2010. augusztus 30.


A MAGYAR HÍRLAP A HAGYOMÁNYOS LITURGIÁRÓL

A Magyar Nemzet után ismét egy országos napilap, a Magyar Hírlap közölt cikket múlt szerdán a hagyományos liturgia magyarországi újjáéledéséről. Az írás apropója az egy hónapja hirdetett szegedi búcsú volt, a képmellékleten a szertartás celebránsa, ft. Juhász Csaba látható. A cikk kevésbé terjedelmes és nem épül olyan széles körű személyes tájékozódásra, mint a Magyar Nemzet-ben közölt elődje (egyes mondataiban viszont meglepve fedeztük föl saját megfogalmazásainkat), de mindenképpen üdvözölhetjük pozitív hangvételét és információinak helytálló voltát. Köszönjük a szerzőnek és mindazoknak, akik segítségére voltak!

2010. augusztus 26.


KALKUTTAI TERÉZ ANYA SZOMORÚSÁGA ÉS ÖRÖME

Megdöbbentő történetről tett tanúságot az amerikai George Rutler atya a New York-i Szent Ágnes-templom 1989-es évi nagypéntekének prédikációjában. Egy alkalommal — osztotta meg élményét George atya a Szeretet Misszionáriusainak és ezernyi hívőnek a jelenlétében — szentmisét mutatott be és prédikált Kalkuttai Teréz anyánál, akivel a liturgiát követő reggeli után hosszasan el is beszélgethetett egy kis szobácskában. George atya egyszer csak váratlanul, maga sem tudja, miért, megkérdezte Teréz anyától: „Mit gondol, mi a legnagyobb baj a világon napjainkban?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznénk, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az Isten elleni lázadást, a média romlottságát, a világadósságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Teréz anya azonban mindezek helyett egészen mást mondott, gondolkodási szünet nélkül a következő szavakkal felelt George atya kérdésére: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom az embereket, amint az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” E kijelentésnek tanúja volt a Szent Péter Papi Testvérületből (FSSP) való Emerson testvér is. Teréz anya és nővérei, akik az Egyház hitével együtt vallják az Úr Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentség legapróbb részecskéjében is, és tántoríthatatlanok az Eucharisztikus Krisztust katolikus hitünk szerint megillető imádásban: valamennyi nővér csak az ajkára fogadja az Oltáriszentséget az egész világon.

Kalkuttai Teréz anya, aki a Hétfájdalmú Szűzanyába kapaszkodva, a megfeszített és értünk haldokló Úr Jézus Krisztus mi lelkünkért és szeretetünkért vágyakozó szomjúságának csillapítására szentelte egész földi életét, meg van győződve arról, hogy kisgyermekkori első szentáldozása lobbantotta föl benne a lelkek megmentésének vágyát. Az elsőáldozásban Istentől kapott szent malaszt tette képessé arra, hogy útnak induljon Krisztus szeretetének a missziójába. Így idézte ezt fel 1947-ben, Kalkutta érsekéhez írott levelében: „Öt és fél éves korom óta, — amikor először vehettem Őt [ti. Jézust] magamhoz — bennem élt a lelkek iránti szeretet. Ez aztán növekedett az évek során — amíg Indiába nem jöttem — avval a reménnyel, hogy sok lelket megmenthetek.” Teréz anya számára a szentáldozás Krisztus szeretetének a kútfője, a lelkek üdvösségéért való szomjúság forrása, életáldozatának kapuja, missziójának kezdete.

Teréz anya az Oltáriszentségbe vetett hitet a lelki fejlődés feltételének tekinti. Mindig azt tanította nővéreinek, hogy a kenyér és a bor színében ugyanazt a Krisztust találják meg, akit szolgálnak a szegények legszegényebbjeiben (vö. Mt 25, 40). Teréz anya 1947 Úrnapján a kongregáció szabályzatának tervezetét fogalmazva leírta, hogy a nővéreknek a lelki életükhöz minden lehetséges segítséget meg kell kapniuk szent papoktól, hogy életük olyan lehessen, mint Mária élete Názáretben. Minden nővérnek meg kell értenie, hogy „ha a Szeretet Misszionáriusa akar lenni, akkor szeretetközösségben kell lennie a Megfeszítettel, és az Ő áldozatának kell lennie a szegények lelkéért.” Teréz anya mélyen meg volt győződve arról, hogy a Legméltóságosabb Oltáriszentségből meríti minden erejét. Legendássá vált, hogy amikor Teréz anya és nővérei számára fokozódott a sok munka, amit a szegények legszegényebbjeiért vállalhattak, Kalkutta Szentje sohasem kurtította meg az imádság idejét, sőt inkább növelte a szentségimádásra szánt időt — s ekkor csodálatos módon a nővérek ereje mindig megsokszorozódott, a látszólagos időveszteség ellenére pedig mindent megfelelően el tudtak végezni időben, szeretettel és mosolyogva. Teréz anya a Legméltóságosabb Oltáriszentség által adja át magát Krisztusnak, hogy Ő éljen és cselekedjen általa.

Lelkiatyjának írja még szintén ’47-ben, művének kezdetén: „Többször hatalmasra nőtt bennem a vonzódás az Oltáriszentséghez. Vágyódtam a Szentáldozásra. Éjszakánként nem tudtam aludni — és órák hosszat csak az Ő eljövetelére vágyódtam. Ez Asansolban kezdődött februárban — és most éjjel egy-két órára, úgy vettem észre, hogy 11 és 1 között, ugyanez a vágyódás megszakítja alvásomat.” Teréz anya mindig az Eucharisztiából élt, testében és lelkében egyaránt a szent színekben rejtező Istenség iránti vágyakozás hatotta át. Számára a nővérek megtelepedésének mindenkori alapfeltétele, hogy a rendházban, a kápolnában velük lehessen az Eucharisztikus Krisztus, mert mint gyakran írta és mondta: „nem lehetünk meg Oltáriszentség nélkül”. Amikor a jemeni hatóságok nővéreket kértek Teréz anyától, kategorikus választ kaptak: „Fontos, hogy legyen velük egy pap. Nem tudunk dolgozni anélkül, hogy ne kapnánk meg minden reggel a szentáldozást. Az annyit jelentene, mint Krisztus nélkül élni.” Miután biztosították számára mindazt, amit kért, kitörő örömmel írta egy levelében: „A kereszténység hatszáz éves távolléte után – ahol eddig egyetlen pap, mise, szentségkiszolgáltatás sem volt – újra misét fognak mondani a nővéreknek!” Teréz anya számára az Eucharisztia a földi élet legnagyobb boldogsága, az Úr valóságos jelenléte pedig az élő evangélium, amelyet el kell vinni az egész világra.

1984. október 9-én, 6000 pap jelenlétében a következőt jelenti ki Rómában: „A szinódus alatt megkértem a Szentatyát, adjon nekünk szent papokat! És mi, a nővérek és családjaink szentek leszünk. Mert papok nélkül nem birtokoljuk Jézust, sem a feloldozást, sem a szentáldozást; ezért csodálatos a pap nagysága.” Teréz anya megkérdőjelezhetetlenül ragaszkodott a katolikus papsághoz, mert számára az Eucharisztiát nyújtó papok nélkül elképzelhetetlen az életszentség útján járni.

1986. május 28-án, első magyarországi látogatásakor Teréz anya a következő szavakat intézte a budapesti Központi Szeminárium papnövendékeihez: „Milyen szentté kell válnotok, hogy az ő helyét foglalhassátok el, és őt képviselhessétek a világban. […] Mert a pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza. Amikor a keresztre nézünk, láthatjuk, mennyire szeretett ő bennünket. Ha pedig a tabernákulumra nézünk, láthatjuk, hogy most is mennyire szeret bennünket.” Teréz anya mindig, mindenhol a Legméltóságosabb Oltáriszentségben rejtező Úr Jézusra fordította a lelkek figyelmét.

Az Eucharisztikus Krisztusról Teréz anya egyszerűen csak úgy beszélt a rendházakban, hogy Ő a „ház Ura”. A betérő vendégeket a nővérek előbb mindig az Úrhoz vezetik köszöntésre. A Szeretet Misszionáriusainak a napirendjében pedig elengedhetetlenül szükséges a szentségimádási óra. Teréz anya és nővérei számára a Legméltóságosabb Oltáriszentség valóban az élet kútforrása. A kongregáció a szentmise és szentáldozás, valamint a szentségimádás fényében bontja ki Krisztus szeretete illatozó karizmájának szirmait Isten dicsőségére minden áldott napon. Az adorációban végzett szemlélődő ima a hét csendes napján, csütörtökön különösen fontos helyet kap minden ház életében. Az egyéni és közösségi rekollekciós napokon pedig a Szeretet Misszionáriusai teljesen a Szent Eucharisztia előtti hódolatnak és imádságnak szentelik idejüket és teljes figyelmüket. Teréz anya a Kenyér színében rejtező Úr szolgálóleánya, és erre az örömre hívja meg nővéreinek nőttön-növekvő seregét, s kínálja mindnyájunknak az egészen élő, ráhagyatkozó kapcsolatot a láthatatlan Istenséggel.

Teréz anya szentként fejezte be földi életét, és lépett az örök Atya házába. Teréz anya mennyei születésnapjának közeledtekor gyönyörűséges ajándékként fogadta, hogy meghallgatták kérését, és kórházi ágya közelében Tabernákulumot helyeztek el, hogy Jézus mindig vele lehessen. A megfeszített Krisztus szomjúságával (Jn 19, 28) telt el egészen az Oltáriszentségben, egyes-egyedül általa merített erőt szenvedésében. Kínjainak utolsó pillanatáig csak Jézus iránt epekedett. A Szent Vér egy-egy cseppje, amit az utolsó időkben, küszködő légzésével még magához vehetett, valósággal elöntötte szívét örömmel és békével, és nem egyszer látványos állapotbeli javulást is eredményezett. A szentáldozás tartotta életben a földön, minden sötétségben, tette Krisztus világosságává a szeretet misszionáriusaként, és vezette el az örök üdvösség ragyogó mennyei boldogságára. „Nem tudom, kinek nagyobb a szomjúsága, az Övé, vagy az enyém Iránta” — szólt vallomása, amely a halálos ágyon egészen beteljesedett. Az éppen száz esztendővel ezelőtt — 1910. augusztus 26-án Szkopjéban — született Kalkuttai Teréz anyát a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek való teljes önátadás emelte az oltár magasára.

Fülep Dániel
papnövendék

Készült a „Tengernek Csillaga” szentáldozásról szóló kiadványához 2009. december 8-án; megjelent a folyóirat 2010. évi július—augusztusi számában. A kép Athanasius Schneider püspök „Dominus est” című kötetének illusztrációja (a magyar kiadásban a 76. oldalon).

2010. augusztus 23.

A holnapi „barokk mise“ zenei anyaga

Az Úrfelmutatás pillanata a tavalyi „barokk misén”
Holnap, azaz augusztus 27-én, Szent Bertalan apostol ünnepén, délelőtt 11 órakor kerül sor Vácott, a Piarista templomban a VII. Börzsöny Barokk Napok régizenei fesztivál keretében megtartott régi rítusú, ünnepélyes (sollemnis) szentmisére. A fesztivál tavaly megkezdett hagyománya ez a mise, amely egyrészt az egyébként is erősen szakrális jellegű, bár nem kimondottan egyházzenei programsorozat egyfajta lelki középpontja kíván lenni, másrészt zenei anyagát és az előadás színvonalát tekintve a fesztivál egyik kiemelkedő zenei eseménye.
     A szentmisét főtisztelendő Kovács Ervin Gellért OPræm celebrálja a Szent Mihály Laikus Káptalan oltárszolgálata mellett. A zenei szolgálatot pedig a fesztivál következő napján hangversenyt is adó, négy kiváló énekessel és egy orgonistával kibővült Sebastian Consort látja el, Lachegyi Imre művészeti vezetésével.
     A mise zenei anyagát a kora barokk katalán zeneszerző, Montserrat bencés apátságának szerzetese és kórusának vezetője, Joan Cererols (1618—1680) négy szólamra komponált miséje, valamint az adott napnak, Szt. Bertalan apostol ünnepének gregorián énekei (propriuma) adja, amely kiegészül főként barokk motettákkal és hangszeres darabokkal.

A szentmise zenei anyaga:
  • Bevonulásra: J. S. Bach: G-dúr prelúdium és fúga – Prelúdium (orgona)
  • Introitus: Mihi autem (gregorián)
  • Kyrie: Joan Cererols: Missa quattuor vocum secundi toni
  • Gloria: Joan Cererols: Missa quattuor vocum secundi toni
  • Graduale: Constitues eos (gregorián)
  • Alleluja: Te gloriosus (gregorián)
  • Prédikáció előtt: Giovanni Battista Fasolo: Modulatio post epistolam (orgona)
  • Prédikáció után: Giovanni Battista Fasolo: Canzon secunda (orgona)
  • Credo: Joan Cererols: Missa quattuor vocum secundi toni
  • Offertorium: Mihi autem (gregorián)
    Thomas Tallis: Mihi autem
    J. S. Bach: d-moll triószonáta (orig. in h) BWV 528/II – Andante
  • Sanctus: Joan Cererols: Missa quattuor vocum secundi toni
  • Benedictus: Benedictus „Pater cuncta” in secundo tono (gregorián)
  • Úrfelmutatásra: Giovanni Battista Pergolesi: O sacrum convivium (motetta)
  • Pater noster után (Kenyértörésre): Michelangelo Grancini: O bone Jesu (motetta)
  • Agnus Dei: Joan Cererols: Missa quattuor vocum secundi toni
  • Communio: Vos, qui secuti (gregorián)
    Johann Sebastian Bach: d-moll concerto BWV 1059 – Adagio
    Michelangelo Grancini: O dulcis Christe (motetta)
  • Kivonulásra: J. S. Bach: G-dúr prelúdium és fúga BWV 541 – Fúga
Közreműködik: Sebastian Consort
  • Dezső Sára — szoprán
  • Galbács Gabriella — szoprán
  • Mészáros Péter — tenor
  • Philipp György — basszus
  • Lachegyi Imre — blockflöte
  • Lachegyi Anna — viola da gamba
  • Regős Júlia — viola da gamba
  • Bednarik Anasztázia — orgona
Végül idézzük a fesztivál honlapján megjelent ismertetőt az esemény céljáról:

Tavaly jelent meg először fesztiválunk programjában a barokk mise, amely során nem koncertszerűen, hanem eredeti liturgikus környezetében, a régi vagy tridenti rítusú szentmisében hangzott el egy polifón barokk mise, barokk motetták és hangszeres betétek, valamint a mise eredeti gregorián énekei. A jelentős egyházzenei jelleggel is bíró fesztiválban — amelynek ráadásul helyszínei is templomok — joggal van helye egy ilyen liturgikus eseménynek is, ezért került bele az idei fesztivál programjába is.     Nem mindennapi zenei és lelki élményt jelent az évszázados egyházi, liturgikus célra készült műveknek nem koncertszerűen, hanem eredeti funkciójuknak megfelelően a katolikus Egyház liturgiájában való megszólalása. Azonban ezek a művek igazi értelmüket akkor nyerik el, amikor autentikus környezetükben, a hagyományos, régi liturgiában hangzanak el. Az elterjedt tévhittel ellentétben a régi római rítus nem csupán a latin nyelven mondott misét jelenti, sőt, a latin nyelv nem a legfontosabb, bár kétségtelenül jellegzetes eleme. A nyelven túl azonban a régi liturgia a gesztusoknak, szimbólumoknak olyan gyönyörű, mély és gazdag folyamata, amely nem csak a katolikusoknak volt több mint ezer éven át mindennapi lelki tápláléka és egyik legnagyobb kincse, hanem többek között ez ihlette a gregorián énekek megszületését és az ezen a misén is hallható barokk mesterműveket is. A régi római rítusú, ún. „tridenti” liturgia még a szertartás időbeli egységei révén is igazi „otthona” majd kétezer év egyházzenéjének.
     Nem arról van szó tehát, hogy fesztiválunk csupán keretként kívánja használni a liturgiát az egyházzenei rendeltetésű művek megszólaltatásához, hanem arról, hogy épp azzal adja meg a kellő tiszteletet az egyházzenei műveknek, ha nem mintegy kiállítási tárgyként kezeli őket, hanem eredeti helyüknek és funkciójuknak megfelelően használja fel őket, az istentisztelet részeként. Nem szükséges, hogy egy ilyen szentmisén csak hívő katolikusok vehessenek részt, de fontosnak tartjuk, hogy legalább néha azok is találkozzanak az egyházzene eredeti helyén való megszólalásával, akik egyébként csak a koncerttermekben, lemezeken, csupán művészi élményként, nem pedig az istentisztelet részeként élvezik azokat. A Börzsöny Barokk Napok keretében most egy ilyen autentikus liturgikus és zenei eseményre kerül sor.

2010. augusztus 21.

KAPHATÓ A PÁLOS DIURNÁLE

A zsolozsma nappali hóráit az esztergomi hagyomány szerint tartalmazó Diurnale Paulinum, amelynek megjelenéséről a közelmúltban adtunk hírt, holnaptól a Belvárosi Templom sekrestyéjében is megvásárolható a fél 4-es szentmisék után 1500 Ft-ért. A példányszám egyelőre korlátozott, de ha igény mutatkozik rá, lehetőség van utánnyomásra.

2010. augusztus 15.

KIEGÉSZÍTÉS A RIPORTFILMHEZ

A káptalanról és tevékenységünkről, törekvéseinkről készült, a közelmúltban vetített riportfilm forgatásakor néhány magánvonatkozású kérdésre is válaszolnom kellett. Ezekhez a részletekhez családi fölvételek is készültek vágóképként, amelyekre egy korábbi bejegyzésben némi mentegetőzéssel utaltam. Végül a szerkesztők — szerintem jó érzékkel — mind az interjú ide tartozó részeit, mind a vágóképeket kihagyták a műsorból, ma azonban más összefüggésben az eredetileg tervezettnél többet is bemutatnak belőlük a Katolikus Króniká-ban. Akit esetleg érdekelnek, az 1-es csatornán 8.55-ös kezdettel tekintheti meg őket, ismétlésük a 2-es csatornán 13.30-kor várható. [Az adás ránk vonatkozó része a gloria.tv-n is megtekinthető.]

F.M.

2010. augusztus 12.

RENDHAGYÓ MISEIDŐPONTOK AUGUSZTUSBAN

Holnap, augusztus 13-án este fél 6 órai kezdettel immár szinte hagyományosan vesperást, majd régi római rítusú énekelt szentmisét tartanak a XI. Gödöllői Szkólatábor résztvevői a gödöllői kastélytemplomban.

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén idén a szokásos vasárnapi miserend fog érvényesülni.

Augusztus 20-án, pénteken, Szent István király és hitvalló ünnepén az előző évekhez hasonlóan reggel fél 9-kor kezdjük a szentmisét, mert a környék a délutáni órákban várhatóan alig lesz megközelíthető.

Augusztus 24-én, kedden, Szent Bertalan apostol ünnepén 11 órai kezdettel lesz ünnepélyes szentmisénk a Börzsöny Barokk Fesztivál keretei között Vácott, a Piarista Templomban.