O EMMANUEL

A karácsony előtti Magnificat-antifónák római sorozatának utolsó darabja Krisztust, a Törvény beteljesítőjét szólítja meg azon a néven, amelyet a próféta megjövendölt (Iz 7, 14 ; vö. Mt 1, 23):
Ó, Emmánuel, a mi királyunk és törvényhozónk, a nemzeteknek várakozása és az ő Üdvözítőjük: jöjj, hogy üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!

* * *

Az eddigiekben szándékosan közöltük az antifónákat a latin eredetit szorosan követő és a régi magyar egyházi nyelv fordulatait, szókincsét alkalmazó fordításban. Alább valamelyest értelmező, énekelhető fordításban is összefoglaljuk a sorozatot az Énekes Zsolozsma az Esztergomi Breviárium alapján. II/A. Ádventi diurnale (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége — Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom, s.l. 1991) szövege szerint:

December 17.: Ó, Bölcsesség, ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől a másikig erősen átfogod s szelíden el is rendezed: jöjj el, s mutasd meg nékünk az okosság útját!
December 18.: Ó, Ádonáj, Izráel házának vezére, ki Mózesnek a vöröslő tűzlángban megjelentél, s neki Sína hegyén törvényt adtál: jöjj el, és válts meg minket kinyújtott karral!
December 19.: Ó, Jessze gyökere, ki jelként állsz a népek között, kit látván, a királyok megnémulnak, kire a népek vágyakoznak: jöjj el, és szabadíts meg minket, már ne késlekedjél!
December 20.: Ó, Dávid kulcsa, Izráel házának jogara, ki megnyitsz és nincs, aki bezárja, bezársz és nincs, ki megnyitja: jöjj el, és vidd ki a börtönből a bilincsbe verteket, kik sötétben ülnek, a halál árnyékában!
December 21.: Ó, Napkelet, örök fény sugara, igazság napja, jöjj el, s világosíts meg minket, kik sötétben ülünk, a halál árnyékában!
December 22.: Ó, népek Királya, s mindnyájuk vágyakozása, te Szegletkő, két népet egybefoglaló: jöjj el, és mentsd meg az embert, kit a porból alkottál!
December 23.: Ó, Emmánuel, Törvényünk és Törvényhozónk, népeknek reménysége, s mindenek Üdvözítője: jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!

O REX GENTIUM

A mai vesperás Ó-antifónája — a hatodik a római sorozatban — a választott nép és a pogányok közötti különbség megszűnését jövendöli Krisztusban: Ó, nemzetek királya, és kit ők óhajtanak, s szegletkő, ki mind a kettőt eggyé teszed: jöjj, és üdvözítsd az embert, kit az agyagból alkottál!

O ORIENS

Az ötödik „nagy antifónában”, amely a mai a vesperásban a Magnificatot kísérte, az Egyház kelet felé (ad orientem) tekint, ahonnan a Megváltó érkezését várja: Ó, Napkelet, az örök világosságnak fénye és az igazságnak napja: jöjj, és világítsd meg azokat, kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek!

O CLAVIS DAVID

A római Ó-antifónák sorozatában a mai negyedik darab úgy hívja a Megváltót, mint akiben az ószövetségi király hatalma teljesedik ki: Ó, Dávid kulcsa és Izráel házának királyi pálcája, ki megnyitod, és senki nem zárja be, bezárod, és senki nem nyitja meg: jöjj, és vezesd ki a megkötözöttet a börtön házából, ki a sötétségben és a halálnak árnyékában ül!

O RADIX IESSE

A harmadik Ó-antifóna a mai vesperásban Krisztust mint Jessze törzsének hajtását hívja segítségül: Ó, Jessze gyökere, ki állasz a népeknek jeléül, ki fölött megtartóztatják a királyok az ő szájukat, kihez a nemzetek fohászkodnak: jöjj, hogy megszabadíts minket, immár ne késlekedjél!

O ADONAI

A mai vesperásban hangzik fel a római „nagy antifónák” második darabja, az O Adonai, amely a Mózesnek adott kinyilatkoztatás eseményeit felidézve könyörög az üdvösségért: Ó, Adonáj és Izráel házának vezére, ki Mózesnek a csipkebokor lángjának tüzében megjelentél és néki Sínában törvényt adtál: jöjj, hogy megválts minket kinyújtott karral!

O SAPIENTIA

Ma este kezdődött el a vesperás Magnificat-antifónáinak híres sorozata, amelyeket első szavukról Ó-antifónáknak vagy kiemelt jelentőségük miatt nagy antifónáknak (antiphonae maiores) neveznek. A római rítus — mind a hagyományos (Breviarium Romanum), mind a megújított (Liturgia horarum) — ebből összesen hetet ismer, amelyek december 17-étől egészen 23-áig naponta hangzanak el. Az esztergomi rítusban a sorozat korábban kezdődött és több elemből állt (a XII. századi Codex Albensis 13v—14r lapjain a hét római után hat további antifónát közöl, amelyek más középkori rítusváltozatokban is előfordulnak); a premontrei zsolozsma december 16-ával kezdve nyolc nagy antifónát tartalmaz. Ennek a liturgikus hagyománynak a nyomát őrzi a mai katolikus köztudatban a Veni, veni Emmanuel kezdetű himnusz, amely a hét részből álló sorozatot egyetlen verses szövegbe sűríti össze.

A hét eredeti antifóna Krisztust szólítja meg egy-egy ószövetségi kifejezéssel, az ő eljövetelét sietteti a mindegyikben szereplő kérés: Veni! — „Jöjj el!” Az Úr nem marad adós a válasszal: ha az „Ó” felkiáltás utáni első szavak kezdőbetűit visszafelé egybeolvassuk, azok az ERO CRAS ‘holnap leszek [ti. veletek]’ latin mondatot adják ki. A szerkezeti párhuzamok mellett az egyes antifónák szövege mély teológiai tartalmat is hordoz, amelyről sokan elmélkedtek (magyarul legújabban P. Nemeshegyi Péter SI a Távlatok decemberi számában, az interneten pl. az amerikai Fr. Zuhlsdorf). Szintén nagy számban elérhetők az antifónák zenei feldolgozásai, elsősorban a szöveget eredetileg megszólaltató gregorián dallamok.

A karácsonyi készület jegyében a római sorozat darabjait idén az oxfordi domonkosok előadásában tesszük közzé. Íme, az első antifóna (O Sapientia), amelynek kommentárját a Szent Péter-bazilikában ma este magától a Szentatyától lehetett hallani (magyar összefoglalóját, amely az antifónát meg sem említi, l. itt): Ó, Bölcsesség, ki a Magasságbelinek szájából jöttél elő, elérvén a végtől a végig erősségesen, és édességesen elrendezvén mindeneket: jöjj, hogy megtaníts minket az okosságnak útjára!