A kántorböjt végeztével eljött az utolsó ádventi vasárnap, amelynek introitusa Rorate, caeli desuper. Amit az egek fentről harmatoznak, most selymes fehér hóként száll alá, s beborítja az egész vidéket. A sok komoly bejegyzés között jólesik egy kicsit megpihenni. Egyszer már tettünk rá egy apró kísérletet, hogy a megszokottól kissé elütő módon színesítsük a hírek, elemzések és közlemények áradatát: ha akad néhány találó kép vagy szöveg, érdemes lehet ezt időről időre megismételni. Ebből a célból külön rovatot indítunk „Könnyedebb témák” címmel.
* * *
A mai alkalommal egy verset szeretnénk közölni, amelyet egy kedves olvasónk küldött, kiemelve benne a leginkább megkapó részletet.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: TÉLI ALKONY
Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
(1907)
A csipkés ruháról korábban már megemlékeztünk, a szentáldozás képe viszont újdonság. A kettőt azonban akár össze is kapcsolhatjuk:
Ez így valóban nagyon szép, és blogunk más, szakmaibb témáihoz is kitűnően illeszkedik. De ha már a liturgia és a szépség kapcsolatát kutatjuk, lépjünk egy kicsit hátrább, hogy meglássuk a kép tágabb kontextusát is:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg00Fb-AVf56IBu9V9hvlgHsdL3ZVtdMgQkaZP-veB1dZe67uPPt5BFMxEPQKByxhISPP_qf5mD7aLVZF2qvFSMkBxEVEtv41DWLVyLsQGHj9eY-amzjev5ftxY5rWHaLWML3fODbITd6M/s400/1956.04.19+-+Communio+Grace+Kelly+per+os+2.jpg)
Pontifikális esketés a monacói székesegyházban, ünnepélyes nászmisével. 1956-ot írunk. Egy olyan korszak utolsó évei ezek, amikor a hollywoodi filmcsillag és leendő uralkodó hercegné még ugyanazzal az áhítattal s fehér ünneplő ruhában térdel az oltár elé, mint bármelyik vidéki falucska áldozásra készülő leányai:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJTWpJooxtWLlJWNbpTY3QwosK9AFHbB0tQDbZAxepFqK6h141fJtLaXeJxc6lsI9B2OmSRjHzuNbK9G0bwP4J4b_NgOUeuNLS5BdyLDyWM7yGp_jP-QIIs5Clc6tiP4nqYKUHE_oDFkM/s400/1952.03+-+Prima+communio+in+Francogallia+1.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmd3F9vmu1097SPqevZS_2eNNPk4GKW2Ss_iEnPhd19yx6R61UViNcOgpd9m2sU-Byr6XcoHw5mv_Bi69ANviK5jCU4q7WhdK8yg7AuIUAMO0mbUbRZIhcVUmdhEGns7Gzg39ELETDS4I/s400/1952.03+-+Prima+communio+in+Francogallia+2.jpg)
És hogy a csipke se hiányozzék, egy további fénykép szintén Franciaországból, kicsit korábbról:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPZwMByatGYU6FHdDMB1yr5c8RnThmzuvOmNq2m6LMDg9dxUFYaXQf0HbzyAbhcRyhkyk_MSs839ogu3sbB8TKiCzei_9l8wG0OT4jLapcamm0WxjBJS9XTY_7x-IMt0OC2iBqCNiwqp8/s400/%C3%81ldoz%C3%A1sra+k%C3%A9sz%C3%BCl%C5%91+le%C3%A1nyok.jpg)
A felvétel egyedi, a látvány azonban általános, szerte a katolikus Európában. A korabeli festők kedves témája volt, amint ez a kis válogatás is igazolja:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4Pd5pl63ySTbzyvoiRHTIIhYQ8cgJfS185itWB_90U89OZdo39K75FZHZEHkpV1C4PbJuuSjbsB7urtjKPVqevRJ-MkziVuftIkxgEdYtWkY64dOmbuwijwo-5Ujs7mTGYaLwSEcS8dI/s400/Jos%C3%A9+Gallegos+y+Arnosa,+Primera+comuni%C3%B3n+1+%281897%29.jpg)
És most ugorjunk száz évet, egyenest a mába. A fényképektől talán jobb eltekinteni; érjük be egyetlen sokatmondó grafikával:
Mit is lehet erre mondani? Talán azt, hogy hiába öltözteti ugyanúgy fehérbe a fákat, ez a hó bizony nem az a hó... Kíváncsi vagyok, miféle arcot mutatnának ma az őket így megörökítő művésznek azok a régi, takaros, áldozásra készülő leányok...
R.Z.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése