — amint a keleti rítusokban ma is — a keresztséghez kapcsolódóan bérmáltak. Később kb. 7 éves korban, a személyes, lelkiismereti döntés képességének életkorára (ætas discretionis) eljutott gyermekeknek szolgáltatták ki a szentséget; a „tridenti” pontifikále rögzítésének idejében ez a meghatározó. Újabban serdülő, sőt ifjúkorra tolódik ki a bérmálkozás, bár egyre több megfontolandó érv hangzik el amellett, hogy kerüljön ismét — a beavatási szentségek logikájának megfelelően — az elsőáldozás előttre.
[2] Ettől a szabálytól szükség esetén el lehet tekinteni, vö. CIC (1917) Can. 794. § 1.
[3] Ha erre nincs lehetőség, a krizma letörölhető erre előkészített szövetdarabbal (esetleg vattával, papírzsebkendővel) is, amelyet azután el kell égetni és hamvait a szakráriumba szórni, vö. Rituale Romanum III. 3. 7.
[4] E szokás — jóllehet a Pontificale Romanum első kiadásának föntebb is látható metszetén még megfigyelhető és ma sem tiltott — régóta kiment a gyakorlatból. Helyette a bérmaszülő jobb kezét a bérmálkozó jobb vállára helyezi. Ezt a változatot az akkori győri püspök kérdésére kifejezetten is jóváhagyta a Szent Rítuskongregáció 1794. szeptember 20-i 2404-es döntvényében, és alkalmazza a Rituale Romanum rendtartása is.
[5] Ettől a szabálytól szükség esetén el lehet tekinteni, vö. CIC (1917) Can. 796. § 2.
[6] A bérmálkozók tehát, ha kevesen vannak, egyenként letérdelnek a faldisztóriumban ülő püspök elé. Ha többen vannak, akkor sorban térdelnek le a szentélylépcsőnél (áldoztatórácsnál) vagy a templom más, erre alkalmas részén, és a püspök megy oda hozzájuk egyenként.
[7] A bérmanév lehet a bérmálkozó keresztneve, de szabadon választott más név vagy a bérmaszülő keresztneve is. Szokásban volt, hogy egy-egy bérmálás alkalmával, sőt általában is minden bérmálkozó ugyanazt a nevet kapta. A fönt leírt mód helyett sok helyen a bérmálkozó egy kártyát vagy cédulát tartott a kezében, amelyre a bérmanév föl volt írva. Ezt a szertartó vette el tőle, és ő olvasta föl a nevet a püspöknek megszólító esetben a bérmálás előtt.
[8] Ez a tétel a bérmálás egyetlen kötelező zenei mozzanata. Alkalmas (pünkösdi, szentlelkes) énekek énekelhetők még vagy zene szólhat bevonuláskor, a tulajdonképpeni bérmálás alatt és kivonuláskor.

BÉRMÁLÁS ÉS SZENTMISE VÁCOTT

Június 20-án, a pünkösd utáni 4. vasárnap, délután 5 órai kezdettel Varga Lajos váci segédpüspök úr immár harmadik alkalommal szolgáltatja ki a bérmálás szentségét a Pontificale Romanum szerint a váci Karolina-kápolnában. Ez alkalommal hét, főleg budapesti közösségünkhöz kapcsolódó fiatal kérte — megfelelő fölkészülés után — a Szentlélek adományát. Kérjük értük minden olvasónk imáit. A bérmálást követően a püspök úr hagyományos rítusú szentmisét celebrál. (Mint korábban jeleztük, a szertartásról televíziós fölvétel készül.)

A Budapestről érkező szolgálattevők a Vác-Szob felé tartó zónázó vonattal indulnak 15 óra 7 perckor a Nyugati pályaudvarról. A kápolna Vácott a Gasparik utcában, a székesegyház mellett található. Szívesen vesszük más zarándokok csatlakozását is e nagy ünnepünkre. A jeles alkalom nem befolyásolja a budapesti miserendet, a Belvárosi Templomban e napon is a szokott időben és ünnepélyességgel tartunk énekelt szentmisét.

ÖRÖMHÍREK RÓMÁBÓL

Gaudete vasárnap alkalmából az alábbi képes összeállítással szeretnénk hozzájárulni az Apostol buzdításához: „Semmin se aggódjatok, hanem minden imádságban és könyörgésben a ti kéréseitek hálaadással szálljanak föl Istenhez.”

* * *

November 21-én Raymond L. Burke érsek, az Apostoli Szignatúra prefektusa (akiről korábban itt írtunk) Firenzében nyolc szubdiakónust szentelt diakónussá a hagyományos római rítus szerint a Szeplőtelen Szűzanyáról nevezett ferencesek (Frati Francescani dell’Immacolata) számára. A szertartásról készült képeket a hét folyamán tette közzé az olasz Rinascimento Sacro blog. (Addig is, amíg a videófelvétel felkerül az internetre, egy korábbi papszentelési liturgiát tudunk ajánlani a Gloria.tv-n, amelyet ugyanez a főpásztor végzett ugyanebben a közösségben.)

* * *

December 5-én a római SS. Trinità dei Pellegrini templomban, a régi rítusú hívek személyi plébániáján Darío Castrillón Hoyos bíboros, az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság volt elnöke hét személyt részesített a bérmálás szentségében. A képek megtekinthetők a plébániát működtető Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) honlapján és a hagyományhű katolicizmus római fotóriportere, John P. Sonnen blogján.

* * *

Ugyanitt december 8-án délelőtt Franc Rodé bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa ünnepélyes főpapi szentmisét celebrált, amelyről a plébánia honlapja számos képet közöl (a liturgikus részletek magyarázatához l. a vonatkozó NLM-bejegyzés kommentjeit). Az eseményt John P. Sonnen a szokásos fotókon (l. itt és itt), egy másik hívő pedig rövid videón örökítette meg. A szentmisén megjelent Mons. Guido Pozzo, az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság titkára is (l. a fenti képet). A bíborosnak egyébként nem ez az első régi rítusú szertartása: 2008 június 28-án az FSSP számára szentelt papokat Wigratzbadban, 2009 március 29-én pedig a Krisztus Király és Főpap Intézet (ICRSS) új diakónusait szentelte fel Griciglianóban.

* * *

Ugyancsak december 8-án, este az ICRSS rózsafüzérrel és litániával kísért ünnepi körmenetet szervezett a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére Castrillón Hoyos bíboros vezetésével, amely a Santa Maria sopra Minerva templomban ért véget szentségimádással és a bíboros rövid beszédével. A képes beszámoló a Messainlatino.it blogon olvasható, amely ma ünnepli fennállásának első évfordulóját.

BÉRMÁLÁS ÉS SZENTMISE VÁCOTT

Vácott, a Karolina-kápolnában legközelebb április 19-én mutat be régi rítusú szentmisét Varga Lajos püspök úr a szokott időben. A szentmise előtt a püspök úr ugyancsak a régi rítus szerint szolgáltatja ki a bérmálás szentségét.

KÉPEK EGY RÉGI RÍTUSÚ BÉRMÁLÁSRÓL

2008. december 21-én Varga Lajos váci segédpüspök úr a hagyományos római pontifikále szerint szolgáltatta ki a bérmálás szentségét Király Gellértnek a váci ferences templomban. Az alábbi képek e szertartás néhány mozzanatát örökítik meg.