Az ünnepet a toledói zsinaton (656) vezették be a spanyol püspökök, akik úgy vélték, hogy az angyali üdvözletről való március 25-i megemlékezést gyakran háttérbe szorítja a passió vagy éppen a húsvét misztériuma. Ezért Spanyolországban és a milánói, ambrozián liturgiában az ünnepet kiemelték a böjti időből, s nyolc nappal karácsony előtt tartották meg nagy ünnepélyességgel és teljes nyolcaddal, mintegy felkészülésként Urunk Születésére.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU1MUQ9Dqec01QGUkcpdEDimuwUIO59k2HBvomK1ReDKdQ91WvKF0KToEmqzkZ1xdbQYtwk5TKMISvkq6nD1kjBm4aZsW-sjzXMIbxRMhz3Deq7zNpyWqIgcg1-wr1FlC6lprci3Vuh-2L/s400/Exspectatio2.jpg)
Idővel a spanyol egyház úgy látta jónak, ha visszatér az általános római gyakorlathoz és eredeti időpontjában ünnepli meg Urunk Születésének hírüladását (Annuntiatio Domini vagy Christi, Conceptio Christi, Annuntiatio Angeli ad BMV.). A hívek azonban igényelték, hogy ez az ádventi időszakba jól illeszkedő nap ne tűnjék el nyomtalanul, így december 18-án Mária Várakozását állították a figyelem középpontjába, aki Krisztust rejtetten hordozta szűzi méhében kilenc hónapon keresztül. Az ünnep latin megnevezése Exspectatio Partus BVM lett.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHgjbVxScyuy3Vr8RzaUfJYtPC_aGoAf5q4Il2YnkyVzNC7BtCnpCee4OvWAsQ5G2D9wEZjxXRRNJPOMr3fmE0MnFHgctXiT_xOaJ1Y5kAeuK8NfqNLfcPk38jwJPfQsrDDnHJrSRnOnOW/s400/Exspectatio1.jpg)
A Magyar Nemzeti Galéria 1410 körül készült táblaképe a Batthyányak németújvári kastélyából származik, és a várandós Máriát ábrázolja fonás közben. A festményt a bal oldalán megcsonkították, az ott felfedezhető angyalszárny-töredék, szalmakalap és bot Szent József és egy angyal ábrázolásának részét alkották. A kép témája ugyanis Szent József kételyei[1] Mária szűzi foganásával és istenanyaságával kapcsolatban, amelyeket végül az Úr angyala oszlat el (Mt 1,20–24).
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVh0J9kuaLatTSXlx5xLXdtiD0TVk9F1gg3Q_0n7wcuh6jN2sYDXetDqdqL_rcjfQXPEzsE_2ensy6QbSWffnR6fRTsMSfQHGfav88BTGenwEjrVKwW_clv0pDqHybLdRpSXtJMltnN9uT/s400/Exspectatio3.jpg)
Török Gyöngyi publikálta[2] azokat az alárajzolásokat, amelyeket a táblakép infravörös átvilágítása során fedeztek fel a művészettörténészek. A legfontosabb ezek között Mária domborodó hasa alatt található. A festő ugyanis az eredeti elgondolás szerint ábrázolni kívánta a Szűz méhében megfogant gyermeket, aki magzati helyzetben, egy keresztet átölelve várakozik, hogy megváltsa az emberiséget.[3] Ezt a részletet azonban már nem festette meg a kivitelezés során, sőt a barokk korban Mária alakját ezen a helyen többször átfestették, hogy még jobban elrejtsék az áldott állapot nyilvánvaló jelét.
N.E.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwoWjAn2Aktd2ZLB6ZiRabGswFLDfHdVLdDMzW09jlCy4mp5ydM58SmxeTeennnJ8YNqm3bMisqjLK0NdcOjuGgtRbEAydApusie3z1itHw0M8A0hePdcSwqnA2ZQf4TPnyb-V4GP0KEDl/s400/Exspectatio4.jpg)
[1] „Dominus possedit me” (Prov.8,22) Beitrag zur Ikonographie des Josephszweifels. Dénes Radocsay zum Gedenken. In: Acta historiae artium Academiae Scientiarum Hungaricae. 20 (1974) 3/4 199–266
[2] Török Gyöngyi: Újabb ismeretek az oltárépítő műhelyek munkamódszereiről, in: Ars Hungarica XXIII (1995) 181–188.
[3] Gregor Martin Lechner OSB: Maria Gravida. Zum Schwangerschaftmotiv in der bildenden Kunst. (Münchner kunsthistorische Abhandlungen. Bd. 9) München, Schnell & Steiner, 1981.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése