A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szeged. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szeged. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 30.


A KÁPTALANI TÁBOR SAJTÓVISSZHANGJA

A múlt héten tartott szegedi káptalani tábor során felkerestek minket a Szeged Ma internetes portál munkatársai, akik hang- és fényképes interjút készítettek Földváry Miklóssal a káptalanról és a tábor eseményeiről. Ez a cikk már másnap, július 26-án megjelent
A liturgia teljessége címmel, most pedig mi is átvesszük a „Rólunk írják” rovatban. A lényeget kivételesen jó érzékkel megragadó szöveget Arany Mihály írta, a fényképeket Illés Tibor készítette (ez utóbbiakat itt — a fenti kivételével — nem ismételjük meg, mivel nemsokára saját képes beszámolót teszünk közzé az egész táborról).

* * *

A liturgia teljessége — káptalani tábor Szegeden
Szeged Ma, 2012. július 26., csütörtök

Idén is liturgikus tábor zajlik Szegeden a Szent Mihály Laikus Káptalan szervezésében július 23. és 28. között, melynek a Szeged-Felsővárosi Minorita Templom ad otthont. A táborba mi is kilátogattunk.

„A káptalanok eredetileg olyan papokból, klerikusokból álló testületek, amelyek a középkorban egy-egy nagyobb templom vagy székesegyház állandó liturgikus életéért feleltek. Ez akkoriban nem csak azt jelentette, mint manapság, hogy miséztek, hanem azt is, hogy végezték a liturgia teljességét, így elsősorban a zsolozsmát, vagyis a napszaki imádságot” — magyarázta portálunknak Földváry Miklós István liturgiatörténész, a káptalan dékánja.

A zsolozsma egy olyan kötött liturgikus forma, amelynek zsoltárok alkotják a tengelyét. A zsoltároskönyv hetenkénti végigimádkozása, énekelt, ceremoniális forma, amelyet meghatározott gesztusokkal, mozgásokkal, dallamokkal, olykor tömjénezéssel celebrálnak. A zsolozsma „rokonai” máshol is fellelhetők. Az az igény, hogy a napot a csomópontjain, reggel, délben, este, bizonyos esetekben éjszaka megszenteljék, a zsidó hagyományban is kimutatható, de az iszlámnak is a napi ötszöri ima egyik alappillére.


Folyamatos istendicséret

A zsolozsma a keresztény istentiszteleti életnek is szerves részét alkotja, akkor is, ha mára eléggé visszaszorult, illetve feledésbe merült — mondta Földváry Miklós. A középkori káptalanok elsősorban a zsolozsmát végezték rendszeresen, ezzel azt biztosították, hogy a templomokban folyamatos volt az istendicséret. A középkorban nem tapasztalhatta egy templomba betérő, hogy az zárva volna, vagy nem történik semmi. Szinte megállás nélkül követték egymást a különböző rendű és rangú szertartások.

„Magánemberként gyerekkoromtól kezdve kapcsolatba kerültem a zsolozsmával. Az volt az elképzelésem, hogy a saját tanítványaimat — akkor Budapesten a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékén kezdtem tanítani — bevonjam ebbe a gyakorlatba, és 2004-ben az első tábor éppen azt a célt szolgálta, hogy a zsolozsma gyakorlatába és elméletébe, jelentőségébe, szépségébe sikerüljön bevezetni a résztvevőket” — emlékezett vissza a liturgiatörténész. A következő fejleményként a zsolozsma legnagyobb formátumú szertartástípusát, az úgynevezett matutinumot, az ünnepek előesti virrasztását kezdték megtartani először szintén zeneakadémiai tanítványokkal. Földváry Miklóstól megtudtuk, ezek komoly énekes és ceremoniális felkészültséget igényelnek. Emellett igyekeztek a régi, középkori magyarországi hagyományokat feleleveníteni, eredeti kódexek közvetlen tanulmányozása után átírták, rendszerezték a szövegeket, dallamokat, és modern kiadványokat hoztak létre. Ez volt az a gyakorlat, amely utána egy állandó közösség létrejöttéhez vezetett, fokozatosan túlnőve a zeneakadémiásokból verbuválódott közösség keretein.


Működik

Kezdetben évente tizennégy alkalommal gyűltek össze elvégezni a kettő-négyórás matutinumokat. A káptalan elnevezés onnan származott, hogy miután a nyilvános zsolozsma e középkori gyakorlata egészen szűk körbe szorult vissza, legyenek olyan világiak, akik mintegy pótolják ezt a funkciót, vagy legalább jelzésszerűen fenntartják ezt a hagyományt, kicsit azt is remélve, hogy lesznek olyan idők, amikor tőlük többen megtanulhatják — összegzett Földváry Miklós. Hozzátette: úgy tűnik, hogy ha nem is tömeges szinten, de működőképes a kezdeményezés. Aki ugyanis már egy élő hagyományba kapcsolódik be, az sokkal könnyebben elsajátítja azt az első látásra bonyolultnak ható rendszert, ami emögött van, mint a latin nyelv ismerete, a gregorián ének, illetve az a mozgáskultúra, ami a szertartásokhoz kötődik.

Ahogy a közösség állandósult, úgy öltött egyre inkább szervezett formát. A tagság egy része bizonyos időszakonként cserélődik, hiszen világiak lévén költöznek, munkahelyet változtatnak. A káptalan úgy működik, mint egy iskola, aki néhány évet eltöltött benne, az olyan kultúrával lett gazdagabb, amelyek azután meghatározó számára. A szakmai tudás, készség és a hozzá tartozó vallásos lelkület kéz a kézben jár — vallja Földváry Miklós. Ez a közösség és gyakorlat képezte az alapot egy teljesebb liturgikus élet irányába.

 „Szorgalmaztuk a tagok magánzsolozsmáját is, így virtuálisan ugyan, de a sok tagból mintegy összeáll az a teljes istentisztelet, amelyet föltételezhetünk egy régi székesegyház káptalanjáról. A következő szint az volt, mikor lehetőségünk nyílt arra, hogy a miseliturgiára is kiterjesszük ezt” — folytatta a dékán. 2006-ban kezdtek ezzel komolyabban foglalkozni, sikerült kapcsolatba kerülniük néhány olyan papnövendékkel, akik külföldön tanulva találkoztak az úgynevezett hagyományos római liturgiával. 2006-ban a délvidéki Adorjánban egy a szegedihez hasonló latintábort tartottak (az elnevezés onnan származott, hogy eredetileg a zeneakadémiás latinos tanítványok továbbképzéseként indult, mára inkább liturgikus tábornak nevezik, a részvételnek nem feltétele a latintudás). Rendszeres liturgiát végeztek, és közben stúdiumokat — előadások, közös tanulások valamilyen liturgikus témáról — tartottak. Engedélyt kértek Erdő Péter bíborostól, esztergomi érsektől, hogy az akkor fennálló, még II. János Pál pápától származó szabályok szerint hagyományos liturgiát celebrálhassanak havonként Budapesten. 2006. november 12-től a városligeti jáki kápolnában tartották az alkalmakat.


Élő kapcsolat a történelemmel

2007-ben XVI. Benedek pápa kihirdette Summorum Pontificum kezdetű motu proprióját (a pápa saját kezdeményezésére kiadott törvény vagy közigazgatási intézkedés), amelyben biztosította a hagyományos liturgia szabad celebrálását a latin egyházban, és mintegy egyenjogúnak nyilvánította azt a II. Vatikáni Zsinat utáni megújított miseformával. A budapesti Belvárosi Főplébánia templom plébánosa, Osztie Zoltán jóvoltából a belvárosi templomban 2007 novemberében megkezdődtek a hagyományos szentmisék. Azóta minden vasárnap délben énekelt misét celebrálnak, és számos ünnepen is tartanak latin liturgiát. A közösség másik fő temploma, a belvárosi Szent Mihály templom, a káptalan részben erről is kapta elnevezését. Míg kezdetben maroknyi hívővel zajlottak a misék, mára rendszeresen mintegy százan vesznek részt ezeken az alkalmakon, hagyományos liturgiás bérmálásokra, házasságkötésekre és keresztelőkre is sor kerül. A kezdetektől impulzust jelentett Alácsi Ervin tábori lelkész, aki a szegedi minorita templomban is celebrál hagyományos rítusú miséket és Kovács Ervin Gellért premontrei szerzetes, aki Rómában tanult liturgiát.

Földváry Miklós a hagyományos rítus jelentőségét abban is látja, hogy a katolikus hittapasztalatnak fontos része az élő kapcsolat a történelemmel. Mint mondta, Isten a történelemben meg akart nyilvánulni, elküldte az ő Fiát, aki megtestesült, tanított, megváltotta a világot, létrehozta az egyházat. Krisztus élő hagyományt alapított meg, mely folyamatos energiaforrásként él, és áthatja azokat a történelmi és társadalmi környezeteket, amelyeken végighúzódik.


Nem tüntet

„Nekünk egyáltalán nem az a célunk, hogy valamiféle szektaszerű, vagy sajátos lelkiségi mozgalmat hozzunk létre a katolikus egyházon belül, ami azzal tüntet, hogy nem olyan, mint mások. Mi éppen azt szeretnénk, hogy a katolicitás nagy tömegérzete, az a tapasztalat, hogy olyat csinálunk, amit mindig is csináltak nagyon sokan, elevenedjék meg újra most, sajátos társadalmi körülmények között.

A résztvevők számát tekintve az idei a legnépesebb tábor, melyben a 4-5 évesektől a nyugdíjas korosztályig terjed az életkor. A tengelyt a huszon-harmincévesek alkotják. A dékán arról is beszámolt, meg lehet figyelni, hogy a hagyományos liturgiához ragaszkodók nagy része fiatal, így jellemző terepe ez az ifjúság pasztorálásának. A tábor résztvevői között képzettek és kevésbé képzettek egyaránt vannak, az előadó feladata az, hogy úgy fogalmazzon meg tartalmakat, hogy mindenkinek érthető legyen. Ebben az évben a középpontban a hagyományos liturgia változatai állnak. Ehhez segédeszközt jelent egy szertartássorozat kiválasztása, ez a virágvasárnapi ágszentelés és körmenet. Délelőttönként módszertani bevezetőt tartanak arról, hogyan működik a régi változatok megismerése, rendszerbe állítása. Délutánonként szemináriumszerű műhelytanulmányok folynak, ezek középpontjában egy latin imaszöveg és egy énektétel áll — hiszen ennek a liturgiának az elénekelt szöveg az igazi közege —, szintén a virágvasárnap történelmi örökségéből — vázolta Földváry Miklós.

2012. július 16.

JELENTKEZÉS A LATINTÁBORBA

Ezúton kérünk mindenkit, aki eddig csak szóban jelezte részvételi szándékát a korábban hirdetett latintáborban, hogy legkésőbb szerda (július 18-a) éjfélig jelentkezzék a szervezők egyikének e-mail címén, megjelölve, hogy hány napra jönne, hány fővel, és milyen szállási és étkezési igényei lennének. A jelentkezést csütörtökön zárjuk le, s ennek alapján újabb hirdetést teszünk közzé a további részletekről és a véglegesített programról. Természetesen azokat is szívesen látjuk, akiknek a szerdai határidőig nem sikerült jelentkezniük, nekik azonban szállásról és étkezésről maguknak kell gondoskodniuk.

2012. július 4.

 
LATINTÁBOR SZEGEDEN, JÚLIUS UTOLSÓ HETÉBEN

Kedves jelentkezők, még bizonytalankodók és reményünk szerint még ezután csatlakozók!

Kicsit megkésve bár, de még bőven időben hírül adjuk, hogy hagyományainkhoz híven idén is lesz latintábor (újabb nevén: káptalani tábor), mégpedig az alább olvashatók szerint:

