PÉNZÜGYI JELENTÉS A 2010-ES POLGÁRI ÉVRŐL

A káptalan vagyona az elmúlt évben is jelentősen gyarapodott. Köszönhető ez elsősorban a nagylelkű adományoknak, melyek tagságunk, pártolóink és más érdeklődő-támogató személyek köréből érkeztek. Másodsorban említendő az a tény, hogy kiadásaink minimálisak voltak, s csak harmadsorban a rendes tagoktól befolyt tagsági befizetés, mely enyhe kiegészítésül szolgált mindezek mellett. Számszerűsítve a következőképpen néz ki a könyvelés. (A feltüntetett összegek ezer forintra lettek kerekítve.)

A 2010-es kasszát a 2009-es záróegyenleggel, 1 millió 194 ezer forinttal nyitottuk meg.


Bevételek:

• Rendes tagok tagdíja: 95e forint.
• Adományok: 557e forint.
• Egyéb bevételek: 131e forint. Ezt a tételt nagyrészt a kiadványainkból befolyt összegek képezik.
• Kamatok: 104e forint. Lekötésekből, a betétszámla és a folyószámla kamataiból.
• Összesen: 887e forint.

Kiadások:

• Útiköltség: 60e forint. Gellért atyának szeptember óta folyósítunk havi 15e forintot benzinköltség címén, mivel a belvárosi misékre és matutínumokra való utazását önköltségesen kell megoldania.
• Egyéb kiadások: 259e forint. Elsősorban a kiadványaink nyomtatási és fénymásolási költsége tartozik ide, illetve minimális mértékű banki járulékok.
• Összesen: 319e forint.

Az éves mérleg így 570e forint gyarapodás. Ezen felül még a be nem fizetett tagdíjak képeznek kb. 60e forintnyi hátralékot, melyet a költségvetésben nem számoltuk a tőkéhez, hanem az idei évre mint hiányt vettük fel. Bevételként könyveltük ellenben azt a függő tételt, kereken 366e forintot, mely a több mint két éve megrendelt, s azóta el nem készült liturgikus bútordarab — az éneklőszék — előlegként befizetett anyagköltsége, s amelyet a káptalan dékánja, Földváry Miklós volt olyan nagylelkű (nem kis áldozatot vállalva), hogy a hosszú késedelem és a munka elkészültének fennálló bizonytalansága miatt a saját pénzéből meghitelezze. Ez az összeg tehát az éneklőszék leszállítása után neki visszafizetendő.

A kassza év végi záró egyenlege így 2 millió 128 ezer forint volt december 31-én. Azóta ez az összeg már 2 millió 130 ezerre nőtt a januári be és kifizetésekkel, mely a következők szerint oszlik meg:

• 1 millió 702 ezer tartós lekötési számlán öt évre lekötve.
• 289e forint az AXA banknál vezetett, a blogon is feltüntetett számú folyószámlán.39e forint készpénzben a káptalan pénztárosánál.
• A fennmaradó 100e forint kintlevőség, vagyis kölcsönben van az egyik rendes tagnál. 48 ezer forintnyi tagdíjhátralék mindehhez nincs hozzászámolva, csak az ez évi kasszában.

A diagramokról

Az alábbi diagramokon a kölcsönt nem tüntettük fel, csak a részletes könyvelésben, továbbá az éneklőszék ideiglenesen visszakapott árát az év eleji nyitó egyenleghez írtuk hozzá, hogy ne mutasson fölöslegesen nagy kilengést.

Az összesítő oszlopdiagramjáról leolvasható, hogy a mérleg az év során kétszer negatívba ugrott. Ez a kiadványaink nyomdaszámláinak teljesítése miatt történt, melyeknek ára csak fokozatosan és nem is teljes mértékben folyt vissza. A bevétel oszlopoktól külön számítottuk a kamatokat, melyek a fent említett kamatok összességét jelzik. Az utolsó három hónap bevételei az év végére hagyott, így halmozott tagdíj-befizetések miatt ugranak ki. Megállapítható, hogy bár vannak állandó adományozóink, a befizetések egyenetlen eloszlása miatt a mérleg vonala változó volatilitást mutat.

Az egyenleget ábrázoló területdiagramon látható, hogy egyrészt (értelemszerűen) követi a mérleg vonalát, másrészt egyértelmű (bár nem töretlen) növekedést mutat.

Végül az allokáció tortadiagramja a teljes tőke elhelyezésének arányát szemlélteti. Ebbe már belevettük a kinnlevőséget is, melyeknek beérkezését mihamarabb várjuk.

Hálásan köszönjük minden kedves támogatónknak anyagi hozzájárulásaikat, melyekkel a régi rítus végzését, megőrzését, felélesztését és terjesztését segítik, annak elméleti és gyakorlati hátterével együtt, ide értve a hetenkénti énekes és oltárszolgálatot, a kiadványainkat, a hozzájuk fűződő tudományos munkát, etc., és nem utolsó sorban azt a lelkes odaadást, mely a hívek egyre nagyobb számú részvételével a belvárosban honos kis közösségünket építi. Alázattal kérjük továbbra is áldozatos támogatásukat és reméljük, hogy mindezen adomány a Szentlélek hozzájárulásával lelkiekben is sokszorosan megtérül.

A VÍZKERESZTI HÁZSZENTELÉS

A vízkereszti időszak jellemző szertartása a házszentelés, amelyet Közép-Európában olykor énekes gyermekek „csillagozása” kísér, és amelynek jellemző nyoma főként német nyelvterületen a házak ajtajára vagy szemöldökfájára írt, a háromkirályok nevére utaló C+M+B betű (Caspar, Melchior, Balthasar) a megfelelő évszámba foglalva. Bár az Esztergomi rituále törzsszövege eredetileg nagyszombatra ad meg egy házszentelési rítust, amelynek lényege, hogy a keresztkút már megáldott, de krizmával még nem elegyített vizével hintik meg a házakat a Vidi aquam antifóna éneklése közben, Magyarországon is a vízkeresztkor vagy azt követően végzett házszentelés vált népszerűvé, amelyet a Rituale Romanum-ból átemelve, függelékesen az Esztergomi rituále is közöl.

A pap a hasonló rítusoknak megfelelően karingben és stólában tevékenykedik, szüksége van a könyvre, szenteltvízre és tömjénre. A szertartás előtt következhet a kréta megáldása, amellyel az említett jeleket majd az ajtóra írják, majd a pap a szokásos Békesség e háznak köszöntéssel lép az otthonba. Ezután az Ab oriente antifóna és a Magnificat éneklése közben szenteltvízzel meghinti, majd megtömjénezi a ház helyiségeit. Miután visszatért a ház vagy lakás központi helyiségébe, csöndes Miatyánk és vízkereszti vonatkozású précesz (fohászkodások) következnek, amelyeket vízkereszt ünnepének kollektája (első misekönyörgése) zár le. Végül az Illuminare kezdetű vízkereszti responzórium és a tulajdonképpeni házszentelő imádság következik. A pap csak a szentelés befejeztével jelöli meg a szentelt krétával az otthon ajtaját.

Mivel a szertartás két énektételét a rituálék nem közlik kottával, és mivel magyar fordításuk sem könnyen érhető el, a házszentelési „szezon” kezdetén szeretnénk egy, e hiányokat pótló segédanyaggal kedveskedni minden érdeklődőnek. A rövid dokumentumot innen tölthetik le (a dallamok középkori magyar forrásokból valók, ezért kisebb szövegváltozatok is megjelennek a rituáléhoz képest). Egyben fölhívjuk a figyelmet, hogy a szentmiséinken elhangzott hirdetésnek megfelelően P. Ervin Gellért szívesen látogatja meg a híveket a következő hetekben, hogy megszentelje otthonukat. Fontos jele ez annak, hogy a liturgia és hatásai nem korlátozódnak a templomra, hanem átjárják a mindennapok tereit is: emberközeliek tudnak lenni, de céljuk, hogy az ember is közelítsen hozzájuk. A házszentelés egyben jó alkalom arra, hogy a jelen körülmények között kissé nehézkesen fölépíthető, plebániai jellegű személyes kapcsolatok kialakuljanak vagy megerősödjenek.

NYILVÁNOS SZERTARTÁSAINK A 2011-ES POLGÁRI ÉVBEN

A mozgó ünnepek kihirdetésének vízkereszti rítusához kapcsolódva idén is közzétesszük a jelen polgári évben tervezett nyilvános szertartásaink várható időpontját, a minden vasárnapi és a vasárnapra eső ünnepeken tartott 12 órai nagymisék kivételével.

M a t u t í n u m o k

január 5. szerda (vízkereszt)
február 19. szombat (hetvenedvasárnap)
március 12. szombat (nagyböjt 1. vasárnapja)
április 20. szerda (nagycsütörtök)
április 30. szombat (póthúsvét)
június 1. szerda (áldozócsütörtök)
június 11. szombat (pünkösd)
június 23. csütörtök (Szent Iván)
szeptember 28. szerda (Szent Mihály)
november 12. szombat (egyháznap)
november 26. szombat (ádvent 1. vasárnapja)
december 29. csütörtök (pótkarácsony)


S z e n t m i s é k

január 1. szombat (kiskarácsony)
január 6. csütörtök (vízkereszt)
február 2. szerda (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
március 9. szerda (hamvazószerda)
március 19. szombat (Szent József)
március 25. péntek (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
április 25. hétfő (húsvéthétfő)
június 2. csütörtök (áldozócsütörtök)
június 11. vasárnap (pünkösd vigíliája)
június 13. hétfő (pünkösdhétfő)
június 23. csütörtök (Úrnapja)
június 29. szerda (Szent Péter és Pál)
augusztus 15. hétfő (Nagyboldogasszony)
augusztus 20. szombat (Szent István király)
szeptember 8. csütörtök (Kisboldogasszony)
szeptember 29. csütörtök (Szent Mihály)
november 1. kedd (Mindenszentek)
november 2. szerda (Halottak napja)
december 8. csütörtök (Szeplőtelen Fogantatás)
december 24. szombat (karácsony, éjféli mise)
december 26. hétfő (Szent István első vértanú)

Továbbra is kérdéses, hogy meg tudjuk e tartani az április 21., 22. és 23-ra eső nagyheti szent háromnap szertartásait, viszont biztosnak tekinthető, hogy pontifikális nagymisével egybekötött zarándoklatot vezetünk a szentkúti kegyhelyre május 14-én, szombaton.

* * *

Ami az ünnephirdetés liturgikus formáját illeti, íme a hivatalos latin szöveg a római dallamon a 2011-es évre, a Schola Sainte Cécile jóvoltából:

VÍZKERESZTI SZERTARTÁSAINK

E hét csütörtökén van Urunk Megjelenése, vízkereszt ünnepe, egyike az egyházi év legjelentősebb napjainak, amelyet a hagyományos rítus keretei között módunkban áll eredeti, Európa számos országában munkaszünettel megtisztelt időpontjában tartani.

Az ünnep előestéjén, szerdán (2011. január 5-én) este 6 órai kezdettel ünnepélyes virrasztó zsolozsmát tartunk a gödöllői premontrei plebániatemplomban, amelyben immár szokásosan helyet kap a Csillagjáték (Tractus stellae), a Magyarországról fönnmaradt legkorábbi liturgikus játék, egyben „drámairodalmunk” első emléke. A vízkereszti matutínum másik különlegessége a Lukács-genealógia. Tekintettel a plebániai körülményekre, ilyenkor a zsolozsma terjedelme ugyan nem csökken, de nagyobb teret engedünk a népnyelvűségnek. A szertartás előtt, fél 6 órakor a premontrei szerzetesek vesperásához csatlakozunk. Maga a matutínum hozzávetőlegesen 3 óra terjedelmű, de semmi kifogás nem érheti azt sem, aki csak egy részén van jelen.

Másnap, 2011. január 6-án este fél 7 órai kezdettel énekelt szentmisét tartunk a Budapest-Belvárosi Szent Mihály-templomban. Az énekes szolgálatot a Corvina Consort biztosítja gregorián és polifon tételekkel, folytatva a Choralis Constantinus 500 sorozatot. Az énekrendet alább részletesen is közöljük. Az evangélium után sor kerül a következő év mozgó ünnepeinek kihirdetésére. Mindjárt a szentmise után ünnepélyes vízszentelés fog következni. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva most nagyobb mennyiségű vizet szentelünk, de kérjük, hogy a kedves hívek ne mulasszanak el megfelelő mennyiségű és űrtartalmú edényt vagy üveget hozni magukkal, amelyekben a megszentelt vizet hazavihetik.

A szentmise énekrendje a következő:

Introitus — Heinrich Isaac: Ecce, advénit (CC II.)
Kyrie — Hans Leo Hassler: Missa super Dixit Maria
Gloria — Hans Leo Hassler: Missa super Dixit Maria
Graduale — Omnes de Saba (Graduale Pataviense, fol. 18)
Alleluia — Heinrich Isaac: Vídimus stellam (CC II.)
Credo (ambrozián)
Offertorium — Reges Tharsis (Graduale Pataviense, fol. 18v)
William Byrd: Reges Tharsis (Gradualia II, 1610.)
Sanctus — Hans Leo Hassler: Missa super Dixit Maria
Agnus Dei — Hans Leo Hassler: Missa super Dixit Maria
Communio — Heinrich Isaac: Vídimus stellam (CC II.)
Záróének — Tomás Luis de Victoria: Magi vidérunt stellam

Énekel a Corvina Consort:
Andrejszki Judit, Pászti Károly, Kalmanovits Zoltán, Demjén András

KÁPTALANI KRÓNIKA A 2010. ÉVRŐL

December 31-ével ismét eljött a hálaadás ideje, amelyet immár hagyományosan a Szent Mihály Laikus Káptalan éves tevékenységéről szóló beszámolóval kötünk össze. Noha az élet számos akadály elé állított minket, néha egyénileg is súlyos megpróbáltatásokat róva ránk, az év folyamán mégis mindig érezhettük Isten kegyelmét, aki a rosszat is csak azért engedi meg, hogy abból — a maga titokzatos módján — még nagyobb jót hozzon létre. Ezért mondunk most köszönetet minden ajándékáért, amelyben a szent liturgiát végezve és megélve részesültünk.

1. A káptalan leginkább előtérben álló tevékenysége a régi rítusú szentmisék biztosítása a budapest-belvárosi főplébánián. Az elmúlt három évben ezt annyira megszoktuk, hogy szinte természetesnek tekintjük, s ez némi lazuláshoz is vezetett az oltárszolgálat fegyelmében. Pedig ha jól meggondoljuk, még ezt az egy vasár- és ünnepnapi misét is gyakran csak komoly áldozatok, kompromisszumok árán tudtuk megtartani, amelyek hol a misézés helyét, hol az idejét, hol pedig a celebráns személyét érintették.

Ha tehát végigtekintünk az elmúlt éven, különösen hálásnak kell lennünk azért, hogy egyetlen meghirdetett szertartásunk sem maradt el. Köszönjük a belvárosi főplébániának a vasárnapi szentmisék befogadását, köszönjük a Szent Mihály-templom és a pálos sziklatemplom gondnokainak miséink ottani megtartásához nyújtott támogatásukat, és köszönjük mindazon klerikusok segítségét is, akik szükség esetén a celebránst helyettesítették vagy az ünnepélyes miséken diakónusként szolgáltak.

Nagyböjt II. vasárnapja, énekelt szentmise az egyik mellékoltárnál
(Budapest, belvárosi templom, 2010 február 28.)

Vízkereszt, a vízszentelés rítusa az énekelt szentmise után
(Budapest, Szent Mihály-templom, 2010 január 6.)

Karácsony éjféli énekelt szentmise
(Budapest, pálos sziklatemplom, 2010 december 24.)

P. Juhász Csaba énekelt szentmiséje a pünkösd utáni IV. vasárnapon
(Budapest, belvárosi templom, 2010 július 4.)

A liturgikus év legkiemelkedőbb eseménye a húsvéti szent háromnap megünneplése lett volna, erre azonban idén sem kerülhetett sor, hiszen ahhoz olyan szent helyre (templomra, kápolnára) volna szükség, ahol el tudjuk kerülni a más szertartásokkal való ütközést. 2010-ben Budapesten ilyet nem sikerült találni. Kérjük ezért minden kedves jóakarónkat, hogy ha tudnak olyan használaton kívüli, liturgikusan megfelelő szent helyről, amelyet fenntartója hajlandó lenne rendelkezésünkre bocsátani a teljes nagyhét megülésére, írják meg nekünk a kék oldalsávban „Kapcsolat” alatt megadott elektronikus címre. Biztatásul álljon itt két kép arról a napról, amelyet a nagyhétből eddig szentmisével ünnepelhettünk:

Virágvasárnapi körmenet
(Budapest, belvárosi templom, 2010 március 28.)

Virágvasárnapi énekelt szentmise — Passió
(Budapest, belvárosi templom, 2010 március 28.)

Kárpótlásul a csonka nagyhétért a húsvéti időszak kivételes ajándéka volt számunkra a fehérszombati zarándoklat, amelynek alkalmából Varga Lajos püspök úr ünnepélyes főpapi szentmisét celebrált a hagyományos római rítusban.

A budapesti zarándokok megérkezése a ferences kegytemplomba
(Mátraverebély-Szentkút, Nagyboldogasszony-templom, 2010 április 10.)

A rimóci zarándokok a püspöki nagymisén
(Mátraverebély-Szentkút, Nagyboldogasszony-templom, 2010 április 10.)

Ez az alkalom már túllépett mind a káptalan szűkebb körén, mind a miséinket látogató budapesti hívek tágabb csoportján, hiszen országos jelentőségű eseményről volt szó, amelyre a hazai média is felfigyelt. Örömmel tudatjuk, hogy a kedvező fogadtatáson felbuzdulva hasonló feltételekkel 2011-ben is megszervezzük a zarándoklatot, időpontja ezúttal május 14-e lesz. Amint az áprilisi beszámolóban jeleztük, az ilyen programok már egy személyi plébánia formálódásának első jelei. Kíváncsian várjuk, hogy a következő alkalomig mennyiben javulnak majd egy ilyen közösség hivatalos megalapításának feltételei.

Az ugyanis immár tagadhatatlan, hogy a káptalan szentmiséire Budapest egész területéről, sőt vidékről is rendszeresen eljönnek olyan hívek, akik — XVI. Benedek pápa szavaival élve — „nagy szeretettel és vonzódással kötődnek a korábbi liturgikus formákhoz”. Akik a hagyományos naptárban hétköznapra eső nagyobb egyházi ünnepeken (mint pl. vízkereszt vagy Úrnapja) késő délután és este nagy számban vesznek részt a mi liturgiáinkon (idén kb. 60 fő), ezt nyilvánvalóan nem azért teszik, hogy minél előbb letudják az új rítusban vasárnapra áthelyezett szentmisét, és így kicsivel több szabad időt teremtsenek magunknak a hétvégére, hanem mert kifejezetten a régi római rítushoz ragaszkodnak.

Úrnapi ünnepélyes szentmise — Oltárfüstölés a felajánláskor
(Budapest, belvárosi templom, 2010 június 3.)

Úrnapi körmenet — Tömjénbetét a főoltárnál
(Budapest, belvárosi templom, 2010 június 3.)

Az ilyen hívek lelkipásztori ellátása jelenleg némi nehézségbe ütközik, minthogy azonban számuk egyre nő, előbb-utóbb felmerülhet az igény a Summorum Pontificum motu proprio 10. cikkelyének alkalmazására. Mivel ez a megyés főpásztor kizárólagos joga, nem árt, ha megismerkedünk a személyes véleményével. Eminenciás urunk 2008 májusában, finoman elhárítva a részvételt a Szentatya liturgikus munkásságáról szóló konferencián, őszintén megmondta e sorok írójának: a régi liturgia ügyét az egyházi mainstream nem támogatja (név szerint az ad limina látogatáson nem sokkal korábban felkeresett Arinze bíborosra hivatkozott), ezért a mi kis országunkban nem lehet téma, ám ha netalán módosulna a mainstream álláspont, mi is újragondolhatjuk a magunkét.

A régi rítusú személyi plébánia ügye tehát egyrészt a nemzetközi helyzettől függ (amely azonban, mint az idők jeleiből tudjuk, fokozódik), másrészt pedig a hívek elkötelezettségének szilárdságára épül. Az előbbi alakulásáról itt, a káptalani blogon rendszeresen beszámolunk, az utóbbi felmérésére pedig az idei nagyböjtben szolidaritási akciót hirdettünk. A felhívásra érkezett válaszok igazolták várakozásainkat, s reméljük, hogy a bőséges anyag feldolgozása után nemsokára a hagyományos liturgia iránti hazai igényekről is megbízható képet tudunk adni. Ezzel egyúttal segítségére lehetünk a magyar egyházmegyék főpásztorainak is, akik sajnos nem mindig látszanak tisztában lenni a Szentatya liturgikus szándékaival és saját híveik lelkipásztori szükségleteivel.

A zarándoklattal már áttértünk azokra a káptalani szentmisékre, amelyeket az év parancsolt vasár- és ünnepnapjain kívül végeztünk Budapesten vagy másutt. Ezek a rendkívüli misealkalmak évek óta kísérik az életünket, idén azonban mintha a szokottnál is több lett volna belőlük — amit szintén tekinthetünk az idők jelének. Egyesekről az év folyamán részletesebben is beszámoltunk (itt), másokat csak előzetesen hirdettünk (itt és itt). A három püspöki, négy ünnepélyes és további három énekelt mise összesen hét város tíz templomában meggyőzően mutatja a magyar egyházi közönségnek, hogy a régi rítus iránti igény nem egyetlen helyen és nem néhány ember személyében koncentrálódik. De talán nem tévedünk, ha úgy véljük: még nagyobb volt e rendkívüli szentmisék hatása kifelé, a magyar szellemi élet irányában. Ezért erre a kategóriára a Pázmány-mise két képével emlékezünk, hiszen a rajtuk látható asszisztenciát és szkólát nagyrészt az ELTE BTK oktatói és dolgozói, valamint egykori és mai hallgatói alkották.

Ünnepélyes szentmise a Lateráni Bazilika felszenteléséről
(Budapest, Egyetemi templom, 2010 novemer 9.)
[fotó: Lambert Attila]

2. A káptalan kevésbé ismert, ám nem kevésbé fontos liturgikus tevékenysége a zsolozsma imádkozása az esztergomi rítus szerint. A kérdés elméleti hátteréről korábban összefoglaló elemzést közöltünk, amelyben vázoltuk a zsolozsma helyét az egyházi élet belső, liturgikus alapú megújulásában, nemrég pedig — immár gyakorlati segítségként is — elkezdtük részenként publikálni az idén megjelent Vesperale Carmelitanum bevezetését. Ennél többet nem tehetünk: továbbra is végezzük az évi 12 ünnepélyes matutínumot (immár nemcsak Budapesten), s reméljük, hogy munkánknak és példánknak idővel meglesz a hatása.

Pótvízkereszti matutínum — I. nokturnus, 1. antifóna

(Gödöllő, Premontrei Gyümölcsoltó Boldogasszony
és Szentlélek-templom, 2010 január 9.)

Nagycsütörtöki sötét zsolozsma — Olvasmány

(Budapest, Szent Mihály-templom, 2010 március 31.)

Póthúsvéti matutínum — Zsoltározás püspöki részvétellel

(Mátraverebély-Szentkút, Nagyboldogasszony-templom, 2010 április 10.)

3. A következő terület az Eucharisztián kívüli szentségek és a szentelmények kiszolgáltatása, amelyről szintén külön bejegyzés született. Ezekre az eddig tárgyalt liturgiáknál ritkábban került sor, számuk azonban folyamatosan növekszik, s szerepük is kiemelkedő a formálódó személyi plébánia szempontjából, hiszen különféle életkorú, területi és társadalmi hátterű személyek egzisztenciális összetartozását fejezik ki a rítus által.

A bérmálkozók felsorakozása a szertartás elején
(Vác, Karolina-kápolna, 2010 június 20.)

4. Ezek után néhány szót kell ejtenünk a káptalanról mint — emberi és baráti — közösségről is, hogy kiegyensúlyozzuk azt az egyoldalú képet, amely a fenti bekezdések alapján esetleg kialakulhat rólunk. Elsődleges tevékenységünk ugyan az Egyház nyilvános istentiszteletének előmozdítása, ezen kívül azonban törekszünk az önképzésre és az egészséges lelkiéletre is, alapszabályunk szerint „tanfolyamok vagy lelkigyakorlatok formájában”. A kettő közti sajátos átmenet a nyaranta tartott ún. „latintábor”, amelyben jól megfér egymással az ünnepélyes szentmise, a források tanulmányozása és a zsolozsma, valamint a közös étkezés, kirándulás és szórakozás. A „misegyár” mellett a káptalannak ezt a másik, humán arcát is szeretnénk időről időre felmutatni, amelyet karizmánk (már ha van ilyen egyáltalán) sajátos részének tekintünk.


5. Tavaly óta az éves káptalani krónika végén kapnak helyet a statisztikai adatok, amelyek szikársága mögött szintén emberek csoportjai és élményszerű liturgiák húzódnak meg. Ezért szeretnénk azzal kezdeni a számadást, hogy egyben köszönetet mondunk mindazoknak, akik szertartásainkon akár rendszeres résztvevőként, akár alkalmi látogatóként megjelentek, folyton újraalkotva ezzel a liturgikus közösséget, amelyben Isten dicséretét és az emberek megszentelődését szolgáljuk. Ugyancsak köszönjük mindazt a kitartó imádságot és anyagi hozzájárulást, amellyel sokan a káptalan munkáját támogatták.

A 2010. évben összesen 72 alkalommal tartottunk nyilvános és rendes szentmisét, amelyekből 53 volt vasárnapi és 19 esett hétköznapokra. A vasárnapi miséken a legkevesebb résztvevő 40 fő (június 20., pünkösd utáni IV. vasárnap), a legtöbb pedig 120 fő volt (november 28., ádvent I. vasárnapja); az átlag 71 fő (2009-ben ugyanez az adat a kivételes Haydn-misék leszámításával 57 fő volt). A hétköznapi misék látogatottságának szélső értékei 20 fő (március 19., Szent József) és 65 fő (december 25., karácsony); az átlag 45 fő (2009-ben ez 43 fő volt, s a 15/65 fős szélső értékek szintén ezekre a napokra estek). Rendkívüli szentmiséből összesen 11-et (latintáborral együtt 17-et) tartottunk, amelyek — ha nyilvánosak voltak — gyakran teli templom előtt zajlottak (a szentkúti zarándoklaton kb. 200 fő, a Newman-misén kb. 500 fő jelent meg).

A fenti adatok, akárcsak tavaly, mindig a szolgálattevők (celebráns, ministri sacri, ministránsok, szkóla és orgonista) nélkül értendők, vagyis a teljes létszám mindig legalább 6-8, de gyakran 10-14 fővel többet jelent. Az évi 12 ünnepélyes zsolozsmánkon a káptalani tagokon kívül mindig voltak további résztvevők is, akiknek száma 2-3 (egyháznap) és 35 (póthúsvét a zarándoklaton) között ingadozott.

A számszerű fejlődés egyértelmű: rendes vasárnapi miséinken idén öt (a virágvasárnap éneklő puerit beszámítva hat) alkalommal vettek részt legalább 100-an, s a 70, 75, 80 fős jelenlét is viszonylag gyakori volt. A csúcsszámban valószínűleg szerepe van a kezdő időpont novemberi megváltozásának 15.30-ról 12 órára, a többi nagy szám azonban egyenletesen oszlik el az év folyamán. Ha ezeket az adatokat összevetjük a belvárosi templom többi szentmiséjének látogatottságával, arra jutunk, hogy a plébánia rendes (vagyis vasárnapi) törzsközönségének jelentékeny részét a régi rítushoz kötődő hívek teszik ki. Végül mindezt a demográfiai adatokkal kiegészítve kirajzolódik egy trend, amely erősen alátámasztja a személyi plébánia kialakulásával kapcsolatos reményeinket.

Izgalmas esztendőnek nézünk elébe.

BECKET SZENT TAMÁS ÜNNEPÉN

Ma délután a terézvárosi plébániatemplomban ünnepélyes szentmise és vesperás volt Becket Szent Tamás püspök és vértanú (1118—1170) tiszteletére. A két szertartást Kovács Ervin Gellért OPraem és Balogh Péter Piusz OPraem atyák celebrálták, az asszisztenciát a Szent Mihály Laikus Káptalan, az egyházzenei szolgálatot pedig a Gödöllői Premontrei Szkóla nyújtotta. Magát a különleges liturgikus alkalmat az LFZE Egyházzene Tanszéke két végzős hallgatójának, Werner Ágnesnek és Farkas Domonkosnak köszönhetjük, akik az elhangzott tételeket összeválogatták és a zenei szolgálatot vezették (a mise proprium-anyaga Alácsi Ervin János jóvoltából tavaly óta olvasható a világhálón). A munkájukat elbíráló tanszéki biztottság hivatalosan is megállapította, amit a jelenlevők magukban végig éreztek: hogy ti. nemzetközi színvonalú katedrális-liturgiában lehetett részünk.

Becket Tamás tisztelete a középkori Magyarországon igen korán elterjedt (l. erről az esztergomi Szent Tamás-prépostság történetét), ezért ereklyéi nálunk azután is megmaradtak, hogy a szent Canterburyben nyugvó csontjait VIII. Henrik 1538-ban elégettette, más emlékeit pedig megsemmisíttette. A mai liturgia egy ilyen hazai ereklye behozatalával és az oltárra helyezésével kezdődött. Ebből az alkalomból idézzük most föl a korabeli ereklyetartók egyikét a Victoria & Albert Museumból, amely egyúttal a középkori síremlék — lentebb előkerülő — drágakődíszes aranyozásáról is képet adhat:


Szent Tamás életéről és vértanúságáról az elmúlt nyolc és fél évszázadban számtalan irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotás született, történetét újabban filmen is feldolgozták (Richard Burton 1964-es alakítása többek között a YouTube-on élvezhető). A mai szertartások zenei anyaga ebből a gazdag hagyományból merített, amelyet a magyar közönség előtt a Schola Hungarica 1983-as lemeze tett először ismertté (külföldön már korábban készült hasonló válogatás Tamás halálának 800. évfordulója alkalmából). Az alábbiakban ezért egy különleges, itthon talán kevésbé ismert darabot szeretnénk bemutatni, amely kissé extravangáns szövege és játékos zenei stílusa miatt nem is annyira komoly liturgikus környezetbe, mint inkább a mi „Könnyedebb témák” sorozatunkba való.

* * *

Rögtön az elején be kell ismerni, hogy az a kis polifón motetta, amellyel az ünnep előtt tisztelegni kívánunk, nem egy, hanem két Szent Tamásról szól — de talán éppen ezért jól illik a mai alkalomhoz, amelyen egyszerre két egyházzenész adott bizonyságot szakmai felkészültségéről. A másik Tamás egy bizonyos Thomas de la Hale, a doveri bencés perjelség szerzetese, akit 1295-ben portyázó francia katonák öltek meg, miután megtagadta az elrejtett kincsek átadását. Noha a doveri Tamást igen hamar szentként kezdték el tisztelni, s ereklyéinek gyógyító, csodatévő hatást tulajdonítottak, hivatalos kanonizálására utóbb mégsem került sor — talán éppen azért, nehogy hasonló halála, továbbá a név egyezése és a hely közelsége miatt kultusza elhomályosítsa a canterburyi Tamásét.

Mindez természetesen nem akadályozta meg a korai polifónia angol művelőit abban, hogy egészen különös módon, az akkoriban divatos hoquetus-technikával kapcsolják össze a két szent személyét. A hoquetus (az ófrancia hocquet ‘csuklás, hirtelen megszakadás’ szóból) a dallamvonal váratlan megtörését jelenti, gyakran úgy, hogy egy másik szólamban folytatódik. A jelen esetben a zenei témát a két felső szólam sűrűn váltakozva adja elő, miközben két különböző szöveget énekelnek. A nagyobb hatás kedvéért ezeket a szövegeket úgy írták meg, hogy tartalmukban és szerkezetükben erősen hasonlítsanak egymásra, s így a motetta a szólamváltás mellett az ismétlés és a variáció eszközeire épülhessen.

A Thomas gemma Cantuarie/Thomas cesus in Doveria motetta a XX. században előkerült Worcester Töredékek (Worcester Fragments) nevű gyűjtemény egyik darabja (67. szám), amely a XIV. század legelejére keltezhető. A három ismert kézirat egyikét az oxfordi Bodleian Library őrzi, ennek honlapjáról vettük az alábbi képet:


Az itt látható szöveget, amely Becket Tamásról szól, a triplum szólam énekli (alatta a tenor második énekesének hangjai: Secundus tenor); a duplum szövegéből csak Doveri Tamás kezdőbetűjének eleje (és a Primus tenor díszes P iníciáléja) maradt meg a következő lap bal szélén. A többi forrást is figyelembe véve a motetta — szinte manierisztikusan mesterkélt — szövegét a kutatás a következő formában rögzítette (ez néhány ponton eltér a fenti kézirattól):


T r i p l u m

Thomas, gemma Cantuarie primula,
fide pro tuenda cesus in ecclesia,
a divina repentina mira caritate fulgens
matutina vespertina lucis increate gratia
late tibi nova reparate;
sublimaris curia regis pro fidelitate tua;
a ruina leti bina per te liberate sunt a fece
et ab amaro malo frivolo,
a sentina serpentina gentes expiate et a viciis;
singularis nuncuparis, gratia ditatus,
super hinc perfectos et electos tu es sublimatus;
rivulo madido pie sanans egros,
preciosis generosis gemmis tumulatus aureis
modulo tumulo;
cum decore vel honore pie laureatus in celis,
inter cives celicos digne veneratus;
Thoma, nunc pro populo
stimulo tempestatis caritate fervida rogatus.


D u p l u m

Thomas, cesus in Doveria emulo lesus,
a divina repentina mira caritate fulgens
matutina vespertina lucis increate gratia;
rivulo patulo
sublimaris curia, manens in eternitate Patris;
a ruina repentina per te liberate sunt sane,
tu doctrina, medicina, serva sanitate
tremulo sub dolo,
purga a sentina serpentina gentes expiate dirige;
singularis nuncuparis, gratia ditatus,
super Remo atque Romulo tremulo
tu per sanctos et electos pie sublimatus;
merito peris, in ecclesia decora tumulatus
stimulo primulo de sancto;
in honore et decore pie laureatus,
gaudiis inter cives celicos summe veneratus;
querulo celo
sine fine manens tam beatus.

Magyar fordításban:

„Tamás, Canterbury kiváló ékköve,
aki a hit védelmezéséért ölettél meg a templomban,
aki Isten váratlan, csodás szeretetéből messze tündökölsz
reggel-este a neked visszaadott teremtetlen fény
új kegyelmével;
hűségedért felemagasztaltatol a [mennyei] király udvarába;
a halál kettős romlásából megszabadultak általad
a söpredéktől és a keserű, ízetlen almától,
megtisztultak a népek a kígyó mocskától és a bűnöktől;
különlegesnek neveztetel, kegyelemben gazdagnak,
ezért a tökéletesek és kiválasztottak fölé magasztaltattál;
aki teli patakkal kegyesen gyógyítod a betegeket,
nagyszerű, értékes ékkövekkel [díszített és] aranyozott,
tetszetős síremlékedbe eltemetve;
aki ékességgel vagy tisztelettel kegyesen megkoronáztattál a mennyben,
[s] méltó módon tiszteltetel a mennyei polgárok között;
Tamás, akit most a népért
a viharos szenvedések idején hő szeretettel kérlelünk.”

„Tamás, akit az ellenség megsebesített és megölt Doverben,
aki Isten váratlan, csodás szeretetéből tündökölsz
reggel-este a teremtetlen fény kegyelmével;
aki [véred] áradó patakja miatt
felmagasztaltatol a [mennyei] udvarba, az Atya örökkévalóságában lakozol;
a váratlan romlásából bizony megszabadultak általad,
te tudásoddal, orvosságoddal, gyógyító [erőddel] őrizd meg
a [gonosz] cselvetésétől reszkető[ket],
tisztítsd meg a népeket a kígyó mocskától [s] megtisztulva vezesd [őket];
különlegesnek neveztetel, kegyelemben gazdagnak,
te Remus és a reszkető Romulus fölé
a szentek és a kiválasztottak által kegyesen felmagasztaltattál;
méltósággal halsz meg, ékes templomban vagy eltemetve
kiváló szent kínszenvedésed alapján;
aki tiszteletben és ékességben kegyesen megkoronáztattál,
[s] örömben a mennyei polgárok között a legjobban tiszteltetel;
aki a hangzatos mennyben
örökké lakozol, oly boldogan.”

Ahhoz képest, hogy ez a rövid kis darab alig egy évszázada ismeretes, meglepően sok előadása, felvétele, sőt feldolgozása létezik (Michael Schndeiderétől vagy Gabriel Jacksonétól egészen a YouTube-on elérhető ízléstelen színházi performance-ig). Az elmúlt két évtizedben olyan együttesek vették föl repertoárjukba, mint a Hilliard Ensemble, az Orlando Consort, a Theatre of Voices és az Opus Anglicanum, a Naxos cég egy dupla CD-je pedig egyenesen az angol zenetörténet első mérföldköveként népszerűsíti Tallis, Byrd vagy Purcell művei mellett. Itt most a Hilliard Ensemble klasszikus előadásában idézzük:



A zenei témát a fenti szövegközlés alapján gyakorlatilag lehetetlen követni, ezért érdemes a két textust egymás mellé téve megjelölni a dallammenet ugrálásait (a teljes méret két kattintással érhető el):



Annak ellenére, hogy a két szöveg szinte soronként váltja egymást, a hangzásban nincsenek nagy törések, hiszen a triplum és a duplum ugyanazon a hangfekvésen énekel. Ezt az harmonikus váltakozást a gyakorlatban megvalósítani persze igazi művészet — amint azt a mai szertartások zenei sorozatában egymást sűrűn váltó két karvezető is megmutatta.

R.Z.

KRISZTUS SZÜLETÉSE — RÓMA TEMPLOMAI

A Makula nélkül való tükör cseh eredetiből fordított első magyar kiadása 1712-ben jelent meg Újfalusy Judit klarissza apáca tollából. Kezdetben nemes asszonyok, majd a 19. század közepétől főleg a jász és palóc vidékeken a parasztasszonyok gyakran olvasott könyvévé vált. Ez a népies hangvételű, de a maga korában nagyon népszerű mű Krisztus születésének napjáról szólva több csodát is megemlít, amelyek a Megváltó születését előre jelezték — az egyik az olajforrás legendája:

„A többi között méltó csodára az ami Rómában történt, ahol sok zsidók laktak, mert azon éjjel, midőn a Krisztus született, kifakadott egy kút, melyhez e világon hasonló nem láttatott, mert a víz helyett tiszta és jó illatú olaj volt, amely nemcsak azon éjjel, hanem egész nap folyt és oly messze, hogy a Tiberisbe befolyt. Elgondolhatni e csoda, micsoda gondolkodást indított az emberekben. Azon kúton, azután örök emlékezetre szép templomot építettek, ami e mai napig is fent van.”

