AZ IDŐK JELEI IV.
A látogatottsági statisztikák és a sajtóvisszhang alapján egyre népszerűbbnek tűnő sorozatunkat azokkal a különleges szertartásokkal folytatjuk, amelyekben a hagyományos római liturgia történeti gazdagsága, az iránta megnyilvánuló igény intézményes volta és a hivatalos egyházi támogatottság egyaránt megmutatkozik. Olyan rítusokról van szó, amelyek kifejezetten az Egyházat építik, annak látható szervezetét gyarapítják a kultikus helyek és a bennük szolgáló papság felszentelésével. Ebből az évből három ilyen eseményről tudunk beszámolni.
1. Dentonban (Nebraska, USA) 2010 március 3-án került sor a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) Guadalupei Szűz Máriáról elnevezett szemináriumi kápolnájának felszentelésére. A szertartások főcelebránsa a helyi ordinárius, Fabian Bruskewitz lincolni püspök volt, aki mellett tásszentelőként további három püspök és egy bencés apát működött közre. Az eseménynek különös súlyt adott a Hittani Kongregáció prefektusának, William J. Levada bíborosnak a jelenléte, aki az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottság elnökeként először vett részt egy általa felügyelt régi rítusú közösség liturgiáján. A szertartásokról az NLM háromrészes, szakszerű beszámolót közölt Gregory DiPippo tollából (itt, itt és itt), a hivatalos fényképek pedig az FSSP honlapján tekinthetők meg hat részletben (1, 2, 3, 4, 5, 6). Íme, néhány ezek közül:
Ezúttal abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a fenti ízelítő után a teljes liturgiát megörökítő filmfelvételt is megoszthatjuk olvasóinkkal. Az első videón a templomszentelés, a másodikon pedig az ünnepélyes főpapi szentmise nézhető végig.
[FRISSITÉS: 2010 április 19-e óta további gyönyörű képek találhatók a Salvem a Liturgia brazil honlapon.]
2. Ebben az új szemináriumi kápolnában 2010 március 6-án Arthur J. Serratelli, Paterson püspöke hat dentoni szeminaristát szentelt diakónussá: négyet az FSSP, kettőt pedig a Carmel of the Immaculate Heart of Mary (Wyoming, USA) számára. Ismét néhány kép mutatóba a hivatalos gyűjteményből:
Ez az esemény azért emelkedik ki a számos régi rítusú papszentelés közül, amelyekre egyébként csak az FSSP esetében évente többször és rutinszerűen kerül sor, mert Serratelli püspök az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) Istentiszteleti Bizottságának elnöke. Magyarországon a püspöki kar liturgikus bizottságát Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vezeti, aki alapvetően jóindulattal és megértéssel szemléli a Szentatya által szorgalmazott liturgikus megújulás hazai kezdeményeit, odáig azonban mintha nem akarna elmenni, hogy a törekvés élére álljon. Nagylelkű gesztus volt a részéről, hogy a 2008-as budapesti konferencián vállalta egy új rítusú, latin nyelvű szentmise bemutatását (a képet l. az NLM beszámolójában), a régi rítussal kapcsolatban viszont még 2009-ben is inkább a nehézségeket hangsúlyozta. Bizonyára saját tapasztalataiból indul ki, hiszen Debrecenben az ottani hívek tartós és komoly igénye ellenére a Summorum Pontificum motu proprio hatályba lépése után több mint két évvel sincs hagyományos római rítusú szentmise.
Bosák püspök úr hozzáállását jól illusztrálja egy eset a közelmúltból. A Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója februárban jelentette meg Athanasius Schneider püspök Dominus est című könyvecskéjét a szentáldozás módjáról, amelyet a kiadó többi újdonságával együtt a püspöki konferencia összes tagja megkapott. Amikor egy munkatársa azzal fordult Bosák püspök úrhoz, hogy szívesen írna a műről az Új Ember katolikus hetilapba, ő ezt nem támogatta, mert attól tartott, hogy a beszámoló megzavarná a híveket. Furcsa dolog ilyesmit hallani egy püspöki konferencia liturgikus bizottságának elnökétől éppen egy olyan kötettel kapcsolatban, amely eredetileg a Vatikáni Könyvkiadónál jelent meg, előszavát az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára írta, ugyanezen dikasztérium prefektusa pedig így nyilatkozott róla: „Az egész könyvet nagy örömmel olvastam. Kiváló.” Talán a Szentszéknek is az volna a szándéka, hogy megzavarja a híveket?
Bosák püspök úr emberi jóságában és papi erényeiben nem kételkedünk, mivel ezekről személyesen is többször volt alkalmunk meggyőződni. Úgy tűnik azonban, hogy főpásztorként nem fürkészi eléggé az idők jeleit. Serratelli püspök példáját tehát azért szeretnénk különösen hangsúlyozni, hogy eloszlassuk azokat az esetleges félelmeket és aggodalmakat, amelyeket főpapjaink a római rítus rendkívüli formája és egyes — a rendes formában is jogszerű — rituális elemek (szakrális nyelv, keleti celebrációs irány, nyelvre és térdelve történő áldozás) iránt esetleg táplálnának. Ezen a videón Schneider püspök pontosan azt teszi, amit Serratelli püspök is: papokat szentel az FSSP számára — latinul, kelet felé fordulva és nyelvre áldoztatva. Ez az Egyház hivatalos és elfogadott gyakorlata, amely soha nem zavarhatja meg a híveket — már amennyiben kellően tisztában vannak az Egyház tanításával.
3. Az utolsó példát ismét Európából vesszük. 2010 március 25-én Firenzében Franc Rodé bíboros pappá szentelte a Szeplőtelen Szűzről nevezett Ferencesek nyolc diakónusát. Erről az esetről azért számolunk be külön, mert Rodé bíboros a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa, s ilyen minőségében minden szerzetes intézmény fölött joghatóságot gyakorol. Nyilvánvaló, hogy nem szenteli személyesen az összes közösség összes leendő papját. Annak, hogy kiket tisztel meg ezzel, üzenet értéke van, ahogyan annak is, milyen módon teszi.
A Francescani dell’Immacolata a ferences család egy dinamikusan fejlődő újabb csoportja, amelynek a Szent Péter Testvérülettel vagy a Krisztus Király Intézettel szemben nem kizárólagos rítusa a rendkívüli forma, de karizmájukhoz tartozik annak gondos ápolása és szellemének követése a rendes formában is. Rodé bíboros tehát ennek megfelelően végezte a szertartást, amelynek képeit az NLM, a Rinascimento sacro blog és a Maranatha.it tette közzé. Íme, a szokásos válogatás:
Erről a szentelésről jelenleg nincs elérhető videofelvétel, ezért az egy évvel korábbi alkalmat ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. A celebráns ekkor Raymond L. Burke érsek volt.
* * *
Ez a három példa egyaránt márciusból, vagyis az előző hónapból származik. Van még valaki, aki nem látja világosan az idők jeleit?