  • Időpont:  2012. július 23—28. (hétfő—szombat) — úgy tervezzük, hogy már vasárnap (22-én) délután lemegyünk Szegedre, hogy már a hétfői napot is teljes egészében hasznosan ott tölthessük. Természetesen mindenki akkor érkezik, amikor tud (de kérjük ennek közlését a jelentkezéskor). Az indulás napjához közeledve már szeretnénk látni, hogy ki mikor, mivel tud jönni. Egyrészt azért kérjük, hogy ha lehet, együtt utazhassunk, másrészt, előre megszervezhető legyen a segítségnyújtás (pl. hogy ki jön autóval, és esetleg van-e szabad helye).
  • Helyszín, szállás: Szeged-Felsővárosi Minorita Templom és Kolostor (cím: 6721 Szeged, Munkácsy utca 7—9; tel.: +36-20-823-2484). Szállás szép helyen, gyönyörű minorita kolostorban. Elhelyezés: összesen 4 db kétágyas szoba van, a többiben nincs ágy, ezekben kicsit nomádabb módon (ami nem jelent föltétlenül rosszat!) lehet aludni,  laticellen vagy bármilyen más fekvőhelyen (ezeket magunkkal kell vinni).
  • Utazás: lehet vonattal, busszal, autóval (csak a képzelet szab határt). — Autóval: Budapestről az M5-ösön; vonattal: a Nyugati pályaudvarról minden óra 48 perckor indul IC/gyors (vonat egyik része IC, másik része gyors; teljes ár esetén jegy: IC-re 4640 Ft, gyors: 4260 Ft). A jelentkezőket kérjük, hogy tájékoztassanak arról, melyik napon és mivel jönnek, és amennyiben autóval, tudnak-e segíteni mások szállításában.
  • Étkezés: ebéd és vacsora a közeli Gőry Pincében. Étkezések ára egységesen 950 Ft. A reggelit (illetve ha valaki esetleg nem a Gőry Pincében kíván étkezni) egyénileg kell megoldanunk. 
  • Programok: az alábbi tervezett napirend kötött programjain túl (szentmise, zsolozsma, stúdiumok) a következők várhatók: 1. szegedi városnézés kalauzzal, 2. ellátogatunk Gruber László atyához a közeli  Deszk községbe, ahol egy neogót templomban szentmisén veszünk részt, 3. egyéb (pl. tervezés alatt egy kora esti strandolás Szegeden).
  • Stúdium: a napirendben olvasható két stúdium közül a délelőtti inkább elméleti és előadásszerű, a délutáni gyakorlatiasabb. Téma (Földváry Miklós meghatározása szerint): a római liturgia változatai, változatossága, gazdagsága és ezen keresztül is érvényesülő egysége a virágvasárnapi rítus alapján bemutatva (a szertartások jellemző szövegei, dallamai, ceremóniái) — ez alkalommal kilépve a római és/vagy esztergomi keretek közül, bejárva Európa távolabbi tájait is.
  • A napirend (alább olvasható) irányadó, így természetesen bizonyos változások, időbeli eltolódások bekövetkezhetnek. 
  • A programok közé tartozik, de kiemelten a latintábor zárónapjaként szombaton egy egész napos kirándulás (zarándoklat) Pálosszentkútra, ahol Kovács Ervin Gellért atya szentmisét celebrál (reményeink szerint ünnepélyes szentmise lesz). Fülep Dániel Ágoston testvér vezetésével megismerhetjük Szentkutat. Vannak olyanok, akik előre jelezve csak erre a napra tudnak eljönni. Mivel Szentkúton ebédelünk és az ebédelők létszámát időben közölnünk kell a minket szeretettel fogadó pálos atyákkal, kérjük, hogy mindenki minél előbb jelezze, kér-e ebédet. 
  • Költségek: szállásunk a minorita atyák jóvoltából ingyenes; ebéd és vacsora a fentiek szerint + reggeli egyénileg; utazási költség (Szegedre, továbbá Szeged-Deszk oda-vissza kb. 10 km, Szeged-Pálosszentkút kb. 70 km); egyéb felmerülő költségek (pl. strandolás).
  • Kérjük, hogy mindenki hozzon magával diurnálét és kancionálét. Ha valakinek nincs, akkor pedig szóljon, mert ebben az esetben viszünk.

További információk, pontosítások a későbbiekben várhatók. Jelentkezéseket, illetve bármilyen kérdést az alábbi címek valamelyikén várunk: Kudari Enikő <kudari.eniko[kukac]gmail.com>, Varga Benjámin <v79benno[kukac]gmail.com>, vagy Aranyosi-Vitéz Gellért <gellert2000[kukac]yahoo.com>.

Kudari Enikő, szervező



T E R V E Z E T T   N A P I R E N D :

06.30  Ébresztő, tisztálkodás
07.00  Laudes
08.00  Szentmise
09.00  Reggeli
10.00  Stúdium
12.00  Úrangyala, szexta
12.30  Ebéd, szieszta
15.00  Stúdium
17.00  Próbák (csak az érintetteknek, többieknek lehetőség)
18.00  Vesperás
18.30  Vacsora, szabad program
20.00  Rekreáció
22.00  Kompletórium
22.30  Takarodó

A képek forrása A szegedi minorita templom felújítása című,
kitűnően strukturált és példás alapossággal íródó blog,
amelyből szinte minden megtudható a tábor helyének történetéről.

2011. augusztus 11.


TÁRSKÖZÖSSÉGEINK A HAGYOMÁNYOS RÓMAI RÍTUS MEGÉLÉSÉBEN

Már a tavalyi szentkúti zarándoklat megmutatta, idén pedig több komolyabb programunk (nagyhét, zarándoklat, bérmálás, latintábor) ismételten igazolta, hogy a magyar ajkú katolikus hívek között van igény nemcsak a régi római rítus helybeni végzésére, hanem a többi, hasonló szellemiségű csoporttal való összefogásra, a liturgia gazdagságának közös megtapasztalására is. E csoportok közül most két olyat szeretnénk bemutatni, amelyek a régi rítusú szentmisék mellett a zsolozsmát is rendszeresen, közösségileg imádkozzák, s ezzel a liturgia minél teljesebb megélésére törekszenek.

Örömmel adunk hírt róla, hogy 2011 június 24-én, a felvidéki Galánta város Szent István király-plébániatemplomában megalakult a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan (Capitulum Laicorum Sancti Ioannis Baptistae, CLSIB), amely nevében és céljaiban a Szent Mihály Laikus Káptalan példáját követi, szervezetileg pedig társaskáptalanként csatlakozik közösségünkhöz. A CLSIB bemutatkozását a Gloria.tv-re feltöltött szórólapjukon lehet elolvasni. Személyes oldalról jól kiegészíti ezt az a blogbejegyzés, amelyben egyházi vezetőjük, dr. Józsa Attila plébános, a Nagyszombati Főegyházmegye galántai kerületének esperese és az egyházmegyei szeminárium liturgiatanára számol be a régi rítussal való megismerkedéséről (a bejegyzést illusztráló képek a 2010 november 9-i budapesti Pázmány-misén készültek, amelynek Attila atya volt a celebránsa). A CLSIB tevékenysége hozzánk hasonlóan elsősorban a régi rítusú szentmisék rendszeres bemutatására és a zsolozsma (ünnepélyes alkalmakkor a virrasztó hórák) nyilvános végzésére irányul.

A másik közösség, noha már régebben működik, szervezeti keretéül egy világi jogi konstrukciót választott. A Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány a régi rítushoz kötődő szegedi hívek háttérintézménye, amelynek célja a katolikus hagyomány liturgikus, egyházzenei, közösségi, teológiai tanításának ápolása és fenntartása. A liturgiák színhelye a szeged-alsóvárosi ferences templom, ahol immár két éve celebrálja a vasárnapi régi rítusú szentmiséket dr. Alácsi Ervin János százados, tábori lelkész. Újabban, amióta Ervin atya külföldön teljesít szolgálatot, a misék helyett a hívek énekelt vesperást végeznek (az elmúlt vasárnap azonban ismét volt szentmise a templombúcsú alkalmából, amelyet korábban mi is hirdettünk).

A galántai laikus káptalannal és a szegedi hívek csoportjával az utóbbi években egyre szorosabb kapcsolatba kerültünk, számos liturgián és egyéb alkalmakon közösen vettünk részt (ezekről nemsokára külön bejegyzésekben adunk képes beszámolót), és ezt a jó viszonyt a továbbiakban is igyekszünk ápolni és elmélyíteni. Mostantól ezért a jobb oldali oldalsávban „Testvérközösségeink” címmel az ő internetes honlapjaikat is feltüntetetjük, arra buzdítva minden olvasónkat, hogy rendszeresen látogassa azokat, s a miénk mellett az ő életüket és munkájukat is foglalja imádságaiba.

R.Z.

A fenti képen Hans Memling két művének egy-egy részlete látható: középen Szent Mihály arkangyal az Utolsó ítélet triptichonról (1467—1471, Gdańsk, Muzeum Narodowe), tőle balra és jobbra pedig Keresztelő Szent János és Szent György a Moreel család triptichonjáról (1484, Bruges, Groeninge Museum).

2011. július 18.

SZEGED-ALSÓVÁROSI BÚCSÚ

Örömmel hirdetjük, hogy ismét lesz hagyományos rítusú szentmise Szegeden, az alsóvárosi búcsúban. A celebráns és az ünnepi szónok ezúttal Fr. Barsi Balázs OFM lesz, a szertartást augusztus 7-én, vasárnap délután 4 órakor tartják. Tavalyi híradásunk itt olvasható, az idei esemény plakátja letölthető innen.

2010. július 29.

HIT ÉS HAGYOMÁNY
A szeged-alsóvárosi búcsú

A ferences testvérek a sümegi után a szegedi búcsú nyilvános szertartásrendjébe is fölvették a hagyományos rítusú szentmisét, amelyet a következő vasárnap — Alácsi Ervin János elfoglaltsága miatt — Juhász Csaba fog bemutatni. Az alsóvárosi búcsúról Miklós Péter írását közöljük:

A szeged-alsóvárosi búcsú évszázados ünnepe a délvidéki katolicizmusnak. Szeged-Alsóváros a középkorban — amikor még a zabolátlan Tisza vízjárásos területei között jöttek létre a települések — önálló városka volt Alszeged néven. Saját önkormányzattal, élén a választott bíróval. Alszeged akkoriban elkülönült a Vártól (nagyjából a mai szegedi Belvárostól), amely akkoriban a királyi hatalom és az uralkodónak a sókereskedelem fölötti monopóliumának biztosítására hivatott erősség volt (hiszen az erdélyi só szállításának utat adó Maros Szeged fölött folyik a Tiszába) éppúgy, mint Asszonyfalvától — ami a mai Szeged-Fölsőváros területén volt —, ahol többnyire kereskedők, kézművesek, halászok, vízi emberek éltek.

Szeged-Alsóvárosnak — Alszegednek — a középkorban Szent Péter tiszteletére szentelt temploma volt, amely mellett a johannita rendnek működött kórháza és szegényháza (ispotálya). Ez a templom azonban a török időkben elpusztult. A mai szeged-alsóvárosi templom a tizenötödik–tizenhatodik századi magyar gótika sajátos remeke. A templom patrónája Szűz Mária, búcsúünnepe pedig augusztus ötödike, Havi Boldogasszony (újabb kori, elterjedt nevén Havas Boldogasszony) napja. Az 1503-ra elkészült templomot hat évvel később, augusztus ötödikén szentelték föl.

Augusztus ötödike eredetileg a híres római Mária-templom, a Santa Maria Maggiore-bazilika fölszentelésének napja volt. A székesegyház hagyománya, hogy alapítói — egy előkelő és gazdag, de gyermektelen római házaspár — templomot akartak építeni. Egy meleg augusztusi éjszakán álmukban megjelent nekik Szűz Mária és azt mondta, hogy ott építtessenek templomot, ahová reggelre hó esik. Erre emlékezve a középkorban a Mária-ünnepeken a Santa Mária Maggiore-templomban mise közben fehér rózsaszirmokat szórtak a hívek közé.

A csodatévőnek tartott Fekete Mária-kegykép (amely a lengyel katolicizmus jelképének tekintett częstochowai Fekete Madonna alapján készült) vonzotta Szegedre a délvidéki búcsújárókat. De a Havi Boldogasszony alsóvárosi búcsúja nemcsak spirituális esemény volt. A török utáni újjáéledés idején a Délvidék számos településére került szegedi kirajzás — a Bálint Sándor által olyan csodásan leírt szögedi nemzet — számára az összetartozás ünnepe, s a szegedi eredet és a szegedi származás kifejezésének alkalma lett. A búcsúsok — legtöbben egykor szegedi családok sarjai — már szombaton délután megérkeztek, a templom körül a parkban (az egykori temetőben) keresztaljanként elkülönültek és énekeltek, imádkoztak, másnap pedig részt vettek a búcsú szentmiséjén. Ezt a szegedi rokonokkal és ismerősökkel való találkozás követte, vagy ebédet és szegedi borokat fogyasztottak valamelyik alkalmi borkimérésben — duttyánban. Ezeket az alsóvárosi házak szárazkapui alatt a búcsú idején még a huszadik század közepén is működtették a hagyományőrző családok.

A nagy szegedi költő, Juhász Gyula Havi Boldogasszony (1928) című versében így írt a virrasztó búcsúsokról:

Az öreg templom füvellő tövében
A nyári éjben ott hevernek ők,
Parasztok, barnák, csöndes és komoly nép,
Mint hajdan őseik, a
bessenyők.

Móricz Zsigmond pedig Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) című regényében a következő szavakkal örökítette meg a Havi Boldogasszony napi búcsút:

Erre a napra megindul a tanyák népe, a puszták túró, törő, nyüzsgő lakossága, és tízezres tömegben vándorol be gyalogszerrel a városba. Ahogy a görög kolóniák népe, ahogy a keleti vallások hívei mindig az anyafészek után esengenek: a szegedi pásztor, gazda és munkásnép minden tagja ide vágyik be, a havi búcsúra, az ős otthonba, ahonnan jöttek, ahova hazamenni egyértelmű a földi boldogsággal, üdvösséggel: Szegedre. Szent énekeket énekelve gyalogolnak a puszta avarjában, torzsájában, forróságában s éjszakájában. Mert a távolról jövők már előtte való este indulnak, s egész éjszaka rójják mezítlábbal még ebben az időben az utat. Toronyiránt. Ha lehet. Ha nem állja útjukat a vadvíz.

Keresztet visznek magukkal. Elöl megy a keresztvivő. A keresztet legtöbbször maga faragta. Különös alkotások ezek. Az idvességre vezető akasztófának csodálatosan egyszerű és szimbolikus emléke.

És énekeket énekelnek, amelyek ezerévesek, s ha újabban költek is, teljesen az ezer és másfélezer év előtti énekek szellemében.

2010. február 3.

EGY ÉVE RENDSZERES SZENTMISÉK IMMÁR SZEGEDEN IS

Egy éve, hogy immáron Szegeden is vannak rendszeres és nyilvános szentmisék a római rítus hagyományos („rendkívüli”) formájában. P. Varga Kamill szeged-alsóvárosi ferences plébános a helyi hívek kezdeményezését nyitottan fogadta, és a több mint félezer éves szentély barokk Mária főoltáránál először havonta szombatonként Kovács Ervin Gellért, majd felszentelése óta immár minden vasárnap Dr. Alácsi Ervin János mutatja be a szentmiseáldozatot. Néhány alkalommal Galaczi Tibor piarista atya helyettesített Kecskemétről.

Az elmúlt esztendőben több mint másfélszázan vettek részt a miséken, köztük a helyi szeminárium néhány kispapja és több egyházmegyés pap is. Sajnos többen jelezték, hogy a vasárnap délután fél négyes időpont családi elfoglaltságok miatt számukra kevéssé alkalmas, mégis a rendszeres szentmiselátogatók köre jelenleg 15—20 főre tehető, és lassú emelkedést mutat.

Ez a szentmisealkalom mára beépült a plébánia miserendjébe, plakátokon és szórólapokon több szegedi plébániatemplomban is hirdetve van. A közelmúltban a http://www.szegedma.hu/ portál külön cikkben számolt be a szentmisékről. Külön köszönet a szegedi ferenceseknek, akik nagylelkűen otthont adtak liturgikus örökségünk szegedi megjelenítéséhez és ápolásához!

(A fönti beszámolót Kohári Nándor, a szegedi szentmisék kezdeményezője és világi szervezője bocsátotta a káptalani oldal rendelkezésére.)

2010. január 12.

NÉHÁNY FÖLVÉTEL SZEGEDRŐL

Nemrégiben kaptunk egy képsorozatot szegedi barátainktól az ottani, vasárnapi szentmisék egyikéről. Ebből közöljük most az alábbi válogatást.







2009. november 22.

RENDSZERES SZENTMISÉK A RÉGI RÍTUSBAN HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

Ft. Alácsi Ervin János minden hétfőn, kedden és pénteken reggel 8 órakor hagyományos rítusú olvasott, illetve lehetőség szerint énekelt szentmisét mutat be a hódmezővásárhelyi Szentháromság-plebániatemplomban. (Vasárnaponként nem messze, a szegedi ferenceseknél továbbra is folytatódik az idén megkezdett és kiteljesedett gyakorlat.) A hír nemcsak azért jelentős, mert ezzel tovább gyarapodott azon magyar városok száma, amelyekben a "rendkívüli forma" nyilvánosan elérhető, hanem azért is, mert végre a Szentatya szándékának megfelelően egy plebánia a hivatalosan meghirdetett miserend részeként kínálja föl a híveknek ezt a formát. Kérjük a környékbeli olvasóinkat, hogy a hétköznap reggeli időpont ellenére ne bizonyuljanak méltatlannak ehhez a ma Magyarországon egyedülállónak számító lehetőséghez, vegyenek részt a szentmiséken és lehetőleg biztosítsák az állandó énekes és oltárszolgálatot.

2009. június 1.

HETENKÉNTI RÉGI RÍTUSÚ SZENTMISÉK SZEGEDEN

Örömmel hirdetjük, hogy 2009. június 7-től, Szentháromság vasárnapjától kezdve heti rendszerességűvé válnak a szegedi szentmisék. A celebráns Alácsi Ervin János főtisztelendő úr lesz, a szertartások a hagyományos római rítus énekelt formájában lesznek végezve az alsóvárosi ferences templomban. A kezdési időpont - tekintettel arra, hogy immár nem kell a budapesti szentmisékéhez alkalmazkodnia - vasárnap délután fél 4 órára módosul. Kérjük a régi rítus minden jóakaróját, hogy imádságával támogassa ezt a kezdeményezést, a szegedieket és a környékbelieket pedig arra is, hogy rendszeresen látogassák a liturgiát és viseljék gondját a színvonalas zenei szolgálatnak és asszisztenciának.

2009. április 14.

EGY LITURGIKUS HÉTVÉGE

A most következő hétvége a hagyományos latin liturgia szempontjából különösen eseménydúsnak ígérkezik, hiszen az ország több pontján sűrűn következnek majd egymásra az immár szokásossá váló és a jelentőségük, illetve ünnepélyességük miatt kiemelkedő szertartások. Hadd hívjuk föl ezekre a figyelmet!


Fehérszombaton, április 18-án

- délelőtt 11 órakor Bíró László püspök úr áldozópappá szenteli Alácsi Ervin Jánost a hódmezővásárhelyi Szent István-plebániatemplomban (a szertartás a megújított rend szerint zajlik majd),
- délután fél 4 órakor Kovács Ervin Gellért atya énekes szentmisét celebrál a szegedi ferencesek alsóvárosi templomában,
- este 8 órakor a CLSMA ünnepélyes húsvéti matutínumot énekel szintén a hódmezővásárhelyi Szent István-plebániatemplomban.

Fehérvasárnap, április 19-én

- délelőtt 9 órakor Alácsi Ervin János első szentmiséjét mutatja be a régi rítus sollemnis formájában a hódmezővásárhelyi Szent István-plebániatemplomban (a CLSMA énekes- és oltárszolgálata mellett, Kovács Ervin Gellért szerpapi és Földváry Miklós alszerpapi közreműködésével),
- délután fél 4 órakor a CLSMA szokásos budapesti szentmiséjén folytatódik a kórusos-zenekaros Haydn-misék böjtelővel fölfüggesztett sorozata,
- délután 5 órakor Varga Lajos püspök úr régi rítusú szentmisét mutat be a váci Karolina-kápolnában.


Az eddigi hirdetésekben nem szereplő Szent István-plebániatemplom címe: 6800 Hódmezővásárhely, Szent István tér 4. A szervezéssel, utazással kapcsolatos minden további információval szívesen állunk rendelkezésre akár elektronikus levélben, akár itt a blogon.

2009. március 11.

PAPSZENTELÉS ÁPRILISBAN

Most, hogy már a katonai ordinariátus honlapján is megjelent (ld. "2009-es kiemelt programjaink"), örömmel tesszük mi is közzé, hogy Alácsi Ervin János diákonust, a CLSMA klerikus tagját és a hagyományos római liturgia magyarországi föléledésének egyik megalapozóját április 18-án, fehérszombaton, de. 11 órai kezdettel áldozópappá szenteli Bíró László püspök úr. A szertartásra Hódmezővásárhelyen, a Szent István-templomban fog sor kerülni a reformált szertartás szerint, de a hagyományoshoz lehetőleg közel álló módon. Alácsi másnap, április 19-én, fehérvasárnap reggel 9 órai kezdettel ugyanitt mutatja be első szentmiséjét a régi rítus szerint, sollemnis formában, a káptalan segédlete és énekes szolgálata mellett. A jeles alkalom miatt a 18-án esedékes, póthúsvéti matutínumot is Hódmezővásárhelyen tartjuk. A szintén aznap délutánra kitűzött, szegedi szentmise nem fog elmaradni.

2009. február 20.

SZEGEDI SZENTMISÉK A KÖVETKEZŐ HÓNAPOKBAN

Folytatódnak a havonkénti, régi rítusú, énekes szentmisék Szegeden, az alsóvárosi ferences templomban (mindig szombati napokon). A négy legközelebbi, tervezett időpont a következő:

- március 28. 15 óra 30 perc
- április 18. 15 óra 30 perc
- május 16. 13 óra 30 perc
- június 20. 15 óra 30 perc

Kérjük az érintetteket, hogy ne hagyják figyelmen kívül: a május 16-i szentmise nem a megszokott időben fog kezdődni! Az esetleges változásokat időben közzétesszük. Április 19-én délelőtt várhatóan a közeli Hódmezővásárhelyen is lesz szentmise.

2009. január 18.

FOLYTATÓDNAK A SZEGEDI SZENTMISÉK

Szegeden, az alsóvárosi ferences templomban legközelebb február 14-én, szombat délután 4 órai kezdettel lesz régi rítusú szentmise.

2009. január 5.

HAGYOMÁNYOS RÓMAI RÍTUSÚ SZENTMISÉK SZEGEDEN

2009. január 17-én, szombaton délután 4 órakor Kovács Ervin Gellért atya a formálódóban lévő helyi közösség és a CLSMA néhány tagja segédletével énekes szentmisét mutat be a hagyományos római rítus szerint Szegeden, az alsóvárosi ferencesek Havas Boldogasszony-plebániatemplomában. A szegedi szentmisékre ettől kezdve várhatóan havonkénti rendszerességgel kerül majd sor.

2008. december 7.

DIÁKONUSSZENTELÉS

Tegnap, 2008. december 6-án a szegedi székesegyházban Kiss-Rigó László püspök úr a Magyar Katonai Ordinariátus kötelékében diákonussá szentelte Alácsi Ervin Jánost, a CLSMA klerikus tagját, akinek nevét a hagyományos római liturgia magyarországi újjáéledésével kapcsolatban az elsők közt kell említenünk. Hálát adunk érte az Örök Főpapnak, és kérjük érte és további működéséért a káptalan és minden jóakaratú ember imáit.