Az utolsó mondatban fellelhető utalás a római S. Maria in Trastevere templomára vonatkozik, amely Karácsony nyolcadának (In Circumcisione Domini) stációs temploma is egyben. Aelius Lampridius római történetíró elmondja, hogy a 3. század elején a ravennai flotta kiszolgált tengerészei, akiknek a közelben nyugdíjas otthonuk volt, ún. taberna meritorum, pereskedtek az itteni keresztény közösséggel. A tengerészek kocsmát akartak építeni azon a helyen, ahol a keresztényeknek már egy kápolnaszerű helyiségük volt, melyet I. Callixtus pápa építetett Szűz Mária tiszteletére. Alexander Severus császár (222—235), akinek édesanyja titkon rokonszenvezett a keresztényekkel, a veteránok kérelmét ezzel a megokolással utasította el: „Jobb, ha itt inkább egy istenséget tisztelnek, mintha ezen a helyen egy csapszék részegei lármáznának!” A történetíró Cassius Dio (2—3. század), Eusebius és Szent Jeromos is megemlíti, hogy Kr. e. 38-ban a veteránok szállásának padlójából hirtelen olaj tört elő és egész nap áramlott egészen a Tiberisig. A zsidók a Messiás eljövetelének jelét látták benne, a keresztények Krisztusra vonatkoztatták, akinek a neve görögül fölkentet jelent. Eltekintve a lehetséges tudományos magyarázatoktól, a csodás esemény megszentelte a helyet és évszázadokkal később nem véletlenül döntöttek úgy, hogy pontosan itt épüljön fel Róma legrégebbi Mária-temploma.


Emlékét a templom belsejében a kripta márványkorlátján olvasható fölírás őrzi: fons olei (olajforrás). A fölírás eredetileg a főoltárt díszítette és csak a 19. században került mai helyére. A csoda föltűnik az apszis egyik Pietro Cavallini-mozaikján, amely Jézus születését ábrázolja. A fekvő Istenszülő alatti képmezőben egy épületet látunk (taberna meritoria felirattal), amelynek belsejéből olajforrás folyik ki, majd beletorkollik a Tiberisbe.


A Megváltó eljövetelét hirdető másik jelről így ír a Makula nélkül való tükör:

„Más csoda is történt Rómában, mit minden ember láthatott: Mert midőn a rómaiak Augusztus császárt Isten gyanát akarnák tisztelni, parancsolá a császár egy sibillát Krisztus születése napján magához hozni, kérdezvén tőle felvegye-e az Isten nevét? Midőn pedig a sibilla szorgalmatosan az égbe nézett; íme véletlenül látott a nap körül egy aranyos kereket, miben egy szűz ült és ölében egy igen szép gyermeket tartott, mit a sibilla a császárnak megmutatván, mondá: E gyermek nagyobb náladnál, azért ennek hajts térdet. A császár azért térdre esvén, a gyermeket imádta és tisztességére egy szép oltárt csináltatott Rómában, azután pedig egy szép nagy költségű templomot építetett, mit e mai napig mennyei oltárnak neveznek.”

A S. Maria in Aracoeli kezdetben (5. sz.) a görög szerzetesek kolostortemploma volt és egy közel egyidejű, keleti eredetű hagyomány szerint azon oltár fölé épült, amit Augustus császár emelt az Isten egyszülött fiának tiszteletére. Később a 12. században, amikor már bencés szerzeteseké volt a kapitóliumi monostor és templom, a görög legenda római köntöst kapott. E szerint Augustus császár megkérdezte a Tiburi Sybillát vajon elfogadja-e a római szenátustól fölajánlott isteni címet és hódolatot. A jósnő három napos böjtölés után így válaszolt: „Világos jelek mutatják, hogy megtörténik az igazságosság. Nemsokára izzadni fog a föld, és leszáll az égből a századok királya”. Miközben a császár e jóslat megfejtésén törte fejét, látomása támadt. Megnyílt az ég és fényözönben leszállott a földre, egy oltárra Szűz Mária a Gyermekkel, miközben e szavak hallatszottak: „Ez az Isten egyszülött Fiának oltára.” (Haec est ara primogeniti Filii Dei.) E látomás után a császár visszautasította a szenátus ajánlatát és oltárt emelt e helyen. Így beszéli el 1130 körül a Mirabilia Urbis Romae című zarándokkönyv.


Ennek a legendás pogány oltárnak emlékét őrzi az Aracoeli bal kereszthajójában található Szent Ilona-kápolna. Itt emelkedik az a nyolc, márványoszlopos kupolás oltár, amely Szent Ilona császárné ereklyéit rejti antik porfír urnában.


A sír mögötti — üveggel védett — mélyedésben látható az Augustus-féle építményt jelképező márványoltár, amit a 12. század elején faragtak ki római művészek. Azon a helyen áll, ahol a legenda szerint Szűz Mária megjelent a császárnak. Felső részén (ez egy szintben van a kápolna padlójával) latin distichon magyarázza azt a tiszteletreméltó hagyományt, hogy az ég oltárát Augustus építette az isteni Gyermek tiszteletére. (Luminis hanc almam Matris qui scandis ad aulam / Cunctarum prima que fuit in orbe sita / Noscas quod Cesar tunc struxit Octavianus / Hanc Aram celi sacra proles cum pateret ei.)


A dombormű bal oldalán az uralkodó, jobb oldalán a fénykoszorúban tündöklő Mária tűnik fel a kis Jézussal. A látomás helyére a főhajó bal oszlopsorában a harmadik oszlop latin fölírása utal: cubiculo Augustorum (a császárok hálószobájából) — tudniillik e nevezetes helyről származik.

* * *

A mozaikkép felvétele a marburgi fotóarchívumból származik, az Augustus-féle oltár másolatának képei és latin felirata Paul F. Burke tanulmányából, a színes képek pedig a szerző saját felvételei.


F e l h a s z n á l t _ i r o d a l o m :

Makula nélkül való Szent Tükör, Balázs Ferencz könyvnyomdája, Jászberény, 1909.
Tóth K. János: Római virágszedés, Bécs, 1988.

N.E.