2009. december 25.

EUROPA

Szeretem ezt a filmet. A bizarr történetet, a nyelvek természetes keveredését, a fekete-fehér és a színes technika szimfóniáját. Meg az üzenetet, a maga brutalitásában, amelyről sokan láthatólag nem akarnak tudomást venni. A rendező, Lars von Trier persze megéri a pénzét, sőt a maga módján „dogmatikus” alkotó — ami ez esetben tényleg messze esik a szó katolikus értelmétől.

De most nem emiatt idézem, hiszen karácsonykor épp egy másik, egy ősibb üzenetre figyelünk. A film beágyazva ezt is tartalmazza: a mellékelt videón éjféli szentmise részlete látható egy müncheni templomban, a történet szerint 1945 karácsonyán. (Kicsit később pedig egy esküvő részlete ugyanott.)

R.Z.





POST SCRIPTUM:

Aki esetleg csodálkozik, mi köze a II. világháborúnak a hagyományos római liturgiához, azt nemcsak egy korábbi képre szeretnénk emlékeztetni (Münster, Szent Pál-székesegyház, 1946), hanem arra is, mekkora hatással voltak a háború eseményei az egész európai kereszténységre. Nagyon sok minden, ami később az Egyház gyökeres megváltozásában, a liturgia folyamatos és egyre komolyabb átszabásában nyilvánult meg, végső soron a világháború okozta traumákból is táplálkozott. Ma kifejezett mikrotörténeti kutatások nélkül csak nehezen vagy sehogy sem lehet megérteni, miként változtatták meg ezek a tragikus évek egész generációk, teljes püspöki karok gondolkodását, akik aztán a II. Vatikáni Zsinatot ennek az új mentalitásnak a jegyében élték át. Éppen ezért nagy szükség volna egy olyan tudományos monográfiára, amely a XX. század egyházi eseményeit e társadalom- és szellemtörténeti megvilágításban vizsgálná, hogy kimutassa azokat az okokat, amelyek a két háború közti rövid felvirágzás után a későbbi — és a kortársak számára egészen váratlan — belső töréshez vezettek.

A kérdés korántsem akadémikus: ma is szép számmal vannak köztünk (az Egyházon belül) olyanok, akik még mindig a háborúk hatása alatt élnek, akik számára a kereszténység legfőbb célja nem az egyes emberek üdvözítése, hanem a különféle népek, vallások és kultúrák összebékítése, sőt egybeolvasztása — minden lehetséges áron. Ők így képzelik el a betlehemi jászlat. Egy katolikus templomban, Európa közepén; egy olyan országban, amelyet még a világháború pusztítása is megkímélt. Mit is mondott az Úr? „Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet a gehennába vesztheti.” (Mt 10, 28.)

Nincsenek megjegyzések: