PÜNKÖSDI SZERTARTÁSAINK
A most következő szombaton, május 22-én este negyed kilenc órakor kezdjük a pünkösdi vigília szertartásait a Bp. Belvárosi Szent Mihály-templomban. A pünkösdi vigília hagyományosan afféle pót-nagyszombat volt azok számára, akik húsvét éjszakáján nem részesülhettek a keresztség szentségében. A „tridenti” könyvek szerinti 12 prófécia felére csökkent, de a traktusok éneklése, a baptisztériumba vezetett processzió, a keresztkútszentelés és a mindenszentek litániája a nagyszombati rendet követte. Ez a szertartás csúcsosodott ki a vigíliamisében, amelynek szerkezeti sajátosságai szintén nagyban emlékeztettek a húsvéti virrasztást megkoronázó szentmisére. E pót-nagyszombat a mi esetünkben sajátos többletjelentést kap. Budapesten és egész Magyarországon a liturgikus év nyilvános ünnepeinek hagyományos rítus szerinti megtartásához ma már egyedül a nagyheti szent háromnap hiányzik. Ez a hiány különös fénybe vonja számunkra a pünkösdi vigíliát, amely immár harmadik éve idézi föl utólag az egyházi év középpontjának lelki és ceremoniális gazdagságát. Ennek külső kifejezéséül — eddigi szokásunkkal összhangban — sollemnis formában, azaz diákonus és szubdiákonus közreműködésével végezzük a liturgiát.
Gyakorlati kényszernek is köszönhető, de illik a virrasztóünnep természetéhez, hogy a szentmise után, pünkösd vasárnapjának beálltával imádkozzuk el az éjszakai zsolozsmát. A matutínum anyaga szokás szerint letölthető és a helyszínen megvásárolható 300 Ft ellenében. A teljes szertartássorozat várhatóan éjfél körül fejeződik majd be. Hívunk és várunk mindenkit, aki az Egyházzal virrasztva és imádkozva kívánja várni a Szentlélek kiárasztását.
Másnap, június 23-án a pünkösdvasárnapi szentmise a megszokott helyen és időben lesz, de a szokottnál ünnepélyesebb zenei szolgálat emeli majd ki az év egyik legnagyobb ünnepét. Káptalanunk zenei vezetője, Várföldi László az általa majdnem 20 évvel ezelőtt megalapított Csepeli Scholával és néhány további énekessel Guillaume Dufay (kb. 1400—1474) töredékmiséinek néhány tételét és a XV—XVI. század fordulójáról való, az esztergomi főszékesegyháznak szánt Bakócz-graduále gregorián tételeit szólaltatja meg a mise ordináriumaként, illetve propriumaként. A zenei anyag különlegessége Notker Balbulusnak, a szekvenciaköltészet meghatározó X. századi mesterének Sancti Spiritus assit nobis gratia tétele. A Csepeli Schola tagjai az utóbbi időben rendszeresen szolgálnak a belvárosi szentmiséken. Dufay művészete a XV. századi vokálpolifónia csúcsteljesítménye, a Fragmenta Missarum gyűjteménye pedig (ez alatt ciklusba nem rendezett ordináriumtételeket kell értenünk) többi egyházi kompozíciója közül is kitűnik liturgikus alkalmasságával, a szertartás zenei szövetébe való simulékony illeszkedésével. A pünkösdi szentmise után kisebb vendégséget tartunk.
Pünkösdhétfőn a vasárnapi miserend szerint tartunk énekelt szentmisét. Mivel a Magyarországon munkaszünetnek számító nap tulajdonképpen csak a hagyományos kalendárium szerint létezik (pünkösd nyolcadát a modern római rítusban megszüntették), illő, hogy ezen a napon se feledkezzünk meg liturgikus munus-unkról: az isteni ajándékról és teremtményi kötelességről, hogy részt vegyünk az Egyház liturgiájában.
A most következő szombaton, május 22-én este negyed kilenc órakor kezdjük a pünkösdi vigília szertartásait a Bp. Belvárosi Szent Mihály-templomban. A pünkösdi vigília hagyományosan afféle pót-nagyszombat volt azok számára, akik húsvét éjszakáján nem részesülhettek a keresztség szentségében. A „tridenti” könyvek szerinti 12 prófécia felére csökkent, de a traktusok éneklése, a baptisztériumba vezetett processzió, a keresztkútszentelés és a mindenszentek litániája a nagyszombati rendet követte. Ez a szertartás csúcsosodott ki a vigíliamisében, amelynek szerkezeti sajátosságai szintén nagyban emlékeztettek a húsvéti virrasztást megkoronázó szentmisére. E pót-nagyszombat a mi esetünkben sajátos többletjelentést kap. Budapesten és egész Magyarországon a liturgikus év nyilvános ünnepeinek hagyományos rítus szerinti megtartásához ma már egyedül a nagyheti szent háromnap hiányzik. Ez a hiány különös fénybe vonja számunkra a pünkösdi vigíliát, amely immár harmadik éve idézi föl utólag az egyházi év középpontjának lelki és ceremoniális gazdagságát. Ennek külső kifejezéséül — eddigi szokásunkkal összhangban — sollemnis formában, azaz diákonus és szubdiákonus közreműködésével végezzük a liturgiát.
Gyakorlati kényszernek is köszönhető, de illik a virrasztóünnep természetéhez, hogy a szentmise után, pünkösd vasárnapjának beálltával imádkozzuk el az éjszakai zsolozsmát. A matutínum anyaga szokás szerint letölthető és a helyszínen megvásárolható 300 Ft ellenében. A teljes szertartássorozat várhatóan éjfél körül fejeződik majd be. Hívunk és várunk mindenkit, aki az Egyházzal virrasztva és imádkozva kívánja várni a Szentlélek kiárasztását.
Másnap, június 23-án a pünkösdvasárnapi szentmise a megszokott helyen és időben lesz, de a szokottnál ünnepélyesebb zenei szolgálat emeli majd ki az év egyik legnagyobb ünnepét. Káptalanunk zenei vezetője, Várföldi László az általa majdnem 20 évvel ezelőtt megalapított Csepeli Scholával és néhány további énekessel Guillaume Dufay (kb. 1400—1474) töredékmiséinek néhány tételét és a XV—XVI. század fordulójáról való, az esztergomi főszékesegyháznak szánt Bakócz-graduále gregorián tételeit szólaltatja meg a mise ordináriumaként, illetve propriumaként. A zenei anyag különlegessége Notker Balbulusnak, a szekvenciaköltészet meghatározó X. századi mesterének Sancti Spiritus assit nobis gratia tétele. A Csepeli Schola tagjai az utóbbi időben rendszeresen szolgálnak a belvárosi szentmiséken. Dufay művészete a XV. századi vokálpolifónia csúcsteljesítménye, a Fragmenta Missarum gyűjteménye pedig (ez alatt ciklusba nem rendezett ordináriumtételeket kell értenünk) többi egyházi kompozíciója közül is kitűnik liturgikus alkalmasságával, a szertartás zenei szövetébe való simulékony illeszkedésével. A pünkösdi szentmise után kisebb vendégséget tartunk.
Pünkösdhétfőn a vasárnapi miserend szerint tartunk énekelt szentmisét. Mivel a Magyarországon munkaszünetnek számító nap tulajdonképpen csak a hagyományos kalendárium szerint létezik (pünkösd nyolcadát a modern római rítusban megszüntették), illő, hogy ezen a napon se feledkezzünk meg liturgikus munus-unkról: az isteni ajándékról és teremtményi kötelességről, hogy részt vegyünk az Egyház liturgiájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése