HETVENEDVASÁRNAPI MATUTÍNUM

2011. február 19-én, szombaton este 7 órai gyülekezéssel és 8 órai kezdéssel ünnepélyes virrasztó zsolozsmát tartunk a Váci utcai Szent Mihály-templomban hetvenedvasárnap ünnepéről. A szövegeket és dallamokat tartalmazó füzet a Gloria.tv-ről letölthető, illetve a helyszínen 300 Ft-ért megvásárolható.

ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS ISTENI LITURGIÁJA

A hagyományos római miseordó után egy tavalyi egyetemi szeminárium kedvéért elkészítettem a bizánci egyház leggyakrabban használt miseformulája, Aranyszájú Szent János Isteni Liturgiája (Hé Theia Leiturgia tu Hagiu Ióannu Chrysostomu) állandó részeinek hangfelvételét is ógörög nyelven, a bizánci (görög egyházi) kiejtés szerint. Később a szövegforrásul szolgáló, athéni kiadású, kétnyelvű (ógörög-újgörög) füzet eredeti nyelvű oldalainak digitális másolata is elkészült Tóth Márton zeneakadémiai hallgató jóvoltából. Bár mind a szöveg, mind a hanganyag megérdemelne egy jobb minőségű, kezelhetőbb és autentikusabb rögzítést a világhálón, ennek hiányában egyelőre ajánlom minden érdeklődő figyelmébe ezt a szerény hozzájárulást a keleti liturgiák gazdag örökségének jobb megismeréséhez. A szöveg pdf formátumban innen, a 45 perces hanganyag mp3 formátumban innen tölthető le.

F.M.

AZ ATYÁK TANÚSÁGA

A múlt pénteken a Magyar Kurír honlapján interjú jelent meg Osztie Zoltán atyával, a Belvárosi Nagyboldogasszony-templom plébánosával, amelyben röviden rólunk is nyilatkozik, sőt kiáll a régi rítus végzésének szabadsága mellett. Jóleső szavait köszönettel és hálával idézzük:

A belvárosi főplébánia-templom ad otthont a Szent Mihály Laikus Káptalan által szervezett régi rítusú miséknek, amit nemrég be is iktattak a miserendbe, délután fél négy helyett így vasárnap délben celebrálják a „tridenti” liturgiát.

A templom az imádság háza, nem mondhatom senkinek, hogy ide ne jöjjön imádkozni. Emellett nem értem az ellenkezést, amit sokszor tapasztalni a régi rítussal szemben. Miért lenne ellenség az egyház ősi rítusa? Mi kifogásolható ebben? Ráadásul XVI. Benedek Summorum pontificum kezdetű motu propriója is előírja, hogy a püspököknek fogadniuk kell az ilyen igényt, és nem tilthatják meg a régi rítusú misék celebrálását. Márpedig itt, a belvárosban komoly igény mutatkozott a hívek részéről a régi rítusú liturgiára. Legkevesebb ötven ember minden héten, rendszeresen részt vesz ezeken a szentmiséken, de sokszor előfordul, hogy akár száz felett is vannak. Amikor itt, a szomszédban, a pesti ferenceseknél egy csütörtök este John Henry Newman boldoggá avatása alkalmából régi rítusú misét tartott Barsi Balázs atya, dugig tömve volt a ferences templom, ráadásul fiatalokkal. Ez nem csak zsinat előtti öregek hobbija, rengeteg fiatal fedezte fel magának a régi rítust. Örömmel látom őket! És mivel a déli mise látogatottsága lecsökkent, szívesen ajánlottam fel a káptalannak, hogy végezzék ekkor a liturgiát, ne pedig egy lehetetlen vasárnap délutáni időpontban. Mindemellett a Liszt-év kapcsán a korábbi Haydn-sorozathoz hasonlóan eredeti liturgikus környezetben, régi rítusú mise keretében szeretnénk bemutatni Liszt miséit. Ezzel kapcsolatban még folynak a tárgyalások.

A Kairosz Kiadó Miért hiszek? című sorozatában az önnel készült interjúkötetben liturgikusként megfogalmazott némi kritikát a zsinat utáni liturgikus reformmal szemben, és szokta kritizálni a kötelezővé nem, csak lehetővé tett, azonban teljesen elterjedt szembemisézés gyakorlatát is.

Mindezt azóta is fenntartom. Vannak olyan értékek, amiket elvesztettünk, és ezek a liturgia lényegéből fakadóan fájdalmas veszteségek. Ugyanakkor természetesen vallom, hogy az egyház a Szentlélek hatása és irányítása alatt áll.

Két nappal később a Magyar Televízió M1-es csatornáján a Katolikus Krónikában Barsi Balázs OFM atya beszélt a nemrég boldoggá avatott John Henry Newman bíborosról. Szavait a szerkesztők annak az ünnepélyes szentmisének néhány részletével illusztrálták, amelyre fönti válaszában Osztie atya utalt, és amelynek asszisztenciáját szintén a káptalan adta. Örömmel idézzük most ezt a fölvételt, amely nemcsak az előző szöveg kiegészítéseként és megerősítéseként, hanem saját jogán is érdemes a figyelemre:

RÉGI RÍTUSÚ NAGYHETI SZERTARTÁSOKHOZ ELSZÁNT HÍVEK KERESTETNEK

Annuntiámus vobis gáudium magnum:
Habémus locum sacrum pro celebrándo Tríduo Sacro!

Nehezen lehetne ünnepélyesebben szavakba önteni örömünket afölött, hogy az Úr meghallgatta sokak kitartó könyörgését, és megadta, hogy megváltásunk legnagyobb misztériumait ebben az évben végre a hagyományos római rítus szerint ünnepelhessük. A budakeszi római katolikus egyházközség jóvoltából nagyszerdától nagyszombatig (április 20-ától 23-áig) rendelkezésünkre áll a Budapest határában található makkosmáriai kegytemplom, amely remélhetőleg a további években is otthont ad majd a szent háromnap hagyományos rítusú szertartásainak. (A teljes nagyhetet kezdő virágvasárnapi és lezáró húsvétvasárnapi szentmisék továbbra is a belvárosi templomban lesznek a megszokott 12 órás időpontban.)

A szent háromnap ünneplése a nagycsütörtöki zsolozsmával kezdődik, amelyet a szokásos módon elővételezve tartunk, majd folytatódik nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat összes zsolozsmaórájával (virrasztó zsolozsma előző este, aznap pedig a kis hórák), s végül a húsvéti matutínummal és laudessel fejeződik be. Az imaórák között a maguk helyén fogjuk megtartani a nagycsütörtöki szentmisét a lábmosás szertartásával, a nagypénteki ún. csonka misét, valamint nagyszombat este a teljes húsvéti vigíliát, amelyben keresztelésre is sor fog kerülni. A liturgiákhoz kapcsolódóan lesz még néhány ismert paraliturgia is, mint a búcsúbeszéd-olvasás, a keresztút, a feltámadási körmenet vagy a matutínum után következő húsvéti játék (a csillagjáték „idősebb testvére”).

Ennyi és ilyen intenzív szertartást csak úgy lehet méltón elvégezni, ha legalább az asszisztencia és a kórus tagjai vállalják, hogy erre az időre teljesen a liturgikus ünneplésnek szentelik magukat, s így nagyszerda délutántól húsvétvasárnap hajnalig elvonulnak, hogy — akárcsak egykor az Úr és a tanítványok — együtt üljék meg a húsvéti ünnepeket. Azt az időt, amelyet nem magukkal a liturgiákkal és a rájuk való technikai felkészüléssel fogunk tölteni, a szertartások tartalmán, lényegén való elmélkedésre szánjuk, ilyen formában tehát lelkigyakorlatot is tartunk.

A mai Magyarországon több olyan hely van (rendszerint szerzetesközösségek templomai, mint pl. Pannonhalma, Tihany vagy Sümeg), ahová ilyenkor éppen azért érkeznek mindenfelől nagy számban zarándokok, hogy otthoni mindennapjaikból kiszakadva jobban elmerülhessenek a nagyheti szertartások misztériumaiban. Makkosmária kegytemploma kitűnően alkalmas rá, hogy néhány napra oltára köré gyűjtse a régi rítus iránt elkötelezett híveket — azokat, akik vállalnák a teljes időre való kiköltözést, és azokat, akik csak a nagyobb liturgiákra járnának ki Budapestről.

Ezúton hirdetjük tehát, hogy várjuk olyan érdeklődők jelentkezését, akik szívesen töltenék velünk Makkosmárián a teljes szent háromnapot, osztozva a tervezett liturgikus és lelki programokban. A szállás jellegéről és költségeiről akkor tudunk majd részletesebben beszámolni, ha már látjuk, hogy kikre számíthatunk és milyen igényeknek kell megfelelni. Kérjük ezért, hogy minden kedves érdeklődő, aki valamilyen módon részt szeretne venni az április 20-ától 23-áig tartó makkosmáriai programjainkban, a blog jobb oldalsávjában „Kapcsolat” alatt megadott e-mail-címen jelezze szándékát, valamint esetleges igényeit. Ugyancsak kérjük, hogy jelezze, aki valamilyen segítséget tudna felajánlani akár a szállítás (személyek és eszközök), akár az ellátás, akár pedig a szállás tekintetében.


A makkosmáriai kegytemplom (Budakeszi-Makkosmária Angyalok Királynéja Templomigazgatóság, 2092 Budakeszi, Makkosi út 163) megközelíthető autóval Budakeszi felől közvetlenül, gyalog pedig vagy ugyanerre, a budakeszi buszmegállótól felfelé a Makkosi úton, vagy a budapesti Normafától a zöld kereszttel jelölt túristaúton az erdőn keresztül. A templom belső tere alkalmas (ill. azzá tehető) az összes szertartás lefolytatására, a padokban kb. 150 fő foglalhat helyet.


Ezt a felhívást egy középkori miniatúrával, Nagy Szent Gergely miséjének egyik megkapó ábrázolásával kezdtük, most pedig két liturgikus fényképpel zárjuk, amelyek a húsvéti szent háromnap elejét és végét örökítik meg, ahogyan azt három évvel ezelőtt az Egyesült Államok egy szerencsés helyén — a „Nyugat Rómájában” — ünnepelték (forrás: Mark Scott Abeln fotóalbuma). Legyen ez számunkra a remény jele, amely felé tartunk és amelynek megvalósulásán Isten segítségével munkálkodunk.

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ÜNNEPÉN

E hét szerdán, február 2-án ünnepeljük a mi Urunk Bemutatásának, másként a Szent Szűz Tisztulásának ünnepét. Ez alkalommal gyertyaszentelést és körmenetet tartunk, majd sollemnis szentmisét mutatunk be a Váci utcai Szent Mihály-templomban este fél 7 órai kezdettel. Hozzávetőlegesen 40 gyertyát tudunk biztosítani, így az ezeken felül szükséges gyertyákat kérjük, hogy a kedves hívek hozzák magukkal.

VESPERALE CARMELITANUM VII.

K a p i t u l u m o k

A zsolozsma jelentőségét tekintve harmadik rétegét a kapitulumok, a himnuszok, a verzikulusok és a könyörgések alkotják. Ezek bemutatásakor elhangzásuk tényleges sorrendjét követjük.
A kapitulumokat a Sibert de Beka ordináriuskönyvétől a Breviarium Carmelitanum utolsó, 1938-as kiadásáig változatlan beosztásukban és szövegükkel tüntettük föl (a hétköznapi szöveg egyébként megegyezik az Esztergomban szokásossal). Közismert tónusuk a Liber usualis tonáriusa szerint található meg a kötet ordináriumában. E kapitulumok változatlansága és rövidsége azonban ma némi magyarázatot igényel.

A kapitulum nem olvasmány a szó szoros értelmében. A római rítus különféle változatai megegyeznek abban, hogy ezt a tételt mindig a zsolozsma celebránsa énekli cím nélkül, de nem a felolvasóállványtól, hanem a székétől. Elhangzása közben az egész kar áll, majd Deo gratias-szal felel. Ünnepélyes zsolozsmában a palástba öltözött celebráns mellett kétfelől gyertyát tartanak. Tónusa, felolvasója és megszólaltatási helye is elválasztja a matutínumban használatos olvasmányoktól (lectio) vagy a prímában és a kompletóriumban bevett rövid olvasmányoktól (lectio brevis).

A kapitulumok szövege rendszerint valamilyen rövid áldás vagy buzdítás, szövegük kevéssé változatos, az egész egyházi évre vetítve is csak kevés van belőlük. Nem információértékükért olvassuk tehát őket, hanem amolyan mottóként, amelynek egyben megerősítő és megszentelő szerepet tulajdonít a liturgia. Helyzetük lényegében olyan, mint a verzikulusoké, amelyektől a mai ember sem vár különösebb változatosságot. Mindez nem jelenti azt, hogy a zsolozsma ne lenne alkalmas terepe a Szentírás bővebb liturgikus használatának, amelynek igénye a XVI. század óta — a sokszor valóban csökevényes gyakorlat ellenében — jogosan és egyre sürgetőbben merül föl. Ennek autentikus környezete azonban a matutínum, amelyben az olvasmányos résznek valóban minden eddiginél nagyobb szerepet lenne jó játszania.

H i m n u s z o k

A himnusz a zsolozsmában mintegy az újszövetségi kor zsoltára. A Róma-városi gyakorlat szigorúan biblikus szövegválogatása sokáig el is utasította, de később — szinte minden más részegyház gyakorlatának és főként Szent Benedek tekintélyének köszönhetően, aki Regulájában egyértelműen utal az ambrosianum-ra — teret engedett neki. A vasárnappal kezdődő hat vesperás himnuszai a zsolozsmarítusok megállapodása óta szinte mindenütt, így a kármelitáknál is a teremtés hat napjáról szóló (úgynevezett De creatione) sorozat négy strófából és doxológiából álló, ciklust alkotó költeményei. Egyedül a szombati, azaz vasárnap-előesti himnusz ad lehetőséget némi egyénítésre: itt a kármelita könyvek az O lux beata Trinitas-t részesítik előnyben.

A himnuszok szövegét a Breviarium Carmelitanum XX. századi kiadásából vettük. Ezt a kármelita eredeten túl a filológiai megközelítés is indokolta. A XVII. században ugyanis a római breviáriumokban a kor ízlésének megfelelően erősen átszövegezték a himnuszokat, hogy azok közelebb álljanak a klasszikus latin költészet nyelvezetéhez és metrikájához. A XIX–XX. században előbb tudományos körök jutottak arra a belátásra, hogy a középkori liturgikus latinság önálló érték, amelynek az ókori nyelvhasználattól eltérő sajátosságait nem szabad romlásnak tekinteni, majd a II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciója elő is írta a himnuszok eredeti szövegének visszaállítását. Ezt a Liturgia horarum csak részlegesen (újabb, más jellegű módosítások árán) valósította meg. Ehhez képest a Tridenti Zsinat után is fönnmaradt szerzetesrendi liturgiák (köztük a kármelitáké) nem alkalmazták a XVII. századi módosításokat, így XX. századi könyveik az átdolgozatlan szövegeket közlik.

A himnuszdallamokhoz kimondottan kármelita forrást nem sikerült találnunk. A hétköznapra szánt ősi, szillabikus dallam azonban az egész római rítusban alig változik: a latin ordináriumban a ma világszerte legelterjedtebb „római” változatot közöltük, amelynek csak két hangja tér el a Magyarországon legismertebb variánstól. A vasárnapi vesperás gazdagabban díszített, választható himnuszdallamai a Liber usualis-ban ajánlott lehetőségekkel azonosak. Mégis le kell szögeznünk, hogy a himnuszok szövege és dallama, bár kétségkívül jellemző egy-egy rítusváltozatra, nem olyan alapvető, mint az antifónáké, illetve a responzóriumoké, így a himnuszdallamok kiválasztásában nagyobb szabadság érvényesülhet. A terjedelmi meggondoláson túl ez indokolja, hogy a vesperále zsoltáros része a himnuszokat csak szöveggel tartalmazza.

V e r z i k u l u s o k

A verzikulusok legtöbbször zsoltárszövegű párversek, a zsolozsmában átvezető, előkészítő szerepük van. A köznapi vesperásban a római liturgia rendszerint a „Szálljon fel, Uram, az én imádságom” részletet emeli ki. E rövid, ismétlődő tétel távlata egyrészt az, hogy kapcsolatot létesít a bizánci vecsernye állandó tételeként énekelt 140. zsoltárral, másrészt — és ettől nem függetlenül — az, hogy visszautal az Ószövetség esti illatáldozatára, amelynek az ünnepélyesen végzett zsolozsmában a Magnificat alatti tömjénezés felel meg. A szombat esti verzikulus ugyanennek a szövegnek értelmező parafrázisa: a tömjénfüst az imádságnak a szeretet parazsától forró és illatos áldozata, amely az Úrhoz fölszállva az isteni irgalom leszállását esdi ki. A verzikulusok dallamául is a világszerte elterjedt, „római” tónust adtuk meg.

K ö n y ö r g é s e k

Az egyes zsolozsmahórák végén elhangzó könyörgés a príma és a kompletórium kivételével a megfelelő napnak a misekönyvben szereplő kollektájával azonos, és az ahhoz tartozó, hosszabb konklúziót kapja. A kármelita rítus szerinti eredeti könyörgések majdnem teljesen megegyeznek a Missale Romanum régebbi, de a római rítus „rendkívüli formájában” ma is használatos kollektáival: ha akár latinul, akár magyar fordításban rendelkezésre állnak, a legautentikusabb megoldás ezeket imádkozni (a nagyböjt kivételével minden köznapon a megelőző vasárnap kollektáját ismételjük). E könyörgések a pápai bazilikák ősi liturgiáját hagyományozó Sacramentarium Gregorianum-nak a karoling korban Aniane-i Szent Benedek által javított, kiegészített és rendszerezett redakciójából származnak, így a római liturgia legegységesebb, a szentmisét és a zsolozsmát összekötő rétegéből valók. Természetesen alkalmazhatók az újabb misekönyv kollektái is.

Arra az esetre, ha a vesperálén kívül más forrás éppen nem hozzáférhető, az ordináriumba beiktattuk szintén a Sacramentarium Gregorianum általános reggeli vagy esti könyörgésekből álló sorozatát. Ezek a tömör, fegyelmezett szerkezetű, de mély tartalmú imádságok igen közel állnak a misekönyv kollektáinak stílusához és tematikájához: liturgikus alkalmasságukon túl gazdag elmélkedési anyagot kínálnak, és szinte ráhangolják az embert az Egyház nyilvános imádságának tárgyára és hangvételére. A sorozatban érdemes hetente, naponta vagy akár hóránként haladni előre. A könyörgések tónusait az ordináriumban ismét a Liber usualis szerint adtuk meg.

A VÍZKERESZT UTÁNI 3. VASÁRNAP ÉNEKRENDJE

Bevonulásra — Hans Leo Hassler: Cantáte Dómino
Asperges (gregorián)
Introitus — Heinrich Isaac: Adoráte Deum (CC I.)
Kyrie — Ludwig Senfl: Missa super Per signum Crucis
Gloria — Ludwig Senfl: Missa super Per signum Crucis
Graduale — Timébunt gentes (Graduale Pataviense, fol. 21v)
Alleluia — Heinrich Isaac: Dóminus regnávit (CC I.)
Credo (ambrozián)
Offertorium — Dextera Dómini (Graduale Pataviense, fol. 22)
Francisco Guerrero: Per signum Crucis
Sanctus — Ludwig Senfl: Missa super Per signum Crucis
Agnus Dei — Ludwig Senfl: Missa super Per signum Crucis
Communio — Heinrich Isaac: Mirabántur omnes (CC I.)
Kimenetre — Johannes Ockeghem: Alma Redemptóris Mater

Énekel a Corvina Consort
(Pintér Ágnes, Pászti Károly, Kalmanovits Zoltán, Demjén András